A világ leghosszabb futóversenyén Portugáliából kellett Oroszországba elfutni. Persze nem megállás nélkül, napi mintegy 80 km-es adagokban, két hónap alatt. A szinte hihetetlen távot az indulók fele teljesítette.
 Hat millió lépés Moszkvába  |
A 38 éves német Robert Wimmer nyerte a világ leghosszabb futóversenyét, a TransEurópát. Az ultrafutásban is egyre nehezebb legeket felállítani, a verseny szervezőinek mégis sikerült überelni a TransAmericát, a maguk 5017 km-ével. Ahogy arról a verseny kezdetén beszámoltunk, a futók 2 hónapja (április 19-én) indultak el Lisszabonból, keresztülfutották Portugáliát, Spanyolországot, Franciaországot, Belgiumot, Németországot, Lengyelországot, Fehéroroszországot és így értek végül Oroszország fővárosába. Összesen 480 órát és 29 percet szedte a lábait a célba elsőként érő német. Őrület, nem? A 64 etapra így mintegy két marathon jutott naponta!!
 Moszkvában, az utolsó szakaszon |
Egy ilyen versenyre persze nem lehet csak úgy elindulni. Wimmer például heti 500 km-t futott, amikor a TransEurópára gyakorolt. Egy ilyen versenynek csak nagyon felkészült versenyzők vágnak neki. Az idén – ez volt az első ilyen verseny – 36 férfi és 7 nő indult útnak (egyikük tolókocsival). 22-en el is jutottak Moszkváig, köztük egyetlen nő, a japán Mariko Sakamoto, és a tolókocsis francia Bernard Grojean.
A részvétel persze nem csak idő, de pénzigényes is volt. A 2970 eurós nevezési díj egy kész vagyon, és ebből is csak igen spártai körülményekre futotta a szervezők részéről. Ahhoz, hogy valaki jól teljesítsen, segítőkre is szüksége van, akik a megfelelő étel-ital utánpótlást biztosítják számára, vagyis egy versenyző számára az összköltség több millió forintra rúg. A győztes német például vállalkozásának vezetését volt kénytelen feladni, hogy több mint két hónapon keresztül futhasson.
 A verseny főszervezője, Manfred Leismann (balra) gratulál a győztesnek |
A célba érve esetleg azt gondolhatjuk, hogy egy életre elment a kedve a futástól, de aki rendszeresen olvassa az extrem.hu ultrafutó cikkeit, az már sejtheti, hogy erről szó sincs. Az ultrafutók számára a napi marathon szinte szükségletté válik, ez is egyfajta megszállottság. „Jövőre a TransAmerikát is meg akarom nyerni.” Az összetett második svájci Martin Wagen is hasonlóan eltökélt. „Tovább is tudtam volna futni, még bőven van erőm”.
Szinte bizonyosnak látszik, hogy a versenyt jövőre is megrendezik. Emellett a szervezők az idei versenyről egy könyvet is készülnek kiadni, 6 millió lépés Moszkva felé címmel.
