A Pororoca jelentése „pusztító zaj”, és kinézetre egy tsunamihoz hasonlít vagy a Gyűrűk ura ló alakú hullámára. Ez egy természeti jelenség az Amazonason – egy csodahullám, március elején. A szörfösök már útra keltek hozzá!
 Visszafelé folyó víz  |
A hullámlovaglás elsődleges terepe az óceán, de ma már a modern technika segítségével folyókon, sőt akár egy nagy medencében is tudnak szörfözésre alkalmas hullámokat generálni. Ezek ember alkotta hullámok, de a világ körülbelül 100 folyóján „maguktól” is kialakulhatnak óriáshullámok.
A természettudósok már pontosan meg tudják magyarázni a folyásiránnyal ellentétesen, a torkolat felöl robogó óriások keletkezésének okait. Az esős évszak végén, amikor a vízszint magas, és eljön a dagály, néhány folyón megfordulhat a víz áramlásiránya, hosszú kilométereken áramolhat a nagy tömegű víz visszafelé. A jelenség kicsit arra emlékeztet, mint amikor a Gyűrűk urában a megsebesült Frodó menekítő csapatot a velük tartó tünde vágtató lovakra emlékeztető óriáshullámokat gerjesztve menti meg, mivel a hullám elsodorja a Fekete Lovasokat. Csak a valóságban a hullámnak nincs jófej alakja.
 A kép jól illusztrálja a szörfös és a hullám méretarányát |
Ilyen folyón haladó hullámokat egy brit folyó, a Severn is produkál, azon készülnek a brit szörfösök, de egy ilyen hullám okozta kis híján Somerset Maugham író halálát Malajzia egyik folyóján, és Kínában is ismert a jelenség, ott Ezüst Sárkánynak hívják. Azonban a legismertebb folyó, ahol a jelenséget megfigyelték, az Amazon. A partja mentén élő Tupi indiánok nevezték el pororocanak, vagyis pusztító zajnak. Az első ember, aki dokumentálta, a világ leghíresebb oceánográfusa, Jacques Cousteau volt, akinek 1984-ben, a filmezés közben el is ragadta felszerelése egy részét a vártnál nagyobb erejű hullám. (Cousteau megmenekült.)
 Az útközben összeszedett hordaléktól koszos a víz |
A helyiek már századok óta lovagolják a tsunami-jegyeket felmutató jelenséget kenuikkal, de a külvilág csak 1997-ben fedezte fel, amikor bebizonyították, hogy megfelelő szörfdeszkával és persze kellő szörftudással meglovagolható a szörny. 1999 óta már versenyt is rendeznek, március első napjaiban, hogy a folyóra merészkedő szörfösöket kicsit jobban védjék. Ugyanis van mitől! Egyrészt az Amazonas állatvilágától, akik vacsorának nézik a deszkákról leeső sportolót. Másrészt a hullám óriási erejétől, ugyanis itt másképp mozog a víz, mint az óceánon. Felül – a folyó folyásirányával ellentétben – halad a tenger felől érkező sós vízhullám, alatta pedig folyásirányban folyik a folyó. Aki elvéti az ütemet, azonnal leesik a deszkáról.
Aki viszont jól kiállja a próbát, egy olyan élményben részesülhet, ami minden szörfös álma: a végtelennek tűnő hullámban. A csúcsot a brazil Picuruta Salazar tartja, aki 35 percig tudott fennmaradni a boardon, és ezalatt 12 km-t tett meg. (A pororocát a folyó deltától 300 km-re is látták már!!!)
Az idei pororoca annyiban különbözik majd az előzőektől, hogy a december 26-ai dél-kelet ázsiai földrengés által okozott tsunami óta megváltozott a világ közvéleményének hozzáállása az óriáshullámokhoz.
Ez persze nem tartja vissza a szörfösöket. Egy britekből és franciákból álló csapat indult az Amazonasra, hogy március elején megpróbálják megdönteni a rekordot, vagy legalábbis lélegzetelállító filmet készítsenek a különleges hullámlovaglásról. Projectjük neve: Rumble in the Jungle.
