Az Extreme Sport Channel megszavaztatta, ki a világ legnagyobb extrémsportoló legendája. Meglepetésre Rodney Mullen gördeszka fenomén győzött. A műsor szervezőit kérdeztük, elemeztünk. Ez jön most. No, és némi Mullen extra, amiből kiderül mi köze a nukleáris töltetnek a legendához.
Ígéretünkhöz híven az Extreme Sports Channel Legends of the Extreme szavazásának végeredményéről szóló cikkünk második részében kicsit elemzünk. Sikerült utolérnünk az Extreme Channel illetékeseit, akik készségesen válaszoltak a műsorral kapcsolatos kérdéseinkre. Kiderült, hogy a csatorna producerei is tisztában voltak vele, hogy úttörő feladatot vállalnak azzal, hogy versenyeztetik az extrémsportok nagyjait a Legnagyobb Legenda címért, ugyanis ilyesmire eddig még senki nem vállalkozott, főleg úgy nem, hogy a döntést a nézőkre bízzák.
2002. végén egy halom pizza és jó néhány rekesz sör társaságában összeterelték az extrémsportok 22 szaktekintélyét. Az edzőket, sportolókat, sportcégek vezetőit, újságírókat beterelték egy szobába, és képletesen rájuk zárták az ajtót. A feladatuk az volt, hogy a producerek által összeállított 100-as listát ötödére csökkentsék. A feladat persze nehéz volt, éjszakába nyúló viták folytak arról, hogy hogyan is hasonlítsák össze a különböző sportokban elért különböző teljesítményeket. Úgy döntöttek, a fő összehasonlító elvet az újító képesség, a technika, a bátorság, a begyűjtött érmek száma, a sport iránti elkötelezettség és a kereskedelmi eladhatóság jelentik majd. Nekünk feltűnt, hogy a listán sem a légi sportok, sem a vadvíz hősei nem kaptak helyet. Megtudtuk, hogy ezeket az Extreme Channelnél inkább a „kalandsport” mint az „extrémsport” kategóriába sorolják. Végül elkészült a lista, amiben úttörők, régi és mai nagyságok, és néhány tékozló fiú is helyet kapott. Innentől a nézők kezében volt a döntés.
 Kelly Slater Forrás: pop-trash.com/KellySlater  |
Mivel a végső győztesnél, Rodney Mullennél legalább fél tucat ismertebb név is szerepelt a listán, pl. Tony Hawk, Kelly Slater, Brian Deegan, Travis Pastrana, Dave Mirra, de még sorolhatnánk, így az embernek az az érzése támad, hogy a szavazók nem a Tony Hawk videojátékokon felnőtt tizenévesekből kerültek ki. Az Extreme Channeltől megtudtunk, hogy a csatorna nézőinek többsége a 16-34 év közötti korosztályból kerül ki, és 60 százalékuk férfi. Az extrém legendák szavazóiról nincs pontos statisztikájuk (pedig milyen jól lehetne abból csemegézni), de az eredmények láttán ők is arra a következtetésre jutottak, hogy nem szörfös szépfiúk poszterei előtt számítógépező tinilányok klikkelgettek szorgalmasan az internetes szavazáskor. Vagyis a szavazók többsége minden bizonnyal az erősebbik nem képviselője, ráadásul nem is véletlenszerűen kattintgattak a nevekre.
A lista legnagyobb meglepetése – tesszük már mi hozzá – Kelly Slater gyatra teljesítménye. Rossz nyelvek szerint, akinek megvolt Pamela Anderson, az már csak emiatt is legenda. Persze a bankszámlája, a begyűjtött érmei, az újító képessége és technikája alapján is előkelőbb helyezésre számítottunk tőle, mint a 13. hely.
A listát elnézve feltűnő a gördeszka mindent elsöprő népszerűsége. Bár a 20-as lista negyedét motorosok tették ki, a legjobb motoros a 10. helyen álló Evel Knievel lett. A BMX-esek jobban örülhetnek, ők sorakoznak a 3., 4. és az 5. helyen is, az igazi legendák úgy látszik a gördeszkások.
Ennél is érdekesebbek a fizikai jellemzők. Tony Hawk tulajdonképpen nem is való deszkásnak. Túl sovány és túl magas. Rodney Mullen sem egy adonisz, ráadásul ő nem is az a tévésztár típus. Ha most lenne fiatal, valószínűleg naphosszat programozna. Álljon most itt egy részlet az egyik legintelligensebbnek tartott extrémsportoló önvallomásából, persze magyar fordításban.
 A Rodney által feltalált trükkök és a feltalálás évei |
„Deszkázni akartam, de apám nem engedte. A Mullen házban mindig nagy volt a fegyelem. Apám orvos és multimilliomos volt. Természetesen szeretem őt, de mindig féltem tőle, ahogy mindenki más. Leginkább a sérülésveszély miatt utálta a gördeszkázást. Minden gyerek ismeri azt, hogy „A nem nemet jelent, így ne is kérd többet”. Aztán 1977 január elsején még egyszer megkérdeztem. Mielőtt választ adott, elmondott nekem egy történetet, ami a versenyzői éveim alatt mindig kísértett. Azt mondta, hogy olyan leszek, mint az alacsony srác az utca túloldalán, aki éjjel-nappal kosarazott. Bármilyen keményen próbálkozom is, sohasem leszek jó. Aznap kezdtem el komolyan gördeszkázni. Hamar jó lettem. Kb. kilenc hónap múlva az Inland Surf Shop szponzorálni kezdett. Ők beszéltek rá az első versenyre. Megnyertem…Amikor hazamentem Floridába, apám azt mondta, hogy bebizonyítottam, hogy valamiben én vagyok a legjobb, így ideje továbblépnem…Mivel hivatalosan nem vették el tőlem a deszkázást, így némi elkeseredéssel még keményebben edzettem.”
Rodney egyre újabb trükköket talált fel. (Lásd jobbra a listát). Szinte minden versenyt megnyert, amin elindult. Egy bíró elmondta neki, hogy arra várt, hátha egyszer hibázik, hogy mást is kihirdethessenek végre győztesként. Rodney nem igazán élvezte a győzelmeket, mindig félt, hogy veszít és nem deszkázhat tovább. „Végül úgy döntöttem, hogy azt tűzöm ki célul, hogy a szabadstílusú deszkázást egy teljes évtizedig uraljam.” Persze ez is sikerült neki.
Amikor azt kérdeznék tőle, hogy mi lenne belőle, ha nem deszkázna, azt mondta, hogy valószínűleg fizikus vagy feltaláló lenne, és atombombákon dolgozna. Szerencsére kitartott a deszkája mellett és 2003. októberének végén ő lett a legnagyobb extrém legenda.
