Naturelle Freeride: levegőben, havon, Franciaországban

Méteres porhó, szikrázó napsütés, pályán kívüli sízés és buli buli hátán – ez volt a Naturelle Freeride Tour. Ott jártunk, így beszámolunk.






– Ti is a Naturelle freeride-ra jöttetek – kérdem attól a két lánytól, akik mellettem ülnek a síliften.
– Nem – érkezik a válasz.
– Mi party sítáborosok vagyunk. Minden este van valahol buli, egy karszalaggal tudunk bemenni – mondják.

Némi hallgatás után megkérdezem őket, mennyien is vannak.
– 1200-an jöttünk különböző főiskolákról és egyetemekről – mesélik a csajok.
Erre csak nézek, mint hal a szatyorban, hogy mik vannak a világon, party sítábor, te jó ég! Persze kilógott a lóláb, ugyanis azok a lányok, akik szűzhavas lejtőkről álmodnak, általában nem kifestve-kikenve közlekednek a hegyekben.
A mellettem ülő teremtések viszont a pályára is party-tigris szerelésben jöttek, nyilván egészen más jellegű csíkokat preferálnak, mint a freeride verseny résztvevői…

Sztori

A Naturelle egyesület négy éve rendez pályán kívüli versenyt a franciaországi Puy St. Vincentben.
Először csak egy 50-60 fős társaság képviseltette magát, az idei versenyre viszont már 150-en neveztek be. Idén a versenyt megelőző napokban majd egy méter friss hó esett, ami különlegesen élvezetessé tette az egy hetes happeninget.

Puy St. Vincent







Maga a hely, Puy St. Vincent nem sorolható a családi-üdülős vagy a rongyrázós síterepek közé.
Ide inkább fiatalok járnak, a helyet az utazási irodák a “sportos” kategóriába sorolják.
Ennek megfelelően nincs minden száz méteren “hütte”.
Aki ide jön, annak fel kell készülnie arra, hogy egy kicsit elvágja magát a külvilágtól. A szállások 1400 és 1800 méter között fekszenek, a legközelebbi város, Briancon 25 kilométere található.

Viszont, aki pályán kívül szeretne csúszni, az megtalálja a számítását. A 2700 méter magas hegy dél-keleti oldala teljesen kopár.
A ratrakok néhány útvonalat folyamatosan kezelnek, de ezen kívül is lehet közlekedni. A hatalmas nyitott térség pedig ezer és ezer lehetőséget kínál.
Puy ideális hely arra, hogy az ember a freeride alapjait elsajátítsa.
Ugyanis a pályákat üzemeltetők csak akkor engedik rá a népet a kezeletlen lejtőket, ha garantáltan nincs lavinaveszély. A másik pozitívum, hogy a hegyimentők folyamatosan figyelik a hegyoldalt, ezért azonnal ott teremnek, ha valaki bajba kerül.
Aki pedig veszi a fáradtságot, és elgyalogol a gerincen a Col du Bal nevű hágó felé, az igazi vad hegyi terepen csúszhat.

– Unikum ez a rendezvény – meséli Jávor Zoli, a Naturelle egyesület ügyvezetője.Egy – freeride verseny szervezését nagyon kevesen vállalják be, elsősorban biztonsági okok miatt – mondja Zoli.
Egy szűzhavas, meredek lejtőn végigmenni nem feltétlenül veszélyesebb, mint a pályán, a dolognak mégis vannak buktatói. A versenyzők ugyanis megpróbálnak mindent beleadni, tehát gyorsan mennek, ha pedig az útvonalon esetleg van egy letörés vagy szikla, arról bizony leugratnak.







– A régió teljes mellszélességgel támogat minket, a hegyi vezetők irányítják a verseny lebonyolítását – avat be a rendezvény működésébe Zoli.

A versenyről

– A versenyzőknek kijelöltünk egy-egy területet, amit még nem túrtak le a sízők és a boardosok. Ez egy sziklás gerinc alatt fekszik, kevesen járnak ide, mert nehéz megközelíteni – meséli a verseny szervezője.

Mindenki ott megy le ahol akar. Aki a sziklákat és ugratásokat kedveli, az arra megy, aki pedig csak egy jót akar csúszni, az elkerüli ezeket. Minden a versenyzőkre van bízva.

A freeride verseny egy szikás hegygerincről indul, a cél 5-600 méterrel lejjebb van. Néhány napja hatalmas hó esett, átlagosan 40-50 centi friss porhó borítja a lejtőt.
A célban francia bírók értékelik a riderek teljesítményt. Az óra ezen a versenyen nem ketyeg, a játék nem időre megy. A zsűri a terepválasztást, a folytonosságot, technikát és a kontrollt értékeli. Aki nehezebb terepet választ, esetleg egy ugrást is bevállal, sőt ezt még trükkel kombinálja, az magas pontszámot kap, mint arra aki biztosra játszik. Persze az esés pontlevonással jár, ezért a bevállalás némi kockázattal jár.

Levegőben és havon







– Nekem csak az a célom, hogy szépen stabilan végigmenjek – mondja a rajt előttt Nagy Csaba, az Outdoor Sport magazin szerkesztője.

A francia startfőnök megadja az engedélyt,Csabi pedig végigcsúszik egy sziklapárkányon, a végén pár métert ugrat majd vonalon lecsúszik az 5-600 méterrel lejjebb lévő célba. A nagymenők, mint Rigler Miki és Manninger Máté ugrással hagyják el a startzónát, majd a “pályán” is minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy inkább a levegőben legyenek, mint a havon.







– Én a 100-as rajtszámot kaptam, ez elég lehangoló – panaszkodik a rajtnál egy boardos. Mire sorra kerülök, addigra letúrják a havat a hegyről – magyarázza szomorúan. Érthető, hogy egy freeride verseny résztvevői friss nyomot akarnak a hóba karcolni, egyéni útvonalat kiválsztani.

Party

– Légyszives menjetek le a színpadról, szeretnénk megtartani a díjátadót – kérleli a bulizó fiatalokat egy kidobóember. Az udvarias felszólítást az illetőnek sokszor meg kellett ismételnie, mire az összetekeredett fiúk és lányok végreátadtáka helyet a díjkiosztónak.

Eredmények:

Snowboard, férfi

1. Rigler Miklós
2. Boross Balázs
3. Végvári Balázs

Snowboard, nők

1. Dobos Anna
2. Kőszegi Kinga
3. Kristin Fagereng

Sí, férfi

1. Kovács Barnabás Sándor
2. Vértes János Benjámin
3. Körtvélyesi Miklós

Sí, nők

1. Kovács Mónika
2. Duka Kriszti
3. Dékány Dea Dina

Comments

comments