A freeride a sízés, boardozás legtisztább formája – mondja Nagy Csabi egy hágóban ülve. Szélvihar tombol, egymás szavát alig értjük. Franciaországban vagyunk, a Puy St. Vincent nevű síterep fölött magasodó egyik hegygerincen. Csaknem két óra gyaloglással jutottunk fel a Col de Bal-hoz, ami tulajdonképpen egy hágó. A freeride megszállottaknak ez azonban igazi legendás hely.
Prológus
– Amikor az ember freeride túrára megy, akkor nincs felvonó, nincs a sípályákra jellemző tülekedés. Csak néhány rider és a hegy – mesél Csabi.
Nyomkeresés
Reggel kilenckor indultunk egy négyülős lifttel, aztán egy kétülésessel a kiterjedt pályarendszer fölé magasodó csúcs közelébe. Ott a hátizsákokra kötöztük a léceket és a boardokat, aztán nekikezdtünk a nagy menetelésnek.
Körülbelül 300 méter szintet másztuk fel a 40-50 centis hóban. Eleinte abban reménykedtünk, hogy használható nyomokat taposnak majd a franciák, akik előttünk indultak el. Az első 150 méter még simán ment, aztán feltámadt a szél, és rásodorta a havat a friss ösvényre. Nem maradt más, mint taposni a nyomot…
– Olyan kondim lesz, ha hazamegyek! – lelkendezett Dobos Anna gyaloglás közben.
Való igaz, mély hóban gyalogolni bizony megterhelő dolog. Lehet az ember maratoni futó szálkás combokkal, vagy edzhet naponta taposógépen, a havas hegyi terep olyan izomcsoportokat mozgat meg, amelyek létezéséről az ember nem is tud.
Erre itt, csakis itt lehet rájönni. A dolog nehézségét csak növeli, hogy 3000 méter
 |
Mint egy álom
Néhány síelő követ minket, őket a csúcson várjuk be. Mindannyian franciák, egy hegyi vezetővel jönnek. A bajuszos vén hegyi róka aggodalmas arccal nézi, ahogy az erős szél fújja a havat. Mindannyiunknál van lavina beeper, lapát és lavinaszonda, fejükön sisak. Ezek azok a felszerelések, amelyek nélkül nem ajánlatos freeride túrára indulni.
Mi nem vagyunk ennyire felszereltek.
A régióban két napja esett 50 centi hó, azóta viszont kifejezetten meleg van. A hó stabil -mondja a francia hegyi vezető – de a szél felhalmozza a havat bizonyos helyeken – az pedig megindulhat.
A franciák úgy döntenek, hogy a biztonság érdekében ők visszafordulnak.
Hétfős csapatunk szavazásra bocsájtja a kérdést.
 |
A freeride útvonal beszállásáig még fél órát kell gyalogolni a gerincen. Mire odaérünk, elmennek a felhők, és a nap is besüt a völgybe.
Csatolunk, és szép sorjában lesiklunk, bevárjuk egymást egy laposabb részen.
Nagyon fontos, hogy ilyen terepen a csapat külön-külön induljon neki a lejtőnek, mert 3-4 ember már könnyen megindíthat egy lavinát.
A szűz terepen mi rakjuk fel az első vonalakat, olyan ez, mint lebegni a hó felszínén. Legalább 1000-1500 méter szintet megyünk lefelé: olyan, mint egy álom.
