A hétvégén kezdődik az 51. Négysáncverseny. Az a versenysorozat, amely tavaly sporttörténeti szenzációt hozott. Beharangozónkban minden fontos tudnivalót megtaláltok a viadal eddigi történetéről és arról, hogy idén mire számíthatunk. No és persze megint beálltunk kibicnek is.
Az ünnepek alatt a sportolók nagy része az ünnepi ételhegy leküzdésével van elfoglalva. Európában az egyetlen komoly kivételt a síugrók képezik, akik számára az év utolsó és az új év első hete a szezon egyik legfontosabb versenysorozatát, a Négysáncversenyt jelenti, így nekik karácsonykor különösen vigyázniuk kell az alakjukra.
Az idén 51. alkalommal megrendezett versenysorozat szinte minden mozzanatát több tévécsatorna is közvetíti (pl. RTL, ORF, Eurosport) – egyrészt mivel a síugrás az egyik leglátványosabb téli sport, másrészt ilyenkor más élőben adható sportesemény alig van. Persze nem volt ez mindig ennyire egyértelmű…
Egyszer volt, hol nem volt:
 A verseny a kezdetektől tömegeket vonzott  |
Amikor 1949 nyarán a németországi Partenkirchen egyik házában pár barát arról beszélgetett, hogy létre kellene hozni egy „Ugrótornát”, még bizonyára nem gondolták, hogy fél évszázad múlva ilyen népszerű lesz a sporteseményük. Az ötlet onnan származik, hogy a második világháború utáni első években a Nemzetközi Síszövetség (FIS) még nem engedélyezte a német síugróknak, hogy nemzetközi versenyeken vegyenek részt, így alternatív megoldásokon gondolkoztak. Partenkirchenben a tradicionális újévi síugró viadalon is csak németek indulhattak 1946-48 között. Aztán amint a német szövetség (DSV) újra felvételt nyert a FIS-be, 1949. január 1-én újra nemzetközi mezőny részvételével rendezték meg a versenyt.
 Bradl – ma már komikusnak ható technikával és szerelésben |
Végül hosszas egyeztetés után 1952-ben, Innsbruckban írták alá a Német-Osztrák Ugrótorna alapító okiratát. Eredetileg három versenyből állt a sorozat, a partenkircheni újévi verseny mellett két osztrák helyszínen, Innsbruckban és Bischofshofenben indultak a turné résztvevői, de a németek panaszkodtak az osztrák túlsúly miatt, így került a német-osztrák határon fekvő Oberstdorf a programba negyedik sáncként. A szervezők dolgát nehezítette, hogy ekkor még vízumkötelezettség állt fent a két ország között, és persze még hóágyúk sem voltak, így a hóról is nehezebb volt gondoskodni, és az eredményeket is csak 1962 óta regisztrálják számítógépekkel.
Az első évben a legelső versenyt Partenkirchenben – húszezer néző előtt – a norvég Asgeir Dölplads nyerte, egy 78,5 és egy 81 méteres ugrással, az osztrák Sepp „Bubi” Bradl előtt. Bradl a turné utolsó helyszínén újra 2. tudott lenni, ezzel ő nyerte az összetettet, vagyis ő vonult be a sporttörténelembe a turné legelső győzteseként.
Fél évszázadonként egyszer?
 Hanni, a Grállovag |
A négysáncverseny másik sporttörténeti momentumára a sorozat 50. évfordulóján került sor – vagyis pontosan egy éve. Ekkor fordult ugyanis először elő, hogy egy versenyző úgy nyerje meg az összetettet, hogy mind a négy sáncon az első helyen végez (ezt hívják Grand Slamnek). Hogy mi ebben a nehézség? Egyrészt nyolc napon keresztül (dec 28-tól jan 6-ig) kell folyamatosan jobb teljesítményt nyújtania a többieknél. Másrészt – és ez talán még nehezebb – ha valakinek sikerül az első három versenyen nyernie, akkor az utolsó sáncon már olyan pszichikai nyomás nehezedik rá, amit túlélni is nehéz. A német Sven Hannawaldnak ez sikerült, bár a verseny után azt nyilatkozta, hogy majdnem belehalt, olyan ideges volt.
Természetesen az idei év egyik nagy kérdése, hogy Hannawald képes lesz-e megvédeni címét. A múlt héten a Sport Bild német sportmagazinnak azt nyilatkozta, hogy az biztos, hogy Grand Slamre „a következő ötven évben nem lesz képes senki”.
 Hanni landol |
Arra a kérdésre viszont, hogy a szezon eleji katasztrofális formájából sikerül-e feljavulnia a Négysáncversenyre, Hanni azt mondta, hogy „mindig is lassan lendültem formába. Jó eredményekre legtöbbször csak a turné kezdetére vagyok képes. Ezen kívül az atlétikai edzésprogramom is Oberstdorfra van kihegyezve. Repülni mindig is tudtam, viszont a turné megnyeréséhez szükségem volt az elrugaszkodásnál a megfelelő ugróerőre”.
Ha Hanni meg akarja nyerni az összetettet, nagyon nehéz dolga lesz. Mint arról már a világkupa idei futamai kapcsán többször beszámoltunk, a síugrásban talán még sohasem volt ennyire kiegyensúlyozott a mezőny, mint idén. Nagy a tülekedés az első helyért, ezért megpróbáljuk legalább a legnagyobb esélyeseket sorra venni.
Bár idén már többször bebizonyosodott, hogy már szinte az a meglepetés, ha nincs meglepetés, azért böngészésünk szolgált némi tanulsággal. Klikkelj ide, és felnyitjuk a szemedet. (Meg persze azért is klikkelj ide, mert itt folytatódik a cikk.)
