Csak hinned kell magadban, és meg tudod csinálni. Elcsépeltnek hangzó mondás, ám a norvégoknak a hétvégén mégis bejött. Öt éve sehol egy győzelem, erre jön egy finn edző, és meggyőzi őket, hogy győzhetnek. És győznek is. Ennyire egyszerű lenne a siker receptje?
 Kojonkoski: higgy bennem!  |
A síugró világkupa második versenyhelyszíne a Trondheim melletti Granasen sánc volt, ahol december első hétvégéjén két világkupa futamot is rendeztek. Ahogy már a verseny előtti beharangozónkban is pedzegettük, a norvégok körül sikerszag lengett. Edzőjük, a finn Mika Kojonkoski olyan hittel szemlélte a norvég válogatott ugróinak produkcióját, hogy nehéz volt nem elhinni, hogy valamit kitalált.
A finn edző 2002 májusában szegődött a norvég válogatotthoz, és azóta csodát tett a tavaly még bukdácsoló csapattal. A siker receptje Kojonkoski szerint az, hogy a pozitívan kell hozzáállni. „Ha a síugrásban meg akarsz valamit változtatni, akkor úgy kell kezelned, mint egy spirált. Ha pozitívan gondolkozol, akkor jobb eredményt érsz el, ettől megnő az önbizalmad, és még nagyobbat ugrassz.”
A finn szakember minden síugróra egyéni edzéstervet dolgozott ki, és nagy hangsúlyt fektet versenyzőinek fitness-tréningjére. A hétvégi norvégiai versenyen a taktika mindenesetre bejött: hat norvég végzett az első harmincban.
 Pettersen, győzelmének színhelyén |
A szombati futamon még nem lehetett teljes az örömük, mivel a győzelmet végül az osztrák Martin Höllwarth szerezte meg, a norvég Sigurd Petersennek csak a dobogó második foka jutott. (A 3. a német Michael Uhrmann lett.) Aztán vasárnap már a sánchoz kilátogató tízezer norvég szurkoló egy emberként éltethette Sigurdot, aki életében először nyert vk futamot. Petersen sikerét a norvégok természetesen óriási lelkesedéssel fogadták. Az Aftenposten napilap azonnal „az új norvég csillag”-ként emlegette, akit „úgy ünnepeltek, mintha ő lenne Justin Timberlake vagy a Westlife fiúbanda egyik tagja”. Örömük érthető, mivel majd’ öt szűk esztendő után nyert ismét világkupa futamot norvég.
Egymásról veszik le a trikót
 A sárga trikó épp Peterkán |
Sigurd sikerének azonban nem csak a norvégok örültek, hanem a síugrás szerelmesei is. Az amúgy is a legizgalmasabb téli sportnak tartott síugrás az idei szezonban krimibe illő izgalmakat produkál. Annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy senkinek nem ajánlanánk, hogy a karácsonyi ajándékokra félretett pénzét feltegye bármelyik síugró sikerére. Eddig négy versenyt bonyolítottak le az idei szezonban, és mindegyiket más nyerte. Az elsőt a szlovén Primoz Peterka, a következőt az osztrák Andi Widhölzl, a harmadikat a szintén osztrák Martin Höllwarth, a legutóbbit pedig Sigurd Petersen. Így a világkupa pontversenyében is állandóan változik az élen álló személye, és az ezért járó sárga trikó is futamonként gazdát cserél. Arról nem is beszélve, hogy rajtuk kívül vannak még bőven, akik szemet vetettek a ruhadarabra.
Németek: mindenki pótolható
 Most Uhrmann a sztár |
Az tavalyi szezon legnagyobb csillaga kétség kívül a német Sven Hannawald volt, aki rendesen sztárolta is magát, az ugrásain kívül joghurtevés és telefonálás közben láthattuk a reklámokban, naponta mintegy hússzor, no meg számtalan talkshow vendégeként. Szóval a csapból is ő folyt. Nyáron megoperálták, azóta pedig még nem igazán találja az ugrócipőjét. A norvégiai két futamot ki is hagyta – edz, szégyelli pocsék formáját. A másik német ász, Martin Schmitt, szintén térdműtét után lábadozik. Vagyis a síugrás német rajongóinak nem volt kinek drukkolni. Gyártani kellett egy új „sast”, akit magukének érezhetnek a germán hívek. Reinhard Hess, a németek edzője elő is húzott varázssüvegéből egy új nevet, Michael Uhrmannét. Uhrmann élt is az ölébe hullott lehetőséggel: végre rá szegeződtek a német tévétársaságok kamerái, őt akarták meginterjúvolni. Szombaton 3. lett, vasárnap pedig éppen, hogy lecsúszott az első helyről Petersennel szemben. A következő két világkupa futamot a németországi Neustadtban rendezik, ahol Uhrmann számít az egyik legnagyobb esélyesnek.
 Liegl, az ismeretlen ismerős |
Osztrákok: a semmiből ugrottak elő
Az utóbbi években hozzászokhattunk, hogy a legjobb osztrák ugrók általában bent voltak a legjobb tíz között, győzni azonban a legritkább esetben sikerült nekik. Idén viszont már kétszer is osztrák ugrott a legmesszebb. És nem csak Widhölzl és Höllwarth szerepel a top 10-ben futamról futamra, hanem Florian Liegl és Andreas Kofler. Florian kicsoda? – kérdezik néhányan.
Nem túl gyakori, hogy az ismeretlenségből valaki egyből a 6. és 8. helyre érkezzen, ahogy történt ez a két osztrák esetében szombaton. Az idei szezonban azonban már ezen sem kell meglepődni. Ahogy azon sem, hogy az olimpiai bajnok Simon Ammann továbbra is a 25. hely körül tanyázik, a tavalyi világkupagyőztes lengyel Adam Malysz pedig gyakran alulról szemléli a dobogót. Ez már egy ilyen szezon.
Ha a Négysáncversenyig hátralévő két világkupa futamon (dec. 14-15-én a német Neustadtban és dec. 21-22-én a svájci Engelbergben) folytatódik ez a trend, akkor az idei négysáncverseny tartalmas szórakozást igér a szilveszteri lencse mellé.
 A szombati első tíz helyezett |
 A vasárnapi első tíz helyezett |
(A cikkben található fotók a skispringen.com síugró weboldalról valók.)
