A lovaglást Magyarországon misztifikálják, pedig igazából semeddig sem tart elsajátítani, hogyan kell bánni a lóval. Az extrem.hu ezért cikksorozatot indít, amelyben lovardákat, oktatókat ajánl.
  |
A dolog 1998 nyarán történt Kirgizisztánban, a Tien Shan hegység egyik 2500 méter magasan lévő fennsíkján.
– Hát, ültem már lovon… – válaszoltam a kérdésre.
– Akkor nem lesz baj – mosolyodott el az ember, akinek majd egy hónapig a jurtájában laktam. Gyere, összetereljük az állatokat – mondta, és felpattant a lovára.
– Próbáltam kompetensnek látszani, de nem igazán ment. Éreztem, hogy ez itt nagyon nagyon rázós dolog lesz. Utoljára 10 évesen ültem lovon egy Budapest melletti lovardában. Futószáron ügettem körbe-körbe, kezdtem érezni a ló ritmusát, az oktató pedig dícsért, hogy “ügyes, csak így tovább”. Nagy büszkén néztem le a családra, akik a karám szélén sorakoztak fel.
Az egész idilli volt, a nagypapa integetett, a nagymama mosolygott, a nővérem pedig dicsekedett velem az unokatesóimnak.
 |
– Men ongo baram – mondta Abdil, ami kirgizül annyit jelent, hogy “jobbra megyek” – azzal elvágtatott a tehéncsorda jobboldalára. Nekem balra kellett mennem. A szép sárga ló, amit alám raktak kíváncsian nézett rám,a szemében kérdés: “na haver, mit csináljak?”
 |
Próbáltam kimozogni a rohanást, ment elsőre. Innentől a ló átvette az irányítást, hiszen ő nagyon sokszor terelt már össze csordát, ellentétben velem. Néha ügetett, néha vágtatott, néha meg kanyarodott egy éleset, mert el kellett vágni egy renitens marha útját. Hálát adtam az égnek, hogy az ázsiai nyergek olyanok, mint egy stabil fotel (a hozzáértőknek: egészen a western nyeregre emlékeztet), úgyhogy a nullával egyenlő lovas tudással végigcsináltam a feladatot. Sőt, élveztem is. Abdil barátom meg előadta a nyári szállás lakóinak, milyen szépen teljesítettem a feladatot.
“A nyerget már megvettem, de nem futotta a lóra”
Nem a véletlen sodort az egyetemi évek alatt a Tien Shanba.
Kulturális antropológia szakos hallgatóként kitaláltam magamnak, hogy nem az egyetemi tanszék által szervezett kutatási projekteken unom halálra magam, hanem az ázsiai lovasnomád népek hagyományait kutatom majd.
Egy fél év alatt Somfai Kara Dávid komámtól úgyahogy megtanultam a nyelvet, majd irány Ázsia! Elmentem a legtávolabbi városba, kivitettem magam az utolsó faluba, és felmentem a hegyek közé.
A kirgizek nyaranta felviszik az állatokat a magashegyi legelőkre, ott ugyanis jó minőségű füvet legelhetnek. Az úgynevezett nyári szálláson töltött idő alatt megismertem a kirgizek életmódját, csiszoltam a nyelvtudásom, és egy életre való élményt szereztem. No és megtanultam lovagolni. Írásom talán öncélúnak, vagy nárcisztikusnak tűnhet, pedig szándékom csak annyi: ráébresszem az olvasókat, hogy mennyire egyszerű ezt a sportot elsajátítani, és milyen gyönyörű dolgokat tapasztalhat az, aki egy ló hátára ül.
Ez a cikk valójában erről kíván szólni.
Madzsarisztán: a legjobb hely, ha lovagolni akarsz…
 |
Ápolni az állatot, kiszedni a patájából a beleragadt sarat – no ez pedig a legbensőségesebb.
Az egész varázsa abban van, hogy az embernek egy élőlénnyel kell együttműködnie.
Száguldani egy motoron – ez is szép ugyan, de az egy gép, ha pedig lovagolunk, akkor egy érző lélekkel állunk szemben.
Amire nagyon de nagyon oda kell figyelni. Ugyan az extrem.hu dominánsan extrém sportokkal foglakozó portál, a lovaglást pedig nem szokták ezek közé sorolni, mégisúgy érzem, a dolognak helye van itt. A lovaglás az a sport, amiben a legjobban kell figyelni a természetre, olvasni a jeleket, és együttműködni azokkal. Ezek a jelek pedig nagyon konkrétak, hiszen a pont a hátán ülünk.
A misztikum ködében
A lovaglást Magyarországon enyhén szólva túlmisztifikálják. Viszont jobb terepet a tereplovagláshoz álmodni sem lehet, mint az Alföld vagy a hazai dombságok.
1500 forint/ óra – hazánkban átlagosan ennyibe kerül egy óra lovaglás.
Ha belegondolunk ez egyenértékű a gyorséttermek kaja menüjével, egy mozijeggyel vagy egy uszodabelépővel, squash pálya bérlettel
Az élmény pedig sokkalta nagyobb, szóval megéri.
Itt az extrem.hu-n tehát gyorstalpaló cikksorozatot indítunk, hogy akiben eddig szunnyadt a vágy, az tavasszal végre elmenjen egy lovardába, és kezdjen bele!
Reméljük, tudunk segíteni abban, hogy milyen szemlélettel és ruházattal érdemes belevágni, hogyan kell lovardát választani, stb.
