A rafting túráztatásban számos magyar cég résztvesz. Jól menő üzletág ez, nagy a választék, mégis nehéz a döntés: kivel menjünk raftingolni? A kérdést egy kis történeti bevezető után most méret szempontjából vizsgáljuk. Válassz, neked mekkora felel meg a legjobban.
A magyar bevállalós, kalandvágyó nép. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy bár a magyar raftingtúrákat vezető cégeknek se szeri, se száma, a hozzáértők szerint a piac még mindig nem telített. Az árak évek óta valószínűleg az éles verseny miatt nem nagyon emelkedtek, de ez nekünk, túrázóknak csak jó. Hogy kivel, hova, mennyiért juthatsz el, arról itt olvashatsz.
Annak, aki úgy dönt, raftingolni akar, legelőször a következő kérdést kell tisztáznia magában. Az egyik nagy, 50 fő feletti utasszámmal túrázó céggel vág neki a kalandnak, vagy egy kis, max. 15-20 fős brigádokkal túrázó, családias hangulatú céget választja? Mindkét változatnak vannak imádói és ellenzői. Az extrem.hu tavaly ősszel az egyik „naggyal”, a Vadvirág, azóta Wolf Outdoor néven működő a raftingcéggel járt a Socán. Idén kora nyáron egy nemrég alakult „kissel”, a Gazdirafttal néztünk körül a Salzán. Nem akarunk helyettetek választani, mindössze felvillantjuk mindkét lehetőség előnyeit. Ti pedig válasszatok, hogy a ti igényeiteknek melyik fajta felel meg jobban.
Az okok és a kezdetek
 Páhi Jani a kempingben a főzéshez készülődik  |
Van egy mondás, Páhi Jani, a vadvíz egyik nagy öregjének, a Gazdiraft egyik tulajdonosának tollából való, miszerint külföldön ha valaki nagyon szeret kajakozni/raftingolni, akkor csinál egy extrémsportos filmstúdiót, itthon viszont raftingcéget alapít. A raftingoltatás jó üzlet, ha valakinek van érzéke hozzá, és időben tud újítani.
Legrégebbi vadvízi „motorosok” a 80-as évek közepére teszik a komolyabb magyar vadvízi élet kezdetét. Kevesen vannak, akik azóta is járják a vadvízet. Egyikükkel, Kiss Gáborral („Bonifác”) a Salza-parton beszélgettünk a kezdetekről. Az első vadvízi túrákat még a szlovákokkal együttműködve, északi szomszédunknál bonyolították, főként a Vágon és a Belán. A Szlovák Testnevelési Főiskola és a Magyar Természetbarát Szövetség közös tanfolyamán tanultak meg a magyar úttörők raftingolni és kajakozni. Ők lettek az első túravezetők.
A fáma szerint az első komolyabb raftingos cég a Popeye Bt. volt, egy paksi családi vállalkozás, mely még ma is üzemel! A raftingos családfa ősének a Popeye-t tekinthetjük, amelyből közvetve vagy közvetlenül minden túráztató cég kinőtte magát. A kezdetekben még sokkal kevesebb figyelmet fordítottak a biztonságra, és az eszközök is jóval primitívebbek voltak, mint a maiak. Ekkor még munkavédelmi sisakok fedték (ha fedték) a túrázók fejét, a mentőmellény (ha volt egyáltalán) sem vadvízre való volt. Hogy nem történt komolyabb baleset vagy haláleset, az inkább a szerencsének volt köszönhető. Ekkor még a neoprén ruhákért és a felszerelésért is külön kellett fizetni, ez nem volt benne a túra árában.
 Droidsereg |
Aztán ahogy nőtt a rafting cégek száma, úgy javultak a feltételek is. Az új cégek sok esetben úgy keletkeztek, hogy a jövendő alapítók egyszerű túrázóként elmentek kipróbálni a raftingozást, aztán este a sátorban vagy a panzióban osztottak-szoroztak és rájöttek, hogy ebben jó biznisz van és belevágtak. Persze ebben a vadkapitalizmusban nem csak annak lett cége, aki feltétlenül a legjobban értett hozzá. A természetes kiválasztódás segített a lemorzsolni azt, aki nem volt elég kemény a versenyhez.
Mára két fő csoport alakult ki, a „nagybani” és a „családias” túráztatók.
A családias változat hívei szerint a nagy cégeknél (ilyen például a Hungaroraft, a Wolf Outdoor, vagy az Adventure) szinte futószalagon indítják a csoportokat. A túravezetők csak kevés túrázó nevét tanulják meg a hétvége végére, nem egyénként hanem csoportként tekintenek a túrázókra. A vadvízi szlengben a túrázókat droidokként emlegetik, és a hasonlóság a parton egyforma színű neoprénben sorakozó, a túravezető utasítására váró csoportot elnézve szembeötlő.
A túra hossza, a neoprén ruhák állapota
A nagy cégeknél általában van délelőtti és délutáni túra, ebből adódólag egy túra átlagos hossza két óra. A kis cégeknél naponta általában csak egy „futam” van, ez dél körül indul, és nem ritka, hogy öt órát is vízen vannak. Eközben persze bőven jut idő arra is, megálljanak, pancsoljanak, egyenek egy kicsit. Mindenki eldöntheti, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig akarja-e edzeni a karizmait. A nagy cégeknél állítólag nem ritka, hogy a túra végén a partra érve szinte már vetetik is le velük a neoprén ruhát, mert kell a következő csoportnak. Igyekszünk leszögezni, hogy mi ilyennel a Vadvirág túráin nem találkoztunk! Az viszont tény, hogy a nagy cégeknél gyakran használtabbak és szakadtabbak a neoprén ruhák, hisz jóval gyakoribb terhelésnek vannak kitéve.
 Az egyik legextrémebb utas… |
A rafting csapatsport
Ha valaki ismerkedni is akar, vagyis nem az a fő célja, hogy barátaival és szinte csak velük egy jót bulizzon külföldön egy hétvégén át, akkor a nagy cégeknél sokkal nagyobb esélye van, hogy találjon magának megfelelő társaságot. Mert bizony annál kevesebb lesújtó élmény érhet egy kezdő raftingost, mintha a vadvíz partján szembesül azzal, hogy túratársai mind bunkók vagy csak totál nem az ő stílusai. A legtöbb raftingcégnél szombat este együtt kajálós, zenés buli is van. Aki családias bulira vágyik, válassza a kisebb cégeket.
A biztosítás
 A jó túravezető játszik is a vendégekkel Nagy Laca, a Gazdiraft túravezetője ilyen |
A másik sarkalatos probléma a biztosítás kérdése. A kis cégeknél általában kajakokban utaznak a túravezetők, és mivel a kajak gyorsabb, mint a két-három személyes trek, így abból mentik a vízbe borult utasokat. A nagy cégek sokkal többet használják a 6-8-10 személyes nagyraftokat, amelyek tatján ül a kormányos, azaz a túravezető. Ha a túrán sokan vesznek részt (min. 30 fő), akkor a konvojban utazást úgy oldják meg, hogy legelöl és leghátul is egy nagyraft halad, ahol a profik figyelnek arra, hogy senki sem maradjon le a csoporttól. Ha valaki túlságosan előreevez, azt még utól tudják érni, de ha valaki mondjuk elmarad és fönnakad a partmenti ágakban, ahhoz a folyó folyásának irányával szemben már nem tudnak visszaevezni. Minél nagyobb a csoport, annál tovább tart, míg mindenkit összeszednek, viszont alacsony vízállás esetén egész nagyszabású víziháborút lehet vívni 40 fővel.
Ha csak egy-két nagyrafttal utazik a csoport és a többiek trekkekben eveznek, akkor a félősebb kezdők mögé ül be túravezető. Bármilyen elosztásban is utazzanak, a lényeg az, hogy a túravezetők mindig figyeljenek az utasokra. Attól még nem jó túravezető valaki, ha baromi jól evez, hanem aki jól tud menteni. és megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a hajózott folyóról. Ha egy olyan céggel utaztok, akik nem annyira ismertek, érdemes a túravezetőket kicsit tesztelni a parton. Ha látszik rajtuk, hogy nem nagyon ismerik a folyót és annak veszélyes helyeit és túl magas a vízállás, gondoljátok át, hogy belevágtok-e velük a túrába.
Mindesetre a legfontosabb tanács: ha a túráztató cég nem kötött rátok biztosítást, kössetek ti még itthon. Csekkoljátok le, hogy a biztosítás vonatkozik-e az extrémsportokra is! Egy hétvégére ez nem kerül többe egy-két ezer forintnál, viszont ha pl. Ausztriában kimegy a vállatok túra közben, súlyos tízezreket hagyhattok ott a kórházban.
