Ha manapság snowboard-ügyben bárkinek bármiféle információra van szüksége, akkor a sportágban érintettek jó része azonnal azzal válaszol: hívd fel a Pajor Ágit. A sokadik hasonló válasz után bizony ágaskodott a kérdés: ki is vajon Pajor Ági? Nem hiába ágaskodott…
 A világbajnokság emblémája  |
Pajor Ági maga a szövetség, a magyar snowboardosok központja reggel és este, itthon és külföldön. Pajor Ági több egyszerű szövetségi főtitkárnál (merthogy ez a titulusa): elintéz, eljuttat, megmond, kiad, kisegít, kiküld, sőt, kiutazik. Most éppen a január 11-én kezdődő snowboard vb-re készül Ausztriába, Murauba – versenyzőként.
Balek kerestetik
– Nem túlzás azt állítani, hogy te vagy a magyar snowboardsport középpontja, hiszen jószerével minden szál nálad fut össze. Ám egyre többen szerelmesednek bele a hódeszkába, így a feladat is szaporodik. Bírod még?
– Egyelőre igen, bár nagyon szeretnék magam mellé találni egy hozzám hasonló balekot, aki beszállna a munkába. De még nem találtam ilyet.
 Itt rendezik majd a versenyeket |
– Talán úgy próbálkozz, ahogy te is kezdted.
– Az az út már nem járható. Akkor ugyanis gyakorlatilag nem működött a szövetség. Ezt onnan tudtuk meg, hogy társaimmal a négy évvel ezelőtti téli olimpiára készültem, szerettünk volna ott lenni a versenyen. Ám a szövetségben nem volt senki, aki pontosan meg tudta volna mondani a kvalifikációs szabályt, így amikor mi már azt hittük, hogy megfelelünk a kiírásnak, kiderült, ez messze nincs így. Akkor elhatároztam, hogy besegítek a szövetségnél, aztán szépen ott ragadtam.
– Még ma is versenyzel, és immár az információk hiánya nem lehet akadálya a részvételnek.
– Csakhogy a négy évvel ezelőtti csalódás után úgy gondoltam, hogy nincs értelme újabb összegeket ölni a kvalifikációs versenyekbe, ezért például az idei olimpiai már szóba sem jöhetett. A vb-re viszont nem kell kvalifikáció, közel is lesz, így én is elindulok.
Tizenkét magyar a snowboard vb-n
– Rajtad kívül hány magyar vesz még részt a versenyen?
– Pontosan még nem tudom, hiszen pont a napokban volt egy baleset, az egyik lány eltörte a karját a pályán. Ami biztos: a szervezőktől Magyarország harminckét helyet kapott, maximum ennyien indulhatnának, de szerintem nem leszünk többen tizenkét-tizenhárom főnél.
 A szervezők a lehető legnagyobb kényelmet biztosítják majd a versenyzőknek |
– Az esélyek?
– Szerintem minden indulónk az ő szakágában ott lesz majd a középmezőnyben. A mi lehetőségeinket figyelembe véve ez jó eredmény lenne.
Nyáron vízbe ugranak
– Kétségtelen, hogy itthon nehéz megfelelő pályát találni, még akkor is, ha most éppen van némi hó.
– A nagyobb baj nem is a kevés hó, hanem az, hogy nem gondozzák rendesen a pályákat, és a drága felszerelések így könnyen tönkremehetnek. A legtöbben inkább Ausztriába járnak.
– Bizonyára te is ezért vagy ilyenkor keveset itthon.
– Igen, mert a versenyzés és a főtitkárkodás mellett oktatok is. Nemrég jöttem haza Ausztriából, ahol előbb a K2-vel dolgoztam, majd egy Oneill-es csoportot vezettem.
– Nyáron mivel foglalkozol? Hiszen úgy tűnik, hogy az életedet tökéletesem befedi a snowboard, ami viszont téli sport.
– Általában egy eseményünk van, egy vízbeugrásos snowboardfesztivál. Ez lesz majd a nyáron is, de hogy hol, az nem tudom.
 Nagy kérdés, hogy embereink meddig repülnek majd |
Nem szabad térdre esni
– Ha már itt tartunk, nyáron hogy érzed magad?
– Nagyszerűen, hiszen imádom a meleget.
– És a hideget?
– Azt kevésbé, de nem tudok mit tenni. Alaposan felöltözöm.
– Gyerekként nyilván nem a snowboardozás jelentette számodra a téli sportolást. Síztél korábban?
– Persze. Édesapám négy éves koromban vitt fel elöször a Normafához, ami akkor a budapesti síközpont volt. Két évvel később már a Külker igazolt versenyzője voltam. A snowboarddal az egyetemen találkoztam, és azonnal megszerettem. Igaz persze, hogy az első alkalommal, amikor deszkával próbáltam csúszni, sírva vettem le a lábamról a bakancsot, fájt a térdem, sajgott a fenekem. De újra és újra megpróbáltam, és beleszerettem. És persze szeretem ma is. Sőt, a snowboard több egyszerű szerelemnél. Számomra maga a tél.
