Egy montisversenyen az sem árt, ha valaki fel tudja magát találni. Például ha szerelőnek sem utolsó, meg persze bírnia kell a hőséget, a sziklákat, az emelkedőket. No de hogy ez egy norvégnak menjen legjobban az athéni hőségben!
 Eddig csak Paola Pezzo nyert olimpiai aranyat a nőknél Fotó: Laurent Rebours  |
Bár a kerékpársport technikai okokból az ókorban még nem volt olimpiai szám (ugyanis jóval később találták fel), a modern olimpiákon már 1896 óta szerepel. (A legelső szám egy 87 km-es országúti verseny volt, amit a görög Arisztidész Konsztantinidisz nyert). Az idei olimpia 10,500 indulója közül 480 kerékpáros, és ezek közül 80 (50 férfi és 30 nő) a hegyikerékpár cross-country számában érdekelt.
Elsőként a hölgyek versenyre került sor, augusztus 27-én, reggel 10-től. Vagyis a mintegy kétórás, 30 fős döntőt a legnagyobb athéni hőségben, bőven 30 C fok fölött rendezték, így aki a hőséget nem bírja, annak esélye sem volt.
A szám egyik legnagyobb esélyese az olasz Paola Pezzo volt, aki kétszeres olimpiai bajnok mountain bike-ban. Mivel montiversenyt a 96-os atlantai játékokon rendeztek először, ez egyben azt is jelenti, hogy rajta kívül nincs olyan montis hölgy, akinek lenne otthon a kollekciójában olimpiai arany. A 35 éves Paola Sydney után három évre abbahagyta a kerékpározást, és csak tavaly tért vissza a nemzetközi porondra. Az olasz hölgy azért ment Athénba, hogy végrehajtson egy történelmi tettet: háromszor egymás után olimpiai bajnoknak lenni.
 Dahle mindenkinél gyorsabb volt |
Ennek megakadályozására a szakértők egybehangzó véleménye szerint egyetlen vetélytársának volt igazán esélye: a A norvég Gunn-Rita Dahle 2003. májusa óta a 32 versenyből, amin elindult, 28-at megnyert. Most sem volt ez másképp, annak ellenére, hogy a 31 km-es táv felénél Dahle-nak műszaki gondjai akadtak. Persze feltalálta magát, hisz nem ez az első terepversenye, ahol ezermesteri kvalitásait is be kellett vetnie. Leugrott a kerékpárjáról, megszerelte a gépet és már robogott is tovább. Kilencven másodpercet hagyott ott a szereléskor, de még így is fölényesen, majd egy perc előnnyel nyert. 1 óra 56 perc 51 mp elteltével szakította át a célszalagot. A sajtótájékoztatón elmondta, hogy az utolsó körben, amikor meglátta az utolsó emelkedőt, felmerült benne, hogy vajon hogyan tud majd oda feljutni, de aztán megtette, bár elmondása szerint nagyon megfájfult benne a lába. Aztán hozzátette, hogy eddig nem merte magát a világ legjobb montisának tartani, de most már ki meri mondani, hogy ő a világ legjobbja. Dahle-é volt a norvégok harmadik olimpiai aranya Athénban, és ezzel egy 1972 óta tartó norvég nyeretlenségi sorozatot szakított meg a kerékpársportban.
 Parnithán nem lesz vizes a pálya Fotó: Alastair Grant |
Dahle után egy perccel a kanadai Marie-Helene Premont zuhant be a célba. A dobogó harmadik fokára a németek világbajnoka, Sabine Spitz állhatott fel, két és fél perc hátránnyal. Spitz a célban elmondta, hogy neki bizony komoly problémái volt a körülményekkel. Rosszul viselte a hőséget, és nem csak a nagyon nehéz, poros, köves pályán kellett végig koncentrálnia, de arra is vigyáznia kellett, nehogy kiszáradjon. És hogy mi történt a címvédővel? Paola nem bírta végig a versenyt, útközben feladta. Később annyit mondott, hogy „ persze csalódott vagyok, de az élet megy tovább. Mostantól a világbajnokságra koncentrálok”.
A nők után szombaton, 28-án szintén késő délelőtt a fiúk is megpróbálkoznak a Parnitha hegyi terepével, köztük az első magyar montis olimpiai résztvevő, Vinczeffy Zsolt. Hogy pontosan milyen hosszú lesz, és milyen kanyarokat tartalmaz a pálya, azt csak a verseny reggelén derül ki.
