Az extrem.hu és a Kanyon Aktív közös játékának három nyertese egy-egy kétszemélyes osztrák rafting hétvégével gazdagodott. Egyikük, Bori Edit, klaviatúrát ragadott, hogy elmondhassa, milyen volt szmogmentes környezetben, multipontként a zúgók között a túlélésért küzdeni. Élménybeszámoló itt.
 Harcra készen (Edit középen)  |
Kalandra fel!
Hajnali kelés és ötórányi autózás után szombat délelőtt érkeztünk a Salza völgybe, Stájerország egyik legfestőibb vidékére. Akklimatizálódtunk a szmog-mentes környezethez, megcsodáltuk a teheneket, majd lekicsinylően és elhamarkodottan legyintettünk az alacsony vízállású folyóra. Elemér bá , a csapat spirituális vezetőjének utasításait követve magunkra tuszkoltuk a sikkesnek nem mondható menetfelszerelést és mint megannyi multipont a kétszemélyes csónakok köré gyűlve vártuk végzetünket.
Az első vízre szállás nem volt egyszerű: hajós családból való származásom és vitorlázó múltam ellenére képtelen voltam a gumitutajt egyenesben tartani. Egyik túravezetőnk, Fodor Peti folyamatos hangvezérlése mellett végül sikerült a járművet többé-kevésbé sodrásirányba hoznom, illetve profi kísérőnk arra is rávezette anyukámat, hogy ha jobban meríti a lapátot, gyorsabban megy előre a hajó. Nem mintha egy-egy zúgó hullámai közt kavarogva több sebességre vágytunk volna, de valóban: minél határozottabban lapátolod a vizet, annál stabilabban uralod a csónakot.
Amint a csónakban ülve kezembe vettem evezőmet, még egyszer arra gondoltam, hogy én bizony megőrültem. Ami egy hónapja még csak az extrem.hu játékán nyert ajándékutalvány volt, az most a valósággá vált, jéghideg vízben szervírozva. Szerencsére, a Kanyon Aktív profi, de mégis családias csapata túráink mellett szórakoztatásunkról és egy kiadós vacsoráról is gondoskodott, sőt, az éjszakára messze szállásától ragadt kalandvágyó vendégét sem hagyta az Alpok hegyei között kóborolni, hanem kölcsön ággyal és hálózsákkal bebiztosította, hogy másnap reggel készen álljon az újabb menetre. (Ezer köszönet.)
 Multipontok eligazításon |
Fáradtság elleni adrenalin
Még reggeli köd gomolyog a magasba nyúló hegyek közt megbúvó völgyben, amikor térdig gázolok az alig néhány fokos Salza folyó vízébe, méretes gumicsónakot vonszolva magam után. Bár ez a szakasz könnyebb, mint a tegnapi készít fel minket a túrára Hunor Peti az alacsony vízállás miatt nagyon sok kiálló kövön és sziklán kell majd átküzdenünk magunkat. Derékig hidegvízben (de persze tetőtől talpig a melegen tartó neoprénben) várom, hogy anyukám, a Bevállalós bekapaszkodjon a hajóba, közben bátyámat figyelem, aki feleségével már útnak indult a sebes folyású vízen.
 Kicsi a víz, de erős |
Fél óra múlva már legalább olyan gyorsan robog ereimben a vér, mint csónakunk a Salzán, és nem éppen gyakorlottan, de a szombati küzdelemhez képest jóval kecsesebben manőverezünk a fehéren habzó zúgók, és a vízből szinte ki sem emelkedő, alattomos kövek között. Adrenalin szintem az egekben, pislogni sincs időm, messze már a hajnali fáradság az átdorbézolt éjszaka után.
Persze a 3-3,5 órán keresztüli fizikai és nem kis szellemi megerőltetés megtette hatását: sógornőmmel már a vasárnap délutáni hazaúton mély álomba merülünk. Ahol aztán akár egy filmvetítésen újra pergett a két nap minden élménye. És azóta is minden alkalommal, ha becsukom szemem, látom a Salza sebes vízét, érzem a kezemben az evezőt és ereimben az adrenalint. Ahogy Hunor Peti mondta búcsúzóul: ez az élmény még nagyon sokáig elkísér.
