Karácsony előtt olvashattátok miként packáznak az orosz hatóságok Mike Hornnal. A dél-afrikai kalandor nem kisebb tettet kíván végrehajtani, mint a Föld megkerülése az Északi-sarkör mentén. Azonban Oroszországban nem elég, hogy hideg van, a városok is randák.
 Egyedül a végtelen hómezőn Forrás: mikehorn.com  |
A címnek, persze a legjobb esetben is csak a fele igaz, csupán azért írtuk, mert jól hangzik, és mert szeretjük a csajozós angol titkosszolgákat. Szegény földkerülő Mike Horn még csak egy hónapja van Oroszországban, de máris tele van vele a hócipője. A derék dél-afrikai azok után, hogy 1999-2000-ben megkerülte a Földet az Egyenlítő mentén, újabb kalandra vágyott. Megkapta! 2002. augusztus 4-én startolt az Arktos expedíció Norvégia legészakibb pontjáról, azzal a céllal, hogy ugyanoda térjen vissza két évvel később, miután megkerülte a Földet az Északi-sarkkör mentén. Mike egy kis vitorlás kenuval átkelt Grönlandra, a félszigetet sível és kite-tal szelte át (rekordja 140 km/nap volt), majd ismét hajóra szállt, hogy átkelljen Kanadába. A nagy és hideg észak-amerikai ország két meglepetéssel is szolgált: hősünk egy napon egyszerre két hasonszörű kollégával is találkozott. Legközelebb idén januárban találkozott humanoid életformával. Azonban ez különösebben nem zavarta a dél-afrikait, az már sokkal inkább, hogy nem mehetett át Oroszországba. Az oroszok ugyanis féltek.
Kellemetlen meglepetés
Jól van, jól van, lehet, hogy nem is féltek annyira, de mi most bosszút állunk Mike viszontagságaiért, és egy kicsit gyakjuk az orosz hatóságokat.
 Történnek kisebb balesetek Forrás: mikehorn.com |
Történt ugyanis, hogy Mike legnagyobb pechjére pont akkor halt meg Kelet-Szibériában egy japán kutató, amikor hősünk készült átkelni a befagyott Bering-szoroson. Erre az Orosz Föderáció Szövetségi Titkosszolgálata elkezdte kötni az ebet a karóhoz, mondván, nem orosz ember csak orosz ember kíséretével teheti be a lábát orosz földre. Teltek múltak a hónapok, míg végre sikerült találni egy kísérőt, aki vállalta, hogy követi Mike-ot a sarkkör mentén. Végül január közepén sikerült átkelni Oroszországba, Provideniya kikötőjéből nekivághatott a 10 ezer kilométeres útnak. Mike nagyon várta már, hogy újra kapcsolatba léphessen a civilizációval, azonban csalódnia kellett. Provideniyát annyira rondának találta, hogy csak két napot töltött ott, és inkább a -30-40 fokos hideget, és a metsző szelet választotta. “Az egyetlen szép nap az volt, amikor megérkeztem, de csak azért, mert három és fél hónapot vártam rá. Olyan lehangoló volt a város, hogy mindjárt tovább is álltam. Pedig borzasztó idő volt: vízszintesen esett a hó, és kb. 50 km/h-s szél fújt.”
600 km sötétben
 Ínycsiklandó vacsora készül a sátorban Forrás: mikehorn.com |
A rövidre szabott tartózkodás után Mike északnak vette az irányt, hogy átkelve a helyenként 1500 m-es hegyekkel díszített Csukcs-felföldön, minél jobban megközelítse az Északi-sarkkört. Úticélja a Kelet-szibériai-tenger partján fekvő Pevek városa volt. Ez egy 600 km-es szakasz, kísérője, Nyikolaj már Anadir városában várja Mike-ot, ott fogják feltölteni a készletet a következő, Jakut-földön átvezető szakaszra. A mostani 600 km legnagyobb nehézsége volt, hogy jóformán az egész utat sötétben kellett megtenni, a sarkkör közelében ugyanis nagyon rövidek a téli napok. Azonban nem elég, hogy sötétben vonszolhatta maga után a felszerelését szállító szánt, továbbra is rendkívül hideg van. “Az arcomról jégcsapok lógnak, azt hiszem még soha nem bánt el velem ennyire a hideg. Jóformán egyetlen percre sem állhatok meg, mert akkor azonnal úgy érzem, hogy megfagyok. Így aztán elmaradnak az ebédek is, egyrészt mert menet közben nem valami kényelmes az evés, másrészt kővé vannak fagyva az energiaszeletek kabátom zsebeiben.”
A rozsomák otthona
 Egy hangulatos város – Pevek |
Másféle veszélyforrást jelentenek a medvék, ha csak lehet, el kell kerülni a territóriumukat, és az általuk használt útvonalakat, sosem lehet tudni, hogy reagálnának a szokatlan ingerre. Mike az éjszakákat sátorban tölti, de akadnak kivételek. Jó egy hete egy rozsomák üregére bukkant, ahol a házigazda távollétében nagyszerű éjszakát töltött. Az üreg nem csak, hogy melegebb volt, mint a sátor, de a medvék ellen is jobban véd. Február 7-én újabb nagy nap virradt, Mike ugyanis elérte Pevek városát. Nem sok öröme tellett a találkozásban, ha lehet ilyet mondani, Pevek még Provideniyánál is sokkal rondább. “Már messziről láttam a város fölött gomolygó sűrű, szürke füstöt. Pevek egy nagyon csúnya iparváros, nem is igazán értem, hogy élhetnek itt emberek.” Nem is sokáig élvezte a füstös város vendégszeretetét, két nap elteltével már ismét úton volt, ezúttal szigorúan nyugat felé tartva, keresztül a Jakut Köztársaságon.
Még 10 ezer kilométer és sok város vár rá Oroszországban.
