A Négysáncverseny történetében csak egy ember tudott 4-ből 4-et nyerni. Ő most a sánc mellett nézte végig, hogy egy kőarcú finnek sikerül-e ugyanez. Ahonen eddig idén minden nyert, de a 4. már sokakon kifogott! RTL pedig dramaturgiai díjat érdemel, mert titokban a helyszínre repítették Ahonen családját.
 Hannawald az edzői vállán, 2002. január 6-án  |
Egy embernek már sikerült
A síugrás történetének egyik legnagyobb pillanata az volt, amikor 2002. január 6-án a német Sven Hannawald Bischofshofenben, a második ugrása után szinte önkívületben eldobta a léceit és az edzője nyakába ugrott. Olyasmit vitt véghez, ami sem előtte, sem utána nem sikerült senkinek. A síugrás legpatinánsabb versenysorozatát, a Négysáncversenyt nyerte úgy, hogy mind a négy versenyen nyerni tudott. Ennek a nehézsége nem igazán abban rejlik, hogy tíz nap alatt nyolcszor kell nagyot ugrani, hanem, hogy amire eljut a negyedik versenyre, addigra olyan nagy rajta a nyomás (a nézők, a média, az ellenfelek részéről), hogy idegileg nem bírja.
Jó néhányan buktak már el Bischofshofenben, úgy, hogy addig háromból hármat behúztak. Éppen ezért vált halhatatlanná Sven Hannawald, amikor neki sikerült saját magát legyőznie, és megnyerni a Grand Slamet. Abban az évben nagy fölénnyel az év sportolója is lett hazájában. Azóta eltelt három év, és most először állt megint valaki közel ahhoz, hogy megpróbálja beállítani „Hanni” rekordját.
Ahonen eddig mindenkit vert
 Janne Ahonen, az idei év legjobbja |
Ez az ember pedig nem volt más, mint a finn Janne Ahonen, aki eddig az év 11 világkupa versenyéből 10-et megnyert. (Amit nem, azon is második lett.) Bischofshofenbe úgy érkezett, hogy a Négysáncverseny első három helyszínén senki sem tudta még megszorítani sem. Igen ám, de a negyedik helyszín már sokakat megtréfált. A máskor szinte semmilyen érzelmet nem mutató ászon is látszott, hogy a tét őt sem hagyja érintetlenül. Az arcán mintha most is maszk lett volna, de ugrándozásából, és főleg a kézmozdulataiból látszott, ideges.
Erre főként azért volt oka, mert az előző napi kvalifikációt nem ő nyerte. Hárman (az osztrák Martin Höllwarth, a lengyel Adam Malysz és a szintén osztrák Thomas Morgenstern) is nagyobbat ugrottak nála. Ez hátrányt nem jelentett, csak az izgalmi szintet növelte. Ahonen három verseny után az összetettet olyan előnnyel vezette (27,5 méter), hogy csak egy nagy bukás vehette volna el tőle. De most nem is igazán ez volt a tét – bár a finnek edzője igyekezett leszögezni, hogy nekik az összetett győzelem a lényeg, a Grand Slam csak hab lenne a tortán.
Lelki ráhatás
A Grand Slam egyetlen tulajdonosa, Sven Hannawald már nem versenyez. Időlegesen (?) visszavonult, mert formája már nem a régi. A versenyt élőben, nagy erőkkel közvetítő RTL csatorna persze rávette, hogy időről-időre jelezze a lelkiállapotát, és hogy mennyire tartja Ahonent esélyesnek. „Minden tiszteletem annak, amit idén elért” – nyilatkozta Hanni, majd elment, és hosszasan elbeszélgetett Martin Höllwathtal, a kvalifikációt nyerő osztrákkal.
Az első kör után az élmezőny a következőképpen nézett ki. 1. Martin Höllwarth, 2. Jakub Janda (cseh), 3. Adam Malysz, 4. Janne Ahonen, 5. Thomas Morgenstern, 6. Roar Ljökelsöy (norvég), 7. Noriaki Kasai (japán), 8. Georg Spath (német), 9. Daiki Ito (japán), 10. Matti Hautamaeki (finn).
Néha tévéseknek is lehet jó ötlete
Vagyis Ahonennél hárman nagyobbat ugrottak, de a legnagyobb különbség három méter volt, vagyis még minden nyitott volt. Azért a németek persze reménykedtek, mert idén először legalább esély volt arra, hogy valaki megszorongassa Ahonent. Mivel a nyerésre az osztrák Martin Höllwarthnak volt a legnagyobb esélye, valószínűleg még sohasem drukkolt neki annyi germán, mint most. Ekkor már biztos volt, hogy Ahonen nyeri az összetettet, vagyis már csak a halhatatlanság volt számára a tét. És fogalma sem volt róla, hogy a sánc mellett ott áll a családja is. Az RTL síugró közvetítésének két műsorvezetője ugyanis bámulatos dramaturgiai húzást eszelt ki előző nap. Finnországból repülővel Bischofshofenbe hozatták Ahonen gyönyörű feleségét, kisfiát és édesanyját. Mindezt teljes titokban.
A mindent eldöntő legutolsó ugrás
 Daiki Iton sáncrekordja után megcsókolta a havat |
És ekkor jött a második kör. Hannawald a sáncasztal tövében, a lenti tömegtől távol figyelte az eseményeket. Az izgalmak korábban kezdődtek, mint arra számítani lehetett. A 9. helyen álló japán Daiki Ito ugyanis 143 méterrel új sáncrekordot ugrott, nyolc méterrel nagyobbat, mint az első kör legnagyobb ugrása. Csak nem egy japán titán nyeri a versenyt? Az utána következő négy versenyző (Spath, Kasai, Ljökelsöy, Morgenstern) közül egyik sem tudta megelőzni, és ekkor jött Ahonen. Ha nem is sokkal, de a két ugrás összetett eredménye alapján Ito elé került. Vagyis már csak három ember választotta el a halhatatlanságtól. Malysz és Janda is megtette neki azt a szívességet, hogy nála kisebbet ugrott, így már csak egyetlen ugró volt hátra. Martin Höllwarth otthoni közönség előtt ugrott, de annak tudatában, hogy 13 éves Négysáncverseny karrierje alatt még egyetlen egyszer sem sikerült versenynapot nyernie. Eljött az igazság pillanata, és ahogy Höllwarth elugrott a sáncasztalról, az ugrás ívéből már látni lehetett, hogy meglehet a kellő távolság. Leérkezett, ránézett az eredményjelzőre és 20 ezer nézővel egyszerre tette fel győzedelmesen a kezeit.
Mindenkinek jutott valami öröm
Ahonen konstatálta, hogy kiénekelték a szájából a sajtot, majd elindult átöltözni. És ekkor meglátta a feleségét, a kisfiával a kezében. Az RTL műsorvezetőinek sikerült elérniük, hogy a kőarcú finn elsírja magát. Közben Hannawald, aki sohasem volt dramaturgiai érzék híján, a sáncasztal aljáról nézett le az ünneplő tömegre. Továbbra is egyedül birtokolja a síugrás Szent Grálját, viszont az ünneplő tömegtől távol, magányosan állt három évvel ezelőtti sikerének helyszínén.
A Négysáncverseny összetettjének végeredménye:
1. Janne Ahonen
2. Martin Höllwarth
3. Thomas Morgenstern
