Molnár Péter parasportoló egyedülálló teljesítményre készül: alig másfél hónap alatt végigfut a Duna folyó mentén. Romániából Németországba.
Molnár Péter végtaghiányos ultrafutó május 19-én induló, egyedülálló vállalkozással szeretné népszerűsíteni a Duna Stratégiát: a romániai Tulceából – a Duna mentén – elfut a németországi Donaueschingenbe.
A 34 éves sportoló az MTI-t arról tájékoztatta, hogy hat hét alatt 3000 km-t fut majd, naponta átlagban 71 km-t. Útja a Duna-deltától a folyó fekete-erdei forrásáig vezet, közben keresztülhalad Bulgárián, Szerbián, Magyarországon, Szlovákián és Ausztrián.
A tervek szerint június 29-én érkezik meg Donaueschingenbe.
Célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar EU-elnökség idején elfogadott Duna Stratégia fontosságára, illetve, hogy népszerűsítse a hosszú távú együttműködési programot, amelynek célja többek között, hogy a 14 országot – köztük nyolc EU-tagot – magába foglaló Duna-medencében ösztönözze a gazdasági fejlődést, javítsa a közlekedést és szállítást, védje a környezetet, növelje a biztonságot.
Molnár Péter paratriatlon Európa-bajnok, négyszer teljesítette az Ironmant, 27-szer a maratont, nyolcszor a 24 órás futást, egyszer pedig a 6 napos futást, utóbbin 621 kilométert tett meg.
A 2010-es magyar Spartathlon csapat képe a rajtnál. Hátsó sor, balról jobbra: Frank Tibor, Bögi Sándor, Szabó Béla, Lőw András, Noszik János, Lubics Szilvia, Tóth Attila, Kovács Imre. Első sor: Ispánki Zoltán, Molnár Péter, Végh Attila, Pető István, Fendrik László, Horváth Mónika. Hiányzik a képről: Lelkes Gusztáv, Szabó Géza, Horváth Ákos, Szabó Sándor, Illés Gábor, Zahorán János.
(Forrás: Wikipédia)
Molnár Péter az első olyan fogyatékossággal élő futó, aki sikeresen teljesítette a Spartathlon elnevezésű ultramaratoni futóverseny 245,3 kilométeres távját.
(Minden olyan futóverseny, amely a hagyományos 42,195 km-es távnál hosszabb, ultramaratonnak számít).
Születési rendellenessége, könyök alatt véget érő bal karja nem akadálya aktív sportszeretetének: úszik, fut, kerékpározik, barlangászik. Egy darabig kajakozott is, majd a teljesítménytúrák, Balaton-átúszások után érkezett meg aktuális szerelméhez, a futáshoz. A számítástechnika és az erdészet is érdekelte.
A Közelkép Hírügynökség cikke szerint már évek óta tervezi ezt a Duna-menti futást.
2001-től indul az Ironman hosszútávú országos bajnokságain, eleinte váltóban, majd egyéniben is sikeresen teljesítve a versenyt. 2002-ben a triatlon EB mozgássérült versenyzői között bajnoki címet szerzett.
A hosszútávfutás ötlete Sipos István, szegedi hosszútávfutó hatására merült fel benne, aki 2000-ben felálította a leghosszabb pihenőnap nélküli futás világcsúcsát (264 napon át tartó országfutása során, 20204 kilométert megtéve ellátogatott hazánk valamennyi önálló településére, ily módon kívánta ugyanis megünnepelni Magyarország államiságának ezredik évfordulóját).
A 2006-os Spartathlonra öt éven keresztül tartó felkészülést követően vállalkozott.
A heti tizenkét edzés sem volt ritka számára.
A kemény felkészülési időszaknak azonban végül meglett az eredménye: a 245,3 kilométeres távot 34:25:36-os időeredménnyel teljesítette, mindeddig az egyetlen fogyatékossággal élő futóként. (2000-ben egy vak résztvevője is volt a megmérettetésnek, ő azonban végül nem ért célba, az őt kísérő futó ugyanis nem tudta teljesíteni a távot, így mindketten feladni kényszerültek a versenyt).
