Elvesztették a Cheeki Rafiki 12 méteres Beneteau vitorláshajó jeleit – négy brit hajóssal a fedélzetén – nem sokkal vészjelzésük leadása után. A hajó azt jelentette, hogy léket kapott. Úgy gondolják, hogy a yacht nagyon gyorsan elsüllyedt, ezért a legénység a mentőcsónakban menekült. Két nap múlva azonban minden keresést leállítottak. MIÉRT?
A jelentések szerint két egymás utáni jelzést vettek ki tisztán a jeladók, ez alapján gondolják úgy, hogy az embereknek sikerült átmenekülni a mentőcsónakba.
Amerikai és kanadai repülőgépek és hajók keresték őket egész pénteken és szombaton, ám mindhiába: nem találták meg őket, ezért lefújták a keresést. Az U.S. Coast Guard is megpróbálkozott volna a kereséssel, de végül ezt mégsem tették meg. De vajon miért álltak le a négy vitorlázó keresésével csupán 48 órával az eltűnésük után?
A történelem már párszor igazolta, hogy egy hajókatasztrófa túlélői nem hogy napokat; heteket, de akár hónapokat is túlélhetnek egy mentőtutajban a tengeren, éppen ezért állunk értetlenül az U.S. Coast Guard idő előtti visszavonulója előtt.
Az ausztrál haditengerészet húsz éve több mint 2400 kilométert (!!!) tett meg egy nyomozás során, hogy kiderítse, mi történt Tony Bullimore felfordult hajójával, csak ez után találták őt meg a Déli-óceánon. Miért nem küldenek most hajót a Cheeki Rafikihez?
Egy kereskedő hajó lelt rá egy hajóroncsra, ami szerintük a Cheeki Rafiki maradványa lehet. Az is érdekes kérdés, hogy a hajó miért nem állt meg a roncsnál és várta meg, amíg a mentősök odaérnek, hogy megvizsgálják a hajótestet?
Túl sok a megválaszolatlan kérdés… Egy online petíció már elindult, hogy az U.S. Coast Guard-ot újbóli keresésre bírja.
Fejlemény: újraindították a keresést
Úgy tűnik, hogy az U.S. Coast Guard megemberelte magát: újraindítják a négy eltűnt hajós keresését, csaknem 50 órával azután, hogy lefújták az akciót. A logikus lépést érdekes módon nem maguktól, hanem az internetes petíció hatására tették meg: kétszázezer jólelkű ember kérte őket, hogy ne adják fel, és ők hallgattak is a jó szóra!
A dologhoz az is hozzájárulhatott, hogy az újraindítást a hozzátartozókon és magánembereken kívül politikusok, hírességek és tengerészek támogatták.
Ben Fogle – akire először kilenc éve figyelt fel a média, amikor harmincöt másik emberrel együtt részt vett a BBC Castaway 2000 című túlélőműsorában, melyben egy elhagyatott skót szigeten kellett boldogulniuk egy teljes éven keresztül a számkivetetteknek– twitteren hívta fel a hatóságok és az emberek figyelmét:
“Miért hagytak fel ilyen korán a kereséssel? Ez nevetséges. Soha ne add fel!”
Nicola Evans, a petíció kitalálója és elindítója teljesen le van nyűgözve, hogy mennyire sikeres volt a kezdeményezése.
Megválaszolt kérdések
A kereskedő hajó Rob Simpson (U.S. Coast Guard) állítása szerint azért nem állt meg a hajóroncsnál, mert “nem lehet vele manőverezni, nem volt kapacitása és képessége a segítségnyújtásra”.
Arra a kérdésre, hogy miért nem várták meg, amíg más odaér, Simpson ezt mondta: “
“A keresési zóna túl messze van a parttól – helikoptert ekkora távra nem lehet a küldeni, hajók pedig egy hét alatt sem érnének oda. Ez a hajó egész véletlenül talált rájuk, de nem készültek fel az ilyen esetekre.” Csak azt tudták kideríteni, hogy a legénység és a mentőcsónak is hiányzott.
Péntek este zárul le a második keresési “hullám”
Sajnos az ismételt keresés sem hozott eredményt – nagyon úgy látszik, hogy az esetből tragédia válik. Amennyiben péntek estig sem találják meg a négy hajóst, a mentőakció végleg lezárul – írta meg a sailingscuttlebutt.com.
Eddig szinte kimondhatatlanul nagy területet, mintegy 45325 km²-t pásztáztak át, gigantikus pénz -, és energiabefektetés ez. De vajon megér négy ember élete ennyit? A hatóságok szerint már nincsenek életben, de Matthew Sheahan – aki az 1979-es “Fastnet” versenyen kényszerült elhagyni hajóját –, állítása szerint tud olyan esetről is, hogy valaki 100 napot is átvészelt a mentőcsónakjában:
“A túlélés több tényezőtől függhet. Függ a fizikai állapottól, hogy valaki megsérült-e vagy sem, és természetesen az időjárástól is.”
A legextrémebb eset 1972-ben történt meg Maurice és Maralyn Bailey-vel, ők 117 napot éltek túl mentőcsónakjukban.
Egy másik szakértő, Keith Hopkins adjunktus reméli, hogy a hajósok magukkal tudtak vinni élelmiszert a roncsból, mert ez nagyban hozzájárulhat túlélésükhöz. “Az Atlanti-óceán az évnek ebben a szakaszában még elég hideg: 15 fok körüli – és ehhez még hozzá társul a hideg szél. Remélhetőleg elég ruhát vittek magukkal. Nincs okunk a pesszimizmusra, legyünk továbbra is pozitívak” – mondta.
Egy biztos: a remény hal meg utoljára.
Cikkünk folyamatosan frissül.
Forrás: mirror.co.uk
Egy hozzászólás