Nem is volna ezzel semmi gond, ha Türkmenisztán szélsőségesen hideg éghajlatáról, végtelen hómezőiről lenne híres. A ex-szovjet köztársaság nagy része azonban sivatag, de ez nem lehet gond, ha a nemzet első embere ilyen kiváló elme.
 Egy nagyformátumú államférfi  |
Márpedig Szaparmurat Niazov állam- és kormányfőtől senki nem vitathatja el a vezetői képességeket! Hogy is tehetné egy olyan kaliberű államférfival szemben, aki az első hivatalos elnökválasztás (1990. október 27.) óta áll a türkmén nemzet és Türkmenisztán élén. Nevéhez köthető (legalábbis oda ajánlott kötni) a Szovjetuniótól való elszakadást, és az alkotmány elfogadását. Államférfiúi nagyságát, és népe valamint hazája iránti elkötelezettségét fényesen bizonyítják azok a monumentális építkezések, melyek szerte az országban, de elsősorban a fővárosban folynak, elsősorban az elnök ízlését és kívánságait tükrözve. A fentiekből talán sejthető, hogy a majd‘ félmillió négyzetkilométeres ország közel 5 millió lakója mégsem egy tejjel, mézzel folyó Kánaánban éli a közép-ázsiai hétköznapokat. Az már eleve rosszat sejtet, ha valaki egyszemélyben állam- és kormányfő, és az sem minden kétséget kizáróan a nép határtalan szeretetének jele, ha valaki ebben a térségben másfél évtizedet tud lehúzni egy ország élén. Ez kb. annyi, amennyit az ellenzéki magatartással vádolt személyek szoktak lehúzni egy-egy börtön mélyén…
 Jégpalotát kapnak |
És, ha sivatag, akkor mi van?
De csúnya, rossz, gonosz, aljas és alaptalanul vádaskodó újságírók lennénk, ha szólnánk e remek ember nagyszabású teljesítményeiről is. Legutóbb pl. a sajátjának tekinthető állami televízióban élő adásban jelentette be az újabb nagyszabású projektet: a népnek meg kell tanulnia síelni, meg kell ismerkednie a téli sportokkal, ehhez pedig megfelelő létesítményre van szükség. Nem, nem sípályák fognak épülni az Iránnal közös határon magasodó 2-3000-es hegyek lankáin, és nem is fedett jégpályák az ország nagyobb városaiban. Egy ilyen terv nem lenne méltó a Niazov emberi és politikai nagyságához. Ő jégpalotát akar építeni abban az országban, melynek kb. 80%-a sivatag. Hmm, merész.
Legyen nagy!
 Így csinálják Svájcban |
A hely is ki van már nézve, a főváros, Asgabat közelében egy hegyoldalban magasodna az építmény. Mert ne higgye senki, hogy egy jégkunyhóról van szó! Az első türkmén jégpalotának legalább 1000 (ezer) embert kell tudnia egy időben befogadnia. A jeget (vagy a jégnek szánt vizet) egy erre a célra építendő drótkötél-pályán fogják a fővárosból a hegyekbe szállítani. Arról egyelőre nincs információ miként fog a palota megmaradni, mert kellő hideg egész évben csak kb. 3000 m-es magasságban van, ilyen hegyből pedig 2-3 található az országban. Ráadásul ebben az esetben csak hegymászók látogathatják a jégpalotát.
Sebaj, a jónép, amíg nem tett szert alpinista tudásra, addig járhat a tervbe vett óriási aquaparkba, aféle türkmén Disneylandbe, vagy abba az épülőfélben lévő mecsetbe, mely a legnagyobbak egyike lesz a világon. Mindez a test és lélek épülésére.
 Hol van az alagút vége? |
Nosztalgia egy régi világ iránt
A jégpalota egyébként valamilyen nosztalgia lehet a boldogult szovjet időkkel kapcsolatban: a nagy Szovjetunióban ugyanis óriási népszerűségnek örvendtek a hasonló építmények. Pl. Szentpéterváron (Leningrádban), szűk 3000 km-rel északabbra, sivatagok nélkül. Mi tudnánk ajánlani a presidentnek hasznosabb elfoglaltságokat is: pl. lehetne növelni az internet használók 8000 fős táborát, ill. az országban található földgázkészletek kiaknázásának ütemét. Lehetne csökkenteni az inflációt, és a létminimum alatt élők 34%-os arányát, vagy a 73‰-es csecsemőhalandóságot. Volna munka, no! De hát, előbb a szórakozás, aztán a pihenés…
