Rekordra tör a sarkvidéki tea expedíció

A cikk teli lesz kedves ismerősökkel, az egyetlen, akivel eddig nem találkoztunk, éppen maga a főszereplő, bár a Légiós épp róla szól. Ha a derék Simon Murray sikerrel jár, ő lesz a legidősebb ember, aki külső segítség nélkül eljutott a Déli-sarkra.


Ugye, hogy gömbölyű? foto: Martin Hartley

Mondhatom, szép kis család… Remélem ismerős ez a mondat, hűséges olvasóink nem olyan régen találkozhattak vele, egy egyedülálló expedícióról szóló cikk végén. Említett kis szösszenetben azt ecseteltük, miként próbálja Jennifer Murray és Colin Bodill oly‘ módon megkerülni a Földet helikopterrel, hogy fél évig tartó útjuk során mind a Déli- mind az Északi-sarkot megjárják. És azt is pedzegettük, hogy amikor december 16-án elérik a Déli-sarkot, garantált, hogy szem nem marad szárazon. Jennifer ugyanis ott fog találkozni hites urával, aki nem kisebb babérokra tör, mint tűzről pattant neje a helikopter botkormányát kezelve.



Bekerülni a nagy könyvbe



Simon Murray szintén szeretne bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe (GRK), mégpedig abba a fejezetbe, amir annak a derék felfedezőnek szenteltek, aki legidősebbként érte el külső segítség nélkül a Déli-sarkot.


Sátor kívül-belül (egy csésze teát?) foto: Martin Hartley

És máris elérkeztünk a második ismerőshöz. Ki lehet az, akit a GRK mint a “legnagyobb élő felfedező”-t említ? Csak Sir Ranulph Fiennes, aki nem régiben háziorvosával, dr. Mike Strouddal hét nap alatt hét marathont futott hét kontinensen? De, bizony, hogy róla van szó, ő lenne megfosztva egyik rekordjától! Sir Ranulph ugyanis 1993-ban, amikor külső segítség nélkül eljutott a pólusra 53 esztendős volt. Akkoriban Simon is 53 éves volt, most azonban, amikor nekivág a nagy kalandnak, már betöltötte a 63-at is.



A kihívók: Simon és Pen



A két kihívó, mert Simon nem egyedül megy, elkíséri őt barátja, a 41 éves Pen Hadow, 65 nap alatt akarja megtenni az 1170 km-es távot. Lássuk a stáblistát!



Először Simon



Simon Murray nem egy hétköznapi ember, ezt mindjárt a bekezdés elején leszögezhetjük. Ráadásul nem igényel különösebb erőfeszítést, hogy ezt az állításunkat alátámasszuk. Álljon itt egy meglehetősen mozgalmas élet pár soros összefoglalója az idegenlégiótól, a bankigazgatón át a Déli-sarkig.


Simon Murray, a légiós, foto: Martin Hartley

Húsz éves volt, amikor otthagyta a tengerészetet, és 1960-ban bevonult a francia idegenlégióba. Mázlija volt, öt éves szolgálata alatt kifogta az algériai függetlenségi háborút, ami mély nyomokat hagyott benne. Leszerelése után könyvet írt, A légiós címmel, mely Nagy-Britanniában vezette a best seller listát, több nyelvre lefordították, és még film is készült belőle, főszerepben Jean-Claude Van Damme-mal. A légió után, mit tesz isten, könyökvédős hivatalnok lett belőle, pályája csúcsán a Deutsche Bank ázsiai szekciójának elnöke volt. Ekkoriban sajátította el a thai nyelvet (a német és a francia mellett). Kedvenc időtöltése a helikopterezés (természetesen Jenniferrel), ill. a futás. Hatvanadik születésnapján azzal lepte meg magát, hogy teljesítette a 240 km-es Marathon de Sables sivatagi futóversenyt Marokkóban. Két nemzet is büszke rá: ezt jelzi, hogy megkapta a Brit Birodalom Parancsnoka (Commander of the British Empire, CBE) kitüntetést, és a Francia Becsületrendet is. Milyen késztetés hajtja még hatvanon túl is? Ez: “40 évesen az ember már túl öreg ahhoz, hogy fiatal legyen, 60 évesen viszont még túl fiatal ahhoz, hogy öreg legyen.”



Aztán Pen


Pen Hadow, túl a 30-on, foto: Martin Hartley

A 41 éves Pen Hadow sem kisebb kaliber, mint haverja. A sarkvidéki szél már apró gyermekkorában megcsapta, és ez nem is múlt el maradandó “károsodás” nélkül. Kisgyermekként sok időt töltött ugyanis egy Miss Wigley nevű hölgynél, aki egészen véletlenül a nagy sarkkutató, Sir Peter Scott dadája volt. Expedíciós pályafutását az íróasztal mögött kezdte, egy sportszervezet menedzsmentjében. Először, viszonylag későn 1989-ben tette lábát a sarkvidékre, utána azonban rákapcsolt, és már több mint 30 arktiszi, ill. antarktiszi expedíció van a háta mögött. 1995-ben megalapította a Polar Travel Companyt, ami, ahogy neve is mutatja, a sarkvidékekre szervez expedíciókat. 1997-ben Pen segített tető alá hozni az első tisztán női expedíciót, ami elérte az Északi-sarkot. 2003 tavaszán, pedig ő lett az első ember, aki az amerikai kontinensről indulva, külső segítség nélkül érte el gyalog az északi sarkpontot. A 770 km-es út során egy 120 kilós szánon húzta a felszerelését, és a kaland végére 15 kilót fogyott.



Indul a menet


A 120 kilós szánkó, foto: Martin Hartley

A kis csapat november 24-én érte el Punta Arenast, a Magellán-szoros partján, ahol a -10 fokban lehet szokni a klímát. Még utoljára ellenőrizték a felszerelést, pl. a 21 kg-os vajtömböt, ill. a 30-35 liternyi benzint, amivel a főzőpalackot üzemeltetik. A programba még belefért egy utolsó kiadós fürdés (pezsgővel a kézben), és egy beretválás, bő két hónapig az utolsó. És természetesen sok alvás, az alvások között pedig bőséges étkezések. A fiúk 30-án repülővel mentek át az Antarktiszra, innen, Patriot Hillsről, még pontosabban az angol kutatóknak otthont adó Hercules Inlet bázisról elindultak a Déli-sarkra december 2-án reggel.



És végül a tea



És végül a tea! Bejegyzés az expedíció naplójában, november 30-án: “Megérkeztünk Patriot Hillsre, és mindjárt ittunk egy csésze forró teát.” Derék angolok, bátor kalandját mi más is szponzorálhatná, ha nem az egyik legnagyobb angliai tea forgalmazó cég. Ésszerű döntés: -40°C-ban mindig jól jön egy csésze finom, forró tea.



Az expedíció útvonala, forrás: tetleysouthpolemission.com

Comments

comments