Czifra Noémit a Való Világ háziasszonyaként ismerte meg az ország. Nóci egy hónapja egy másik világ csinababa reklámembere: wakeboardozik. Dunaharasztin értük utol a wakeboard pálya szélén, ahol pénzről, tehetségről, szerelemről, divatról beszélgettünk vele.
 Nóci új szerepben  |
Kicsi a bors, de erős:
Nóci mint extrémsportoló? Ez azért elsőre kicsit merész. Pedig Czifra Noémi nem csak mutogatni jár magát a strandra, sőt! Ezt saját szemünkkel kell látnunk! – gondoltuk, ezért randevút beszéltünk meg Nócival Dunaharasztiba, az Universum kempingbe, ahol az ország egyik legjobb wakeboard pályája található.
Wakeboard? – itthon sokan még az “az meg mi?” azonnal kérdéssel reagálnak a sportág nevére. Nagyon leegyszerűsítve a wakeboard olyan, mint a vízisí, csak a két léc helyett itt egy deszka van a lábukon és ezt általában kitűzött pályán űzik, nem motorcsónak után húzatják magukat. Amióta Nóci elkezdett komolyan wakeboardozni, azóta sokkal több szó esik erről a sportról a médiában. Ő tett a wakeboard reklámembere. A Dunaharaszti pályán szinte egymásnak adják a kulcsot a forgatócsoportok. Mi nem csak arra voltunk kíváncsiak, Nóci hogy mutat fürdőruhában…
– Hogyan kerültél a wakeboard közelébe?
 Egy hónapja lovagol |
– Idén kezdtem, a párom és a baráti társaságunk már tavaly. Mi idén januárban ismerkedtünk meg, úgyhogy kicsit hátrányban vagyok, ő több trükköt tud. Bár ahhoz képest, hogy egy hónapja kezdtem el, elég gyorsan fejlődök. Ma is volt sikerélményem: először sikerült körbe mennem ballal. Aki wakeboardozik, az tudja, hogy iszonyú nagy örömforrás, amikor sikerül megtanulni egy új dolgot.
– Gondolom a sportolást azért nem most kezdted.
– Tíz éven keresztül tornáztam, ritmikus sportgimnasztikáztam, ebből a felét versenyszerűen. 5-től 15 éves koromig versenyeztem, majd a gimiben abbahagytam, mert annyira viszont nem voltam nagy tehetség, hogy érdemes lett volna a tanulás rovására folytatni a versenyzést. Ez után táncolni kezdtem, azt is versenyszerűen, egészen 26 éves koromig. A zsigereimben van a tánc, mondjuk nem társastáncot tanultam, hanem modern jazzt. Viszont a labdajátékokhoz béna vagyok, ezt be kell vallanom.
 Kábel tévés |
– Hogy kezd az ember wakeboardozni?
– Nagyon hamar megtanultam, hála Istennek. Először mennem kellett páros léccel egy keveset, hogy a vízbiztonságot megérezzem, aztán a skirfer következett, ami a snowboardnál nagyobb lap, papucskötés van rajta. Sokkal stabilabban áll a vízen, viszont nem lehet vele trükközni. Amikor ezzel is biztonságosan tudtam menni, akkor álltam rá a wakeboardra.
Persze nem muszáj ezeket a lépéseket végigjárni, de talán sokkal jobb így, mint nyolcvanhatszor pofára esni indulásnál, ezt ezzel ki lehet védeni. Utána áll át az ember a wakeboardra. Ez persze másmilyen, így azt érzed, hogy nulláról kezded megint. Aki tanított engem, azt mondta – nem szeretném, ha nagyképűen hangzana –, hogy kevesen tanulnak ilyen gyorsan – gyakorlatilag egy fél óra múlva már körbementem. Párszor indulásnál pofára estem, aztán egy-kétszer a kanyarokban is, de aztán már ment minden simán.
 Nem olcsó mulatság |
– Mennyi időd van hódolni az új szenvedélyednek?
– Olyan munkáim vannak, amelyek egynapos rendezvények, itt-ott megyek ilyen háziasszonyi szerepre vagy műsort vezetni. Csúnya szóval haknizni, szóvel ezek nem gátolnak abban, hogy lejárjak napközben. Most például megyek stúdióba, mert lemezt készítünk. Mindenképpen populáris vonalon maradunk, de más lesz, teljesen új csapattal dolgozom.
Általában dél és kettő között szoktam lejönni ide a Dunaharaszti pályára, és olyan hatig, hétig maradok. Ez azért nem azt jelenti, hogy végig a vízen vagyok, olyan 20-30 kört szoktam menni egy nap, attól függ, hogy van kedvem. Valamikor csak 5-6 kört megyek, ez annyira hangulattól függ, én tényleg nem kötelezőből, hanem teljesen hobbiból csinálom. Van napfény, jó levegő, barátok, és közben mozgok is. Kitisztítja a fejemet, teljesen felfrissülök tőle.
 Biztosan áll a lábán |
– Meg ne haragudj, de aki csak a tévéből ismer, inkább valami csinibabásabb sport űzése körben tud téged elképzelni. A wakeboard nem épp a legveszélytelenebb sportág…
– Bizony, bizony, akkorákat tud esni az ember, hogy borzasztó, és ha szétnézel, ott lenn a pálya szélén ücsörög egy srác combig begipszelve, hogy csak egy példát említsek. Azokon, akik komolyan nyomják, mindenkin látsz térdfogót, vállfogót. Én azonban sokkal inkább hobbiból csinálom, bár szép lassan én is fejlődöm.
– Télen lesz folytatás?
Síelni tudok, egész kicsi korom óta. Lehet, hogy idén kipróbálom a snowboardot, bár még soha nem volt a lábamon, de azt mondják, hogy a wakeboard után az nagyon könnyű.
– A wakeboardosok befogadtak? VV Nóci vagy számukra vagy ez kezdő boardos?
 A parton megugrott a nézettségi index |
– Talán az volt a szerencsém, hogy nem “Nóciként” kezdtem lejárni, hanem a párom barátnőjeként. Akik rendszeresen lejárnak, azokkal már nagyon baráti a hangulat, itt mindenki ismer mindenkit. A “hétvégi síelők”, akik csak néha járnak le a pályára, azok néha megbámulnak. Ezért nem is járok strandra. Ott néha érdekes élményekben van részem. Itt senkit sem érdekelne már, hogy tévés személyiség vagyok. Persze mivel minden héten jön ki egy stáb fotózni, riportozni, így elkerülhetetlenül emlékeztetem őket, hogy Nóci is vagyok.
– A wakeboard nem a legolcsóbb sport. Segített a tévés karriered?
– Mondjuk, ha egy évvel korábban kérdezel, akkor ezek a sportok elérhetetlennek tűntek számomra. Mivel ez nemcsak a szándékon múlik, hanem elsősorban az anyagiakon. Az egy éves pályabérlet itt Harasztin 180 ezer forint, és ha komolyan csinálod, akkor ilyet kell venned, hogy ne a köröket kelljen számolgatnod. A deszka is százezer körül van. Úgyhogy elkezdeni igen nagy beruházás. Először én is meggyőzödtem arról, hogy igazán akarom-e csinálni, megy-e, és jól érzem-e magam itt, és csak azután vettem meg a felszerelést. Jövőre biztos, hogy folytatom a tanulást, mert nagyon bejön, aztán ha tényleg nagyon jól megy, semmi sem elképzelhetlen..
(A cikkben található képek Kapornaki Anikó felvételei.)
