A mountainbike vb-n sikerült leakasztanunk egy jól hangzó 12. helyet, ezen túl azonban csak a középmezőnyben tekertek fiaink és lányaink, már, aki kijuthatott Luganoba. Pedig ez egy olyan sport, aminek még itthon is van bázisa. Szerintünk. De akkor hol vannak a versenyzők?
 Anne-Caroline Chausson, 4X győztes Foto: fattirefotos  |
A bátor következtetést, miszerint a mountainbike egy olyan sport, aminek itthon is van bázisa az olyan rendezvények népszerűségéből vontuk le, mint pl. a Bükk-marathon. Idén az indulók száma már meghaladta az ezret, ez pedig arra vall, hogy Magyarországon sokan vannak, akik szeretnek bicajozni, és, ha úgy adódik, akkor rajthoz is állnak egy jól szervezett, hangulatos versenyen. Következtetés: jól szervezett, hangulatos versenyeket kell rendezni, hogy azokon egyre több és több biciklista akarja magát megméretni. Ennek egyenes következménye lesz, hogy egyre több kerékpározni szerető srác és leány ragad meg a sportban. Több gyerek, nagyobb merítési lehetőség, több tehetség bukkan és máris lesznek kiváló versenyzőink. Persze, csak akkor, ha a hazai szövetség hajlandó megfelelően menedzselni a legjobbakat, és közel azonos lehetőséget biztosítani a második vonalnak a fejlődéshez. Ha ez így lenne, akkor egy világbajnokságon nem 15 (kategóriánként 2 vagy 3), hanem 25 magyar induló szerepelne, köztük minden bizonnyal olyanok is, akik a célegyenesben látnák az élmezőnyt, és nem csak utólag mesélnék el nekik, hogy milyen volt a győztesek befutója.
Isten ments, hogy a luganoi világbajnokságon szerepelt kis magyar csapaton próbáljuk meg elverni a port. Erős a gyanúm, hogy a pályán ők minden tőlük telhetőt megtettek, márpedig ha ez így van, akkor dicséretet érdemelnek. És meg kell békélnünk, hogy ma az számít sikernek, ha triálosaink a döntőbe jutnak, marathonistáink és cross country versenyzőink a középmezőny végén érnek célba. Tisztában vagyunk vele, hogy lehetőségeik milyen mértékben korlátozottak, mint, ahogy azzal is, hogy soha nem fogják megérni, hogy a német, francia, olasz, amerikai gyári menők színvonalán készüljenek. Ezt elvárni egyébként is irreális lenne. De azért lehet rá törekedni. És kell is.
Ha péntek, 4 Cross
 A DH győztese: Greg Minnaar, Dél-Afrika Foto: fattirefotos |
Idáig a siránkozás, lássunk valamit a világbajnokságról is. Két forrásból tájékozódtunk. Telefonon osztott meg velünk a részleteket Nagy „Gizmo” Attila, és beleolvastunk Kiss Dalma internetes naplójába is.
Haladjunk időrendben: csütörtökön megnyitó Lugano főterén, amit a Siemens tett emlékezetessé egy vízbeugró versennyel. Ha a srácok elég nagyot ugrottak volna, akár át is repülhettek volna Svájcból Olaszországba. Gizmo, aki már rutinos vízbeugró, 7. helyen zárt a show végén.
Pénteken pedig már igazi verseny volt, a 4 Cross legjobbjai feszültek egymásnak és a rendkívül nehéz pályának. Nagyon meredek, nagyon gyors, hatalmas ugratókkal, óriási döntött kanyarokkal, a végén még egy extra nagy hullámokkal megvadított rázópaddal. Leginkább egy kiegyenesített BMX Cross pályához hasonlított, nem csoda, hogy volt BMX-esek nyertek. A versenyzőket négyesével indították, minden futamból az első 2 jutott tovább. Gulyás Misi sajnos rosszul rajtolt, nem volt esélye a továbbjutásra, nem úgy Deli Gábornak, aki egészen addig ragadt az első kettőre, amíg el nem tört a villája, és el nem esett. A lányok között Kiss Dalma, futamában harmadik lett, összetettben végül a 12. helyen végzett.
 Részlet a Cross Country pályából Foto: fattirefotos |
A szervezést mindkét forrásunk csak dicsérni tudta. Tökéletesen kivilágított sípályán rendezték a futamokat, a pálya minőségéről a kivezényelt katonák gondoskodtak. Hasonló jókat írt blogjába Dalma a DH pályáról: „Rengeteg munka látszott benne: elhelyezni a pálya két oldalán a szalagot a rengeteg karóval, egy kősivatagszerű helyen egymáshoz betonozni néhány követ, mintha egy makadámút lenne és a kameraállványok kihelyezése. Ja, ami nagyon érdekes volt, hogy már kedden, tehát a hét elején kitelepítették beburkolva a kamerákat. Még olyat is, ami kézi volt, nem állványos. Itt ezt lazán meg lehet tenni – ez Svájc.”
Jobbak, mint ami látszik
Magáról a versenyről Gizmo így nyilatkozott: „Nagyon technikás, és ami rosszabb, nagyon hosszú pálya volt, amihez mi nem vagyunk hozzászokva. Tudom, hogy technikailag a fiúk jobbak, mint, amit az eredményeik mutatnak (Krizsák Jani 67., Gulyás Misi 83. lett). A pálya 2,5 km hosszú volt 700 méteres szintkülönbséggel, olyan volt, mintha az ember egy falról jönne le. Ráadásul nem volt egyetlen másodperc pihenő sem, végig ilyen gyilkos volt a pálya.” Kíváncsiak voltunk, hogy ő maga miért nem állt rajthoz, íme a válasz: „Nem láttam reális esélyt arra, hogy jól szerepeljek, így inkább nem indultam el.”
 Sabine Spitz, a XC meglepetés győztese Foto: fattirefotos |
A Cross Country pálya is világbajnoki színvonalú volt meredek, technikás, egyszóval ravasz. Nem ártott a verseny előtt gyalog és bicajjal is bejárni a pályát, felmérni a veszélyeket. Itt született egyébként az egész vb legnagyobb meglepetése. A címvédő norvég Gunn-Rita Dahlet mindenki az első helyre várta, ráadásul a grazi Európa-bajnokságon is bizonyította, hogy jó formában van. Azonban, vélhetően egy defekt miatt, nem hogy a dobogóra nem fért fel a címvédő, de csak 23. lett. A férfi mezőnyben Buruczki Szilárd 5 kör hátránnyal 88. lett.
A világbajnokság pályáinak magas színvonalát a Triál versenyek során sem akarták alábbadni. Hihetetlenül erős szekciókat kellett teljesíteniük az egyensúlyozás művészeinek. A nehézségeket leginkább úgy tudjuk érzékeltetni, ha elmondjuk, hogy a győztes, francia Giacomo Coustellier a második körben két szekcióról is leesett. Ez kb. olyan ritka, mint a norvégul beszélő kutya. Ilyen pályán végzett 29. helyen Szabó Őrs, lett 35. Leskó József és 39. Kaiser Tamás.
 Gulyás Misi és Krizsák Jani a pódiumon Foto: Berényi Zsolt |
Természetesen rendeztek Marathont is, ahol fél Európa rajthoz állt. Majd 750-en vágtak neki a pályának, többnyire persze amatőrök, a profik a tömeg előtt elrajtoltak. A lányok között Kruncz Viktória 37. lett, a férfiak mezőnyében Bogár Gábor 95., Hasenfratz Péter pedig 105. lett. Egy kicsit hiányoltuk Vinczeffy Zsoltit és Vajda Mártit, kár, hogy nem tudták vállalni az indulás költségeit.
Egy évig ezekre az eredményekre kell büszkének lennünk, és leszünk is, azonban reméljük, hogy jövőre még jobb eredményekről, igazi sikerekről tudunk beszámolni.
