Rafting vb: mindenki másfelé húz

Ki gondolná, hogy egy extrém sport vb-je kapcsán szegény újságíró komoly oknyomozásba kell fogjon, hogy kiderítse: ott lesz-e Magyarország a rafting vb-n, és ha igen, akkor ki, ha meg nem, akkor most mi van? Kiderült, ez vadvíz, itt a zavarosban kell halászni. Kifogtunk egy érdekes sztorit.

A történet egyszerűnek indult. Kis szörfölés (persze cyber, nem tavi) után megtudható, hogy augusztus 27-31 között rafting világbajnokságot rendeznek Csehországban, a Moldva folyón. Szinte pavlovi újságírói reflex a reménykedés, hogy hátha magyarok is indulnak, hisz akkor mindig érdekesebb a sztori. A sztori érdekes lett, csak nem a sport miatt.



Válogassunk!


Lucifer, az illetékes

A whitewater.hu magyar vadvízes oldalon olvasható volt egy kíirás, miszerint több magyar csapat is nevezett a vb-re, ez némi zavart okozott, ezért válogatót kell tartani, mert csak egy női és egy férfi csapat indulhat. Ezt a kiírást Göncz Gáspár, ismertebb nevén Lucifer tette közzé. (Ő az a körszakállas srác, akit magyar kajakbajnokságokról (rodeó és szlalom egyaránt) készült riportjainkból már ismerhettek. Hétvége óta ő a magyar szlalom bajnok, civilben pedig az Adventure rafting cég egyik „frontembere”.) Hogy miért pont ő írta ki ezt a válogatót, azt nem tudtuk, de elfogadtuk, hogy a vb-re aspiráló magyar csapatok két versenyen dönthetik el egymás között, hogy ki a legjobb, ki képviselje hazánkat.

Persze nem Magyarországon került sor erre a két versenyre, mivel vadvízünk az nulla darab van. Az egyiket Wildalpenben tartották április végén, a másikat Cunovóban június közepén. Ahogy ez például történt a magyar szlalom bajnokság esetében is, a felelősök kiválasztottak egy külföldi versenyt (Wildalpennél a nemzetközi osztrák bajnokságot) és a verseny végén megnézték, hogy a magyarok egymáshoz viszonyítva milyen helyeken végeztek, és ez lett a válogató eredménye. Egyszerű és nagyszerű módszer. Az összesített végeredményt itt nézhetitek meg. Eszerint a legjobb magyar csapat a Kanyon Aktív különítménye lett (12.), mögöttük végzett a Multi-Hungary (13.), a Shaman (14.), és a Raft and Roll Team (16. helyen). Persze ezzel még semmi nem dőlt el, hátra volt még a 2. válogató, Cunovóban.


A Kanyon Aktív a szlovákiai válogatón
A csapat tagjai: Fodor Péter, Kovács Attila, Biros Zoltán (bal sor), Iványi Gábor, Vancsó Gábor, Szikszai István (jobb sor)

Légy több helyen, egy időben!



Itt vesz a történet magyaros fordulatot. Ugyanis remek szervezéssel sikerült a rafting válogatót pontosan a szlalom kajak ob idejére (június 14-15 hétvégéje) tenni. Hogy ez miért gáz? Leginkább azért, mert aki indul raftingversenyeken, az általában a kajakversenyek mezőnyében is ott van, és persze civilben vadvízi túrákat vezet. Ez nem több 10-15 főnél, vagyis nem nagy létszám, mégis sikerült két versenyt egymásra szervezni. Baloghy Péter (Shaman) és Lucifer maga is a kajakozás mellett döntött, vagyis Cunovo helyett Krakkóba ment. Így összesen két csapat jelent meg a 2. válogatón, a Raft and Roll és a Kanyon Aktív, ami annak rendje és módja szerint meg is nyerte a válogatót, azaz kettőből kettő, vagyis ők indulhatnak a vb-n. Ha indulhatnak…!



Válogattunk, de minek?

Fordulatos történetünkben itt jön a következő csavar. Magyarországon ugyanis nincs olyan, hogy Rafting Szövetség. Két vadvízi szervezet van, A Vadvízi Túráztatók Magyarországi Szövetsége (VTMSZ) és a VTE (Vadvízi Túrázók Egyesülete), de ezek egyike sem helyettesíti a Magyar Rafting Szövetséget. Ebből következően a vb-t szervező Nemzetközi Rafting Szövetségnek (IRF) sem tagja kishazánk, ergo elméletileg a vb-n sem indulhatunk. Kiskapuk persze mindenütt vannak, a kérdés csak az, hogy fel akarja és fel fogja-e valaki használni ezeket. Ez leginkább a válogatót nyerő csapatoknak lenne érdeke. Igen, csapatoknak, ugyanis – mint arról fentebb írtunk – a vb-n női csapatok is indulnak. Mivel a magyar válogatóra csak egy női csapat jelentkezett, így a hölgyek között nagy válogatásra nem volt szükség. A női csapatot a Shaman „menedzseli”. Természetesen őket is megkerestük.



Eskütt Zsuzsi, a csapat vezetője szerint ők már lemondtak a vb-ről. Tudomásuk szerint két év tagdíjat kellene legalább visszamenőlegesen befizetni (ez 600 dollár) plussz 300 euró nevezési díjat a vb-re, ez pedig nekik már túl sok. (Ez 200 ezer forint egy hat fős csapatra, és lehet, hogy ezt a férfi csapattal megosztva kellene befizetni. Ez azért nem tűnik egy vagyonnak.) Zsuzsi elmondása szerint ők már a világkupára készülnek. Ezt a világversenyt mindig a vb helyszínének országában rendezik, itt azonban olyanok is indulhatnak, akik nem tagjai az IRF-nek, egy országból akár több csapat is.

Kiváncsiak voltunk, a férfi csapat hogyan vélekedik minderről. A csapat támogatója, a Kanyon Aktív vezetője az a Markovics András, aki a VTMSZ elnöke is, így többen úgy gondolták, a csapat esetleg a VTMSZ-en keresztül próbál meg a nemzetközi szövetséggel tárgyalni. András azonban szintén a világkupa felé kacsingat. Némileg rezignáltan nyilatkozott arról, hogy szerinte nagyon kevés az esély arra, hogy itthon pár éven belül létrejöjjön egy rafting szövetség. A központi támogatás bográcsa körül már így is sok a pénzre éhes szövetség, senki nem támogatná, ha még eggyel több éhes szájat kellene betömni.

Egy mindenkiért, mindenki egyért!



Sajnos ez a mentalitás a legtöbb vadvízesre jellemző. Mivel alapvetően mindannyian bővelkednek az exhibicionizmusban, mindenki önmagát tartja a legjobbnak, jó magyar módszer szerint mindenki a másikat fúrja. A rafting esetében a helyzetet nehezíti, hogy mindenkinek megvan a saját túráztató cége, vagyis ha valaki magára vállalná a szövetség megszervezését, akkor a többiek azonnal azt mondanák, hogy csak a saját magát és a cégét akarja futtatni. Beszélgetéseink során arra jutottam, hogy az egyetlen komolyabb esélyt egy szövetség megalapítására az jelentené, ha egy külső, a túráztatásban anyagilag nem érdekelt személy vállalná magára a szervezést. Amíg a jelenlegi helyzeten nem változtat valaki, mindenki a másikra mutogat.


A 2000-es csapat: Agócs Misi, Baloghy Péter, Göncz Gáspár, Nagy Laca, Pataki Zoli, Végvári Tomi

Hasonló a helyzet a csapatokon belül is. A legtöbb általunk megkérdezett versenyzésben és túráztatásban aktív vadvízes gondolkodás nélkül össze tudna rakni egy férfi dream teamet, akik akár még a nemzetközi mezőnyben is megállnák a helyüket. Csakhogy hiába lenne meg ez a hat személy, ebből csapatot kellene kovácsolni. Kellene választaniuk egy csapatfőnököt, vagyis fel kellene adniuk az „én vagyok a vadvíz császára, ti mind kutyaütők vagytok” mentalitást. Erre pedig kevés az esély. Baloghy Péter, a Shaman cégvezetője és vadvízi versenyző egyetlen olyan alkalomra emlékszik, amikor megvolt a csapatszellem. 2000-ben a Európa Bajnokságon mindenki felfogta, hogy itt most nem a cégeket, hanem az országot képviselik, és az eredményük sem lett rossz. Volt egy csapatunk. Egyszer.


A rafting csapatsport

A nőknél állítólag még rosszabb a helyzet. A „válogatón” győztes női csapatnak jelenleg három biztos tagja van, a többieket valószínűleg síkvízi kajakosokból kölcsönzik „motornak”, vagyis az izomerejüket használnák. Gyakorolni senkinek sincs ideje, a csapatszellemet hírből sem ismerik, aztán pedig mindenki azzal hárítja el a felelősséget, hogy úgyis a vert mezőnyben kullogunk majd, abba meg felesleges pénzt és időt feccölni. Egy dolgot felejt el mindenki. Síkvízen azért is vagyunk a világ élén, mert kajakosaink és kenusaink naponta kétszer edzenek. A vadvízen sincs ez másképp. Tanulni, tanulni, tanulni, azaz gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni – és akkor az eredmények is jönnének. De ne menjünk a síkvízig. Elég ha átnézünk a kajak rodeó világelitjéhez. Az amerikai menők szerint csak úgy lehetsz a legjobb, ha az egész életed ennek szenteled. Ők évente 300 napot edzenek. Megfontolandó tanács.



Persze nem szabad kihagynunk a szokásos magyar kifogást sem. Nincs pénz. Ha lenne, gyakorolnánk. Amikor azonban ehhez a cikkhez gyűjtöttem az infókat és a véleményeket, többen is azt mondták, hogy ők vállalnák, hogy támogatják a csapatot, használhatnák a bázisukat, vállalnák a szállítást, edzhetnének – csak garantálja valaki, hogy a csapat tényleg komolyan gondolja. A túráztató cégek ugyanis úgyis mennek, kint vannak Ausztriában és Szlovéniában a folyókon. Az infrastruktúra tehát megvan, csapat mégsincs.

Ezalatt a Nemzetközi Szövetség…



Persze ez a cikk nem lenne komplett a Nemzetközi Szövetség véleménye nélkül, ezért megkerestük az IRF vb nevezésért és tagságért felelős illetékesét. A szövetség álláspontja felettébb érdekes. A hitelesség kedvéért szinte szó szerinti fordítása következik a szövetség az extrem.hu-nak írt leveléből. (Az eredeti itt olvasható.)



„A vb-n csak IRF tagok vehetnek részt, és az országokat képviselő csapatoknak keresztül kellett menniük valamilyen válogatáson, ahhoz, hogy reprezentálhassák országukat. Magyarország ezt megtette, és a Kanyon Aktív csapata lett az országot képviselő csapat. Ami az IRF tagságot illeti – mi mindig arra buzdítjuk az országokat, hogy tagokká váljanak és segítünk nekik, hogy létrehozzanak egy szövetséget, mivel úgy véljük, még az utolsó pillanatban létrehozott kis szervezet is idővel nagyobb képviselő szervezetté növi ki magát. A vb jelenlétével Magyarország megmutatja a magyarokat az IRF-nek és a nemzetközi rafting társadalomnak, és erősíti a magyar rafting szervezetet is a jövőre nézve. Vagyis, Magyarország jelenleg nem tagja az IRF-nek, de dolgozunk azon, hogy a vb-re az legyen. A fő kontaktemberünk Magyarországon Göncz Gáspár. Ő szervezte a válogatót is és a pár éve az IRF felé ő képviseli a magyarokat. Benne lesz a szövetség bizottságában is, amikor az megalakul.



Remélem ez segített tisztábban látni a helyzetet.



Üdvözlettel,

Sue Liell-Cock

Nemzetközi Rafting Szövetség”




Már csak egy kérdésünk lenne: akkor az IRF szerint mégiscsak indulhatunk?





Lucifer, az illetékes:



Sikerült a fő kontaktembert, Göncz Gazsit is elérnünk. Sokkal biztosabbat azonban ő sem tud. Elmondása szerint három évvel ezelőtt merült fel, hogy rafting szövetséget kellene itthon alapítani. Akkor vette fel a kapcsolatot a nemzetközi szövetséggel. Arról már lemondott, hogy a szövetséget megszervezze, viszont amikor kiderült, hogy több magyar csapat is magyar bajnokként nevezett a vb-re, az IRF őt kereste fel, hogy tisztázzák a helyzetet. Drukkol a Kanyon Aktívnak, hogy sikerüljön megegyezniük az IRF-fel az indulásról. Maga részéről most a július végi szlalom világbajnokságra készül.



Van véleményed? Írd meg nekünk.



Sajnos technikailag még nem megoldott, hogy cikkeink után közvetlenül legyen lehetőségetek hozzászólni a leírtakhoz. A programozóink dolgoznak rajta, egyelőre azonban még egy ősibb módszerhez nyúlhattok. Írjatok a szerkesztőség címére. Kiváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is, és ha hozzájárultok, ki is tesszük azt.


Vélemények:
Íme egy hozzászólás, Kökény Attilától, a whitewater.hu szerkesztőjétől:



“Ez a szövetségesdi igazán érzékeny pontja az individualista népeknek, így hát mögötti anyázást nem keveset fogsz kapni, szemben annál kevesebbet:-) A cikk remek volt egyébként, remekül tükrözi a parodisztikus káoszt.

Javasolt olvasmány a jelenség megértéséhez:

Francis Fukuyama: Bizalom”

Üdv,

Kökény Attila

__________________________________



Egy másik pedig a női csapat egy korábbi tagjától:



“Sajnálom, hogy már nem lehetek benne a női csapat állandó tagságában. Nem teljesen az én döntésem volt, és nekem is elment a kedvem az egésztől. 2000-ben az EB-n hihetetlen volt a hangulat és nagyon rá voltunk indulva Tóth Barbival, hogy összeszedjük a női csapatot és a következőn mi is induljunk. Persze a fiúk kinevettek minket… Mi pedig már csak dafke megcsináltuk. Voltunk is néhány versenyen. Főleg Prágában, meg Csúnyban. Kb. 8-10-en voltunk és mindig az jött, aki éppen ráért. Télen vasárnap reggelente edzésre jártunk. Nagyon jó bulik voltak, de már ott is látszottak a (főleg személyes) ellentétek. Ebben én is biztos hunyó vagyok, mert nem minden esetben bírom a kritikát :-)



Azért azt hiszem, ha szervezett keretek között menne, és nem egy-két önjelölt mondaná meg, hogy ki, hova üljön és mit csináljon, akkor szívesen újrakezdeném és nem lógnám el az edzéseket sem :-)”



Üdvözlettel,

Bartalis Krisztina

__________________________



Ezt pedig Páhi Janitól, az egyetlen Magyarországon tartott vadvízi verseny, a Hungarodeó rodeó kajak bajnokság főszervezőjétől kaptuk:



“A vadvízen csak ezért működik a Hungarodeó, immáron 4 éve, mert egyedül csinálhatom. Legfeljebb a saját anyámat szidhatom, akár a hátam mögött is.”

j.

___________________________



Végül pedig egy pozitív ellenpélda:



“Engedje meg, hogy reagáljak a cikkében leírtakra.

A Kanyon raft csapata idén januárban “állt össze”, hogy raftversenyeken induljon. (A csapat tagjai jórészt a Kanyon Aktív utazási irodának vadvizi túravezetői.)



Mindenki civil foglalkozása, családi és egyéb kötelezettségei mellett jár hetente kétszer a közös edzésekre és végzi el hetente több alkalommal a külön edzéseket. (Mindezek mellett az evezős szezonban hétvégente rendszeresen vadvizi túrákat vezetünk Ausztriában.) A felkészülés tervszerű, aminek része volt egy prágai “edzőtábor”, és a wildalpeni és dunacsúnyi versenyek is. A szisztematikus felkészülésnek is köszönhetően, az eddigi megmérettetéseken mi bizonyultunk a legjobbnak a magyarok közül.



Mindezt azért kívántam elmondani, mert a cikkből azt tűnt ki számomra, hogy a vadvizi közösség csak széthúzásra képes, s nincs lehetőség komoly csapat létrehozására. Az a tíz ember, aki lejár az edzésekre, áldozatokat hoz egy közös célért, egy csapatot alkot, s ezzel rácáfol a fenti gondolatra.



Végül szeretném megemlíteni edzőnk és versenyzőtársunk nevét, akinek nagyon sokat köszönhetünk: Iványi Gábor.”



Üdvözlettel

Vancsó Gábor

(A Kanyon Aktív csoportjáról készített képet Markovics András, a 2000-es Eb-n készült felvételt pedig Bartalis Krisztina bocsátotta az extrem.hu rendelkezésére.)

Comments

comments