A kapunyitást este hétre ígérték, és a hihetetlen dugó ellenére már fél nyolc tájékán a tribünök között tudtunk kavarogni a Hungaroringen. Itt rendezték meg ugyanis az MOL-EVO őszi szezonnyitó gyorsulási versenyt.
Autópálya-matrica hiányában Kerepes felől érkeztünk a Ringre. A borzalmasnál is borzalmasabb úton, amely a parkolókhoz vezet, hamar utolértük a mezőnyt. A kilométeres dugóban öblösen morgó, terelőszárnyas Mitsubishik, mutáns Trabantok között araszoltunk kis Suzukinkkal, és nyeltük a benzingőzt. Mivel a közönséget a versenyzőktől csak az különbözteti meg, hogy az utóbbiak a leghátsó elágazásnál egyenesen továbbmennek a pálya felé, a sorbanállás sem volt unalmas. Öt-hat autóból álló csoportok konvojban előztek vadul, őket meg előzés közben hagyták el a csodaszép motorok. Mi inkább kivártunk.
 kocsifogsor  |
A szervezők nagy mozgásteret adtak a vendégeknek: az ezerötszázas belépőért cserébe ülhettek a célegyenes előtti tribünön, hátramehettek a boxokhoz, a boxutca feletti erkélyről is nézelődhettek. Korlátlan mozgást biztosító amulettünk annyi pluszt adott, hogy a rajtvonalhoz is bemehettünk.
A boxokban mindenféle, számomra ismeretlen rendeltetésű, autóba való mütyürt árultak, és tuningolt autó-vadállatokat állítottak ki. A legmutatósabb talán a keréken járó diszkóvá alakított Volkswagen Golf volt. A csomagtartóba akkora mélynyomókat pakoltak, hogy még egy chipseszacskó sem férne el mellettük, a felnyitott csomagtartó-ajtó keretére pedig félméteres bulldog-fogakat szereltek.
 Baumgartner |
Méterekkel arrébb nemzeti büszkeségünk, Baumgartner „Öööööööö” Zsolt piros Forma-3000-ese díszelgett, miközben a magyar pilóta kicsit fáradtan, de töretlen szorgalommal dedikálta az őt Jordan-Honda overallban ábrázoló képeslapokat.
Magára hagytuk Zsoltot, és néhány dilettáns kérdéssel bombáztuk meg az egyik versenyzőt, Tóth Józsefet. József Szlovákiából jár le versenyezni – ha az anyagiak engedik. Két kisfiát is lehozta magával, hadd nézzék, hogy éli ki magát a papa, aki júniusban a döntőig jutott. Nem tudja pontosan, mennyit költött már autójára – egy kétezer köbcentis Opel Mantára -, de megérte. Ezt mi is tanúsíthatjuk, most is egy hajszálon múlt, hogy nem lett döntős. (A róla, Opeljáról és sok más kocsiról készült fotóinkat lásd itt, a képgalériánkban.)
|
 A startnál |
Kilenc óra körül elkezdődtek a bemelegítő futamok, először a motorosok ízlelgették a pályát, az autók mögöttük sorakoztak. Nem mondhatnám, hogy nem féltem közöttük cikázni a fényképezőgéppel: a sofőrök a rajtvonal felé is olyan lendülettel „araszoltak”, mintha már a zöld lámpát látnák kigyulladni.
A közelemben egymás mellé gördült egy tiptop, ezüstmetál, sportos Honda, és egy felmatricázott, itt-ott mintha rozsdálló régi típusú Skoda. Azt hittem, rosszul hallok, amikor a hondás srác kihajolt az ablakon és minden irónia nélkül odakiáltott a csehszlovák csoda sofőrjének: „Azért majd ne nagyon kend el a szám, jó?”. Hiába, a Skoda tényleg szinte állva hagyta, és komoly előnnyel ért célba. Ilyen érzékcsalódásra volt még példa bőven.
A kommentátor poénjaiból inkább nem idéznék, – bár a közönségnek szemmel láthatóan többnyire tetszettek – legyen elég annyi, hogy volt kommentátor is, akinek kötelessége volt poénokat és reklámszlogeneket harsogni. A reklámokra nem érdemes haragudni, végül is alacsony jegyár mellett izgalmas műsort láthattunk.
A bemelegítés után eljött a szponzorok ideje. Szellő István híradós („mielőtt a versenyzők versenyeznek”…) monologizált, de kis stábunknak – ketten voltunk – sürgős kávéznivalója támadt, úgyhogy erről lemaradtunk. Arra már viszont visszaértünk, ahogy a Madách Színház tánccsoportja -jóalakú lányok (bár egyikük fiúnak tűnt) – ezüstös, testhezálló dresszben – dübörgő technóra körbetörzsitáncolt egy Audi TT-t, amit az egyik főszponzor adott át a szerencsés nyertesnek, majd egy tűzijáték is felvillant.
Ezt követte még néhány „csak úgy” gyorsulás, majd a safety car végigment a pályán, és beállt a sor végére, jelezve, hogy vége a hülyéskedésnek, a mögé állók idejét már mérik. A motorosok közül többen a bemelegítést egykerekezésre és egyéb mutatványokra használták, mindenki legnagyobb megelégedésére.
|
Nem mutatott be akrobatamutatványt, de így is felhívta magára a figyelmet egy 1100 köbcentiméteres motor. Mikor lovasa négy méterre tőlem nekivág a pályának, a gépből feltörő hangtól majdnem hanyattesem. A meggyőző kezdet után viszont szomorúan halljuk, hogy félúton elcsöndesedik a motor, majd drasztikusan lelassul, és csak egy órával később jön vissza.
 a GMC |
Eljött az igazság pillanata, és bebizonyosodott, hogy a látszat bizony csal. Egy nyolcvanas évekbeli Volkswagen kisáruszállító – kiesése előtt – több sportautót is elgyalázott hihetetlen gyorsulásával. Arra voltam kénytelen gondolni, hogy a randa barna ponyva alatt vagy atomerőmű rejlik, vagy éppen szüzek vérét locsolja a platóra festett pentagrammára egy csuklyás varázsló.
Hasonló meglepetést okozott, mikor egy vajszínű Lada esélyt sem adott a szénfekete amerikai Pontiacnak, és könnyedén kiejtette a versenyből.
 Azért gratulálunk! |
Megjelenik a Mantával Józsi is, de harmadszorra egy külsőre nem túl rémisztő Opel kiejti külhonba szakadt hazánkfiát.
Sorozatban diadalmaskodott egy gigantikus, kétüléses, amerikai GMC is. A fekete monstrumból állítólag kevesebb mint tíz darab készült az egész világon. Mi tagadás, meggyőző látványt nyújtot, amikor a négykerék-meghajtású terepjárónak a startnál a levegőbe emelkedett az orra.
A döntők a hajnali órákba nyúltak, az extrem.hu fáradt riportere pedig elfelejtette megjegyezni a győztesek nevét, abban reménykedve, hogy másnap úgyis kinézi azokat a netről. Nos, tévedett, de a napokban remélhetőleg megjelenik a lista a versenysorozat honlapján.
A fáradt, dilettáns riporter hazaindult, és nagyon-nagyon figyelt, hogy ne ugorjon ki csikorogva a zöldre váltó lámpáknál.
