A norvégok ünnepelnek, a németek számára közeleg a világ vége, az osztrákoknak pedig már negyedik éve nem jön ki igazán a lépés. Véget ért az 52. Négysáncverseny, ami újra nagy izgalmakat és rengeteg nézőt vonzott.
 Jens Weissflog, a német legenda Forrás: skijumpingpage.de.vu  |
Egyszer volt, hol nem volt…
1993-94: 43. Négysáncverseny. A napi győztesek névsora még így a távlatból is lenyűgöző. Weißflog, Bredesen, Goldberger, Bredesen. A német Jens Weißflog a visszavonulás előtt állt, Négysáncverseny győzelemmel és olimpiai bajnoki címmel akart búcsúzni. 1993. decemberében azonban nem csak az ellenfelekkel, de egy fogával is meggyűlt a baja, így az egyik ugrás után azonnal egy klinikára vitték. Az osztrák Andi Goldberger, az egyetlen közülük, aki még mindig versenyez, akkor 21 éves volt. A norvég Espen Bredesenért pedig egy egész nemzet drukkolt: a norvégok utoljára 1970-71-ben nyertek összetettet. A döntés az utolsó versenyre maradt. Az első ugrás után Weißflog vezetett. A második körben Lasse Ottesen, a Weißflog előtt induló ugró, a remek szélviszonyok ellenére több mint két percig kivárt. Addig, ameddig megfordult a széljárás, és így Weißflog nem tudott elég nagyot ugrani, így a napi és az összetett győzelem is Bredesené lett. A németek persze őrjöngtek, de nem sokra mentek vele. (Bredesen 1994-ben az olimpiai bajnok is lett.)
 Sigurd Pettersen Forrás: kurier.at |
Hit nélkül nem megy
Tíz évvel később, 2004. január 6-án ismét az volt a tét, hogy norvég összetett győzelem születik-e. A főszereplő azonban már más volt: Sigurd Pettersen, a poraiból feltámadt norvég csapat legjobb formában lévő tagja. A Norvégiában 2003. legjobb edzőjének választott finn származású Mika Kojonkoski által revitalizált norvégok már a tavalyi szezonban jelezték, számolni kell velük. Kojonkoski teljesen átalakította az edzésrendszerüket, újra tanította őket ugrani, felügyel az étrendjükre és nem utolsósorban pszichológusként is funkcionál. Arra tanította őket, hogy tudnak ők nyerni is.
A harmadik akadály túl magas volt
Legjobb tanítványa, Sigurd Pettersen a Négysáncverseny két német versenyét, az oberstdorfit és a garmisch-partenkirchenit megnyerte. Arról azonban a harmadik helyszínen, Innsbruckban elszenvedett 4. helye miatt le kellett mondania, hogy a világon másodikként végrehajtsa a Grand Slamet, vagyis úgy nyerte meg az összetettet, hogy mind a négy versenyen nyer. (Ez a Négysáncverseny 52 éves történetében összesen egy embernek sikerült, Sven Hannawaldnak, 2001-02-ben.) Így az utolsó versenyre, a felújított bischofshofeni sánchoz Pettersen már a Grand Slam terhe nélkül, felszabadultan érkezett.
A természeti erőknek kiszolgáltatva
Mivel Salzburg tartományban január 5-én szakadt a hó, így a bischofshofeni kvalifikációt másnapra, a verseny előtti órákra halasztották. Január hatodikán már napsütéses idő fogadta a síugrókat. A verseny első körében a főszerep a szélé volt, és a szembeszél felhajtó erejét legjobban az osztrákok ifjú titánja, Thomas Morgenstern tudta „meglovagolni”. 138 méterre jutott, egy méterre megközelítve Hannawald 1999-es sáncrekordját. A mindössze 17 éves „Morgi” számára nagy volt a tét: egy jó második ugrással akár az összetett harmadik helyére is feltornászhatja magát.
 A boldog norvég csapat |
Morgensternnel az első sorozatban csak két finn, Veli-Matti Lindström (133 m) és Matti Hautamaeki (134,5 m), a szlovén Peter Zonta (134 m), Innsbruck bajnoka és Sigurd Pettersen (132,5 m) tudta tartani az iramot. A kérdés az volt, mennyire befolyásolja majd a második kör eredményét a szél iránya. A válasz: nagyon. Ahogy az történt Innsbruckban is, a Négysáncverseny utolsó versenyén is egy jó adag szerencsére is szüksége annak, aki nyerni akart. „Das Glück der Tüchtige” mondja a német, azaz szabad magyar fordításban a jó síugrónak szerencséje is van. Így történhetett, hogy a szél megkegyelmezett Pettersennek, aki így másodikra 133,5 méterre ugrott. Ekkor a napi győzelmében még nem lehetett biztos, abban viszont már igen, hogy bármekkorát is ugranak a többiek, az összetett győzelmet már nem vehetik el tőle. Épp az egyik norvég televíziónak adott interjút, amikor megtudta, hogy a napi győzelmet is megszerezte.
Elfújta a szél a hazai győzelmet
 A csalódott Morgenstern Forrás: kurier.at |
Pettersen mellé Peter Zonta (131.5 m) és a finn Janne Ahonen (131,5 és 132 m) állhatott fel a dobogóra. És hogy mi történt Morgensternnel? Ő és Hautamaeki ugrottak utoljára, addigra azonban már hátszél fújt, ami a síugrók esküdt ellensége. A felfelé fújó szembeszélre a síugrók repülés közben fel tudnak feküdni, a hátszél azonban lenyomja őket, gyorsítja az ereszkedésüket. Így akármennyire is őrjöngött a 25 ezer fős hazai közönség kis kedvencükért, akármennyire is igyekezett a fiatal tehetség, „csak” 125 méterre szállt. Ez pedig csak a negyedik helyre volt elegendő.
Összetettben három győzelmével Pettersen 1066,6 ponttal, „utcahosszal” nyert. Bár az osztrák Martin Höllwarth az utolsó versenyen csak 5. lett, összetettben ő lett a második 1031,5 ponttal, Zonta (1023,6) előtt.
 A német Bild Hanni bukásáról |
Itt a világvége?
A szlovénok a Négysáncverseny előtt inkább csak álmodoztak az összetett dobogóról, még annak tudatában is, hogy Zonta már hetek óta remek formában volt. A verseny legnagyobb vesztesei között biztos helye van a németeknek. Hannawald tavaly előtti sporttörténelmi győzelme már a múlt egy darabkája. Idei 12. helye annyira letörte, hogy az utolsó interjút le is mondta az RTL-nél. A németekre jellemző azonnali világbánat szellemében már azt fejtegették, hogy ha Hanni heteken belül nem tud javítani a formáján, akkor valószínűleg hamarosan visszavonul. A germánok becsületét csak az eddig hátvéd szerepét betöltő Georg Späth és Michael Uhrmann mentették meg, összetett 6. és 7. helyükkel.
Sokkal boldogabb a lengyel Adam Malysz, a tavalyi világbajnok és világkupa győztes sem lehet 15. helyével. Az osztrákok Höllwarth ezüstérmével és az új generáció legjobbjának Morgensternnek a 4. helyével akár boldogok is lehetnének. Az osztrák sajtó azonban inkább azon kesereg, hogy tizenöt éve esett meg utoljára az a szégyen, hogy sem a németek, sem az osztrákok nem jegyeznek egy napi győzelmet sem.
Fej-fej mellett
Érdekesség, hogy a 4. Morgenstern (1012.9 pont) és az 5. helyen végző, tavalyi összetett győztes, Janne Ahonen (1012.6) között mindössze három tized pont döntött. Ezzel azonban nem ők tartják a rekordot. Az utóbbi tíz évben kétszer is előfordult még ennél is szorosabb végeredmény. 1996-97-ben az osztrák Andi Goldberger (943.2 pont) és a német Dieter Thoma (943.1) között az összetettben mindössze egy tized pont volt a különbség, ennyi döntött az összetett ezüstéremről. Egy évvel korábban pedig az osztrák Schwarzenberger (882.1) és a japán Saitoh (881.9) között két tized döntött a bronzéremről.
 Az összetett első 20 helyezettje Forrás: skispringen.com |
