Mike Horn dél-afrikai. Ehhez képest két éve gyalogol az Északi-sarkkör mentén. Már megfagyott az arca egy része, kicsit betett neki a több hónapnyi magány, de rendületlenül gyalogol. Megszállott, őrült vagy hős? Döntsd el te!
 Mike Horn, félig lefagyott arccal Forrás: mikehorn.com  |
Emlékeztek még Mike Hornra? Ő az a dél-afrikai kalandor, aki azzal vát világhírűvé, hogy segítség nélkül körbeutazta az Egyenlítőt. Pár évvel később – a kalandorok híres nyughatatlanságától hajtva – újra útra kelt. Ezúttal is egy körútra készült, csakhogy egy talán még veszélyesebb területen. Azt vette fejébe, hogy ő lesz az első ember, aki mindenféle segítség nélkül, egyedül körbeutazza az Északi-sarkkört. Még kutyákat sem vitt magával, motoros járművet meg pláne nem. Tapasztalatairól, élményeiről már egyszer beszélt az extrem.hu-nak, amikor Kanadából átkelve, Szibéria legkeletibb részén, Provideniya kikötőjében sikerült utolérnünk telefonon. Azóta eltelt majdnem egy fél év, Mike pedig folytatta veszélyes útját.
Lefagy a bőr a képéről
Február 15-én indult útnak Szibéria legkeletibb részéről, napnyugatnak, Európa felé. Tudta előre, hogy hideg lesz, és Kanadában már hozzá is szokott a -30 fok alatti hőmérséklethez, de ami rá várt, arra még ő sem igazán volt felkészülve. Legutóbb akkor írtunk róla, amikor a szibériai Pevek településnél járt, ahol megcsodálhatta az iparváros szocreál építészetét. Pevek után Mike folytatta útját nyugat felé. Tapasztalatairól így számolt be: „A körülmények elég zordak. A szél pontosan az arcomba fúj, és már teljesen átfagytam. Hideg van, NAGYON hideg. Nincs itt egy lélek sem, csak jegesmedve nyomok, és jég, ameddig csak a szem ellát. Gyönyörű, de ember, kegyetlen hideg van!”
Mike-nak a -50 fokos hideg mellett a sötétséggel is meg kellett küzdenie. Szibériában ugyanis február végén alig hat órán keresztül volt fent a nap. Mike erről így ír. „Úgy reggel 10 és délután öt között van fent a nap. A körülmények javulnak, és már kezdem érezni a nap erejét. Bár néha elgondolkodom azon, hogy nem csak a képzeletem játszik-e velem.”
 Szibéria keleti része, a Csukcs Autonóm Körzet Mike Horn útvonala: Provideniya, Pevek, Ambarchik Forrás: Világatlasz |
 Több ezer km-en át húzza maga után a 160 kg-os szánt Forrás: mikehorn.com |
-35°C – jön a nyár
Március elején ért a Csukcs és a Jakut köztársaság határához. Mike ekkor már 18 hónapja volt úton az Északi-sarkkör körül, 16 ezer km-rel a háta mögött. Már „csak” négyezer km-e volt hátra, de micsoda 4000 km! Ambarchik településen, a két régió határán pár napig lehetősége volt átmelegedni. Ekkorra már egy elég komoly fagyási sérülést szedett össze az arcán, amit Ambarchikban szintén lehetősége volt egy kicsit kikúrálni. Az idő is javulni kezdett, már amennyire a -35 fok melegedésnek mondható. Mike értékelése szerint „ilyen időben a fagyási sérülés veszélye kisebb, viszont többet izzadok, így több jég rakódik le a ruháimon. Ezért a legközelebbi utánpótlás felvételkor más szövetű ruhákat hoznak majd nekem, melegebb időre valót.”
Majd Mike így folytatta: „Megint a tengeren vagyok, egy nagy öblön kelek át. A jég elég vastag, így kisebb a veszélye annak, hogy nyílt víz kerüljön elém.” Mivel 160 kg-nyi felszerelést húz maga után, így különösen vigyáznia kell, főleg, hogy kilométerekre nincs senki a közelében. Ráadásul a sílécei sem működnek már tökéletesen, túl hosszú távot tett meg velük. Emellett a jegesmedvéket is kerülnie kellett, amelyek bocsaikat pont ebben az időszakban hozzák elő, és ilyenkor végképp nem ajánlatos velük összefutni.
Emberek!
Március közepén, 16-án épp a határtalan jégmezőn gyalogolt, amikor meglátott egy kabint a semmi közepén. Megörült, hogy végre egyszer nem kell átfagyott ujjakkal a sátor felállításával bíbelődnie. Kinyitotta az ajtót, és nehezen tudta megállapítani, hogy ő lepődött-e meg jobban, vagy a bent lévők. Ugyanis néhány orosz vadász üldögélt a kabinban, akik egész évben ott laknak. Kevéske orosz tudásával megpróbálta nekik elmagyarázni, hogy mit csinál arrafelé. Mivel Mike akkor már hónapok óta egy lélekkel sem találkozott, rendkívül megörült a társaságnak és átbeszélgették az éjszakát. Megszárította a ruháit, evett egy jót, és másnap újult lelkesedéssel folytatta útját a sarkkör mentén.
 NASA, hello – KGB, zdrasztvuj Forrás: mikehorn.com |
Tatarozás
Végül, két hónappal az után, hogy Pevekben utoljára egy nagyobb településen járt, Mike március 29-én eljutott Chodurdakh városba. Amíg az utánpótlását hozó csapatra várt, legnagyobb vágya az volt, hogy csokoládét is hozzanak neki. Már álmodott is arról, hogy csokit majszol. Mike végül öt napot töltött el segítőivel Chodurdakhban. Új ruhákat, síléceket kapott, „illatozott, mint egy rózsaszál”, és indult tovább, nyugatnak. Bár az új lécei jobban csúsztak, a terhe is nehezebb volt, hisz felpakolták a szánját élelemmel és ruhákkal.
Tiksi volt útja következő állomása, ahol hét hónap után újra találkozhatott feleségével és lányaival. Mivel csokival is bőven ellátták, Mike biztos volt benne, hogy secperc alatt ott lesz Tiksiben.
Soha ne vedd le a napszemcsót!
Azonban még mielőtt Tiksibe ért volna, váratlan gondjai akadtak. Egy felhős napon, hogy jobban lásson, levette a szemüvegét. Ez komoly hibának bizonyult, mivel gyorsan hóvakságot kapott. Napokig szinte semmit nem látott, végül egy kis faluban a helyi doktortól kapott rá folyadékot. Amikor a Julbo, a napszemüveg-szponzora értesült arról, hogy Mike – figyelmeztetésük ellenére – napszemüveg nélkül mászkált, hát, nem voltak túl boldogok. Viszont Mike legalább annyival vigasztalódhatott, hogy Szibéria ezen részén már emberek is laknak, és gyorsan terjedt a furcsa utazó híre a falvakban. Mindenütt kedvesen és lelkesen fogadták, de Mike szeme előtt ekkor már csak Tiksi délibábja lebegett, ahol végre találkozhatott családjával.
 Két világvándor ha összefut Mike Horn Henk hajója előtt Tiksiben Forrás: henkdevelde.nl |
Végül a találkozó május első napjaiban létre is jött. A Svájcban élő Cathy, és két lányuk Annika és Jessica eljött, hogy hét hónap után újra lássa a családfőt. Maguktól biztos nem ezt a hatezer főt számláló észak-szibériai kikötővárost választották volna úticélul.
Zsák a foltját
A város lakói ezt a májust még sokáig fogják emlegetni, ugyanis nem csak a világhírű földkerülő Horn pihent meg náluk, de egy másik utazó, a holland Henk de Velde is. Nálunk is olvashattatok arról, hogy Henk Campina nevű hajójával vesztegelt hét hónapig a város kikötőjében, a hajó ugyanis belefagyott a tengerbe. Vagyis a tenger fagyott a hajó köré.
A családi feltöltődés után Mike persze továbbállt. Hogy mi történt vele 2004. júliusáig, azt a következő cikkünkből tudhatjátok meg. Addig csak címszavakban: magány, civilizáció, kutya, jegesmedve, szúnyogok, hó, áradás, csővezetékek – vagyis Mike tavasza és nyárelője sem telt izgalmak nélkül.
