Szörfösök és kájtosok a befagyott Velencei tavon próbálják elérni a 100 kilométeres sebességet. Ezúttal nem jött össze…
 Sebességmérés  |
A Velencei tó jegén állunk, élénk északias szél fúj. Körülbelül 30 szörfös és kájtos gyűlt össze azért, hogy sebesség-rekordot döntsenek.
Van, aki síléccel, van, aki korcsolyával jött; a jégszörfösök magától értetődően egy éllel ellátott apró deszkát és hagyományos vitorlát használnak.
Ezek az emberek az öröme a széltől függ. Reggel munkába, iskolába menet nézik a parlament tetején és a benzinkutaknál lévő zászlót, és álmodnak.
Egy erős északias szél – mondjuk nyáron, front után – azt jelenti, hogy pattogva siklanak a habokon, majd felugranak, és jöhet egy-két csavart trükk. Most, hogy tél van, háromféle dolgot csinálnak.
Egy: minden pillanatban szörfözésre/kájtozásra gondolnak.
Kettő: állandóan szörfös/kájtos videókat néznek, vagy magazinokat olvasnak.
Három: más hasonló sportágakarat űznek, példának okáért snowboardoznak.
Egy dolog azonban mindegyiküknél fix: figyelik a szelet. Mindenhol, mert ez a vérébe ívódik az embernek, ha beleszeret egy olyan sportba, amely az időjárástól függ. És amikor a meteorológia január 7-re szelet jósol, és történetesen jég fedi a tavakat, akkor nincs megállás: menni kell szörfözni vagy kájtozni.
Felveszik a jégeralsót/műszálas firts skin-t meg ezer kabátot, és már bontják is az ernyőt a jégen és siklanak.
“Két évvel ezelőtt, 2006-ban 80 kilométeres rekordot állítottunk fel” – mondja Duska Zaránd kájt-és szörf oktató, a Kiteline klub egyik szellemi atyja. Ő amolyan közösségszervező arc, futtat egy isteni szörfközpontot a Balatonon. Most is ő trombitálta össze az embereket – ebben segített neki a Red Bull és az O’neil, no meg némi Jagermeister.
 Duska Zaránd |
Az idő nagy részében viccel, ezért ideális társ bármilyen utazáshoz. Egyébként emberünknek pont ez a szakmája, kájtos túrákat szervez olyan helyekre, mint Brazília, Costa Rica meg Mauritius.
 Siklás a jégen |
Ha erős a szél, akkor jobb a síléc, azt könnyebb kordában tartani. A játék nem egészen fájdalommentes.
Ha az ember elesik, akkor nem ám a selymes vízbe huppan, hanem az acélkemény jégre.
Ötvennel száguldani a tükörsimára fagyott víz felszínén – na ez eléggé bizsergető érzés.
A résztvevők néha nagyobb csoportokban gyűlnek össze beszélgetni. Öt-hat ember súlya alatt a jég néha különös hangokat hallat, meg-megroppan.
A rianásokon mindenestre látni, hogy a jégpáncél vastagsága több, mint 10 centiméter. Néhol azonban vannak foltok, ahol hullámzik a szabad víz.
“A termál fürdő vizét ott eresztik ki, ha erre fúj a szél, akkor itt mindig van egy bizonytalan sáv, ahol vékony a jég” – mutat a part felé egy középkorú, helybéli negyvenes pasi.
“Az a nagy folt pedig egy buzgár, az most nem akar befagyni.
 Minden korosztály rajta van a szeren |
“Én nemrég beszakadtam, de nem lett belőle baj” – meséli a bácsi.
De ha komolyabb az ügy, “akkor az embernek öt-hat perce van, utána kampec” – tudom meg a biztató információkat.
Persze a jég csak ijesztget, de azért oda kell figyelni…
A világrekord jelenleg 116 km/óra, ezt kájttal és buggy-nak nevezett kocsival állították fel 2001-ben.
Vízen 2008 októberében állított fel 50,2 csomós rekordot kájttal Alexandre Caizergues a Speed World Cup elnevezésű rendezvényen.
Jégen felállított rekordról nincsenek megbízható információink.
Kevéssel dél után a szél sebessége fokozatosan csökkent. A rekorder 59,2 km -es sebességgel Tóth Lajos lett – győzött a kájt és síléc kombináció.
Jégszörffel a legjobb eredményt Varga Gábor érte el, sebessége 53,3 km.
A rekorddöntés nem jött össze, de ez az időjáráson múlott.
Ha marad a jég, bizonyosan akad még lehetőség a javításra…
