Marcus Fillinger, egy ausztrál búvárfotós a fejébe vette, hogy megnézi és lefényképezi, mi van az Északi-sark jege alatt. Őrült vállalkozásáról, a veszélyekről és a jégre való felszereléséről Marcus-szal indulás előtt beszélgettünk.
 Alulnézetből  |
Az emberi kalandvágy kifogyhatatlan – kevésbé költőien fogalmazva, mindig lesznek olyanok, akik eladdig elképzelhetetlen őrültségekre vállalkoznak. A múlt század elején az Északi-sark elérése emberfeletti csúcsteljesítménynek számított. 2003-ra eljutottunk odáig, hogy már nem olyan nagy szám az, ha valaki eljut olyan északra, ahol azt mondhatja felhangon magának, hogy „előttem van dél, hátam mögött dél”.
Az idei év egyik slágere a jég alatti búvárkodás és a jégtáblák között úszás lett. Korábban már beszámoltunk Christian Redl jég alatti szabadtüdős világrekordjairól, Lynne Cox az Antarktiszon úszott le közel 2 km-t, most pedig egy ausztrál búvárfotós, Marcus Fillinger elképesztő vállalkozásáról tudósíthatunk – méghozzá első kézből, mivel Marcust sikerült utolérnünk, még indulás előtt.
 Marcus Fillinger |
Marcus évekig az Ausztrál Királyi Légierőnél dolgozott fotósként, emellett hosszú évek óta lelkes búvár és hegymászó. Eddigi kalandjai között szerepel a cápák fotózása – természetesen a vízben, közvetlen közelről, jégbúvárkodás, és az Everest fotózása – persze nem repülőről.
Marcus legújabb őrült ötlete, hogy az Északi-sarkot úgy fotózza le, mint azt még soha senki. Alulról. Vagyis a sark jegét áttörve lemerül a vízbe, megnézi és megörökíti, hogy tulajdonképpen van-e és milyen a vízi élet a földrajzi Északi-sarkon.
Ezt persze még elképzelni is nehéz, így megkértük Marcus-t, meséljen nekünk bővebben e nem mindennapi expedícióról.
 A MARES búvárfelszereléssel |
– 2003. április 11-én kelek útra Ausztráliából Oslóba, majd onnan a norvég sarkkörhöz, onnan pedig egy orosz helikopter visz majd el az Északi-sark közelébe, ahol kipakolom a felszerelést, és magamra hagynak. Ez az expedíció tényleg szóló és segítség nélküli lesz, várhatóan 7-10 napig leszek a jégen. Ha végrehajtottam a merülést, egy orosz helikopter vesz majd föl az Északi-sarknál. Az expedíció alatt csak magamra, kommunikációs és tájékozódást segítő berendezéseimre számíthatok majd.
– Elgyalogolsz az Északi-sarkig, ott vágsz magadnak egy léket és lemerülsz?
– Az eredeti tervem valóban az volt, hogy egy láncfűrésszel léket vágok, de ez az amúgy is több, mint 100 kg-os csomagomat, amit szánon kell magam után húznom, további 25 kg-mal növelte volna. (Marcus egy sátrat, speciális meleg ruhákat, kommunikációs berendezéseket, napelem paneleket, a búvárfelszerelését és persze közel két hétre elegendő élelmiszert visz a szánon.) Mivel az Északi-sarkon a jég vastagsága 30 cm-től 4 m-ig terjedhet, így ésszerűbbnek tűnik, ha keresek egy természetes léket, minimum 20 m széleset és ott merülök alá. Biztonsági okokból maximum 15 percig merülök és legfeljebb 15 méter mélyre.
– Mi az, amire az Északi-sarki merülésnél sokkal jobban kell vigyázni, mint mondjuk egy trópusi búvárúton?
 Marcus jéggel |
– Egyrészt az Arktiszon állandó mozgásban vannak a jégtáblák. Az egyik legnagyobb veszély az, hogy nehogy a jég alatt rekedjek a felettem összezáródó jégtáblák miatt. Ennek megelőzésére egy szatelit telefon segítségével egy helikopterről információkat kapok a táblák mozgásáról, plusz ehhez jönnek a GPS adatok. Emellett jégmászó felszereléssel rögzítem magam a jégfelszínhez, vagyis egy 10 mm-es, 15 méter hosszú mászókötelet rögzítek acélkarabinerrel a mellkason elhelyezett hámhoz. Persze így is borzasztóan figyelni kell, ezért is teszi ki a felkészülésem egy részét kondícionáló tréning mellett vészhelyzetekkor használandó stratégia begyakorlása. És persze a legfontosabb annak észben tartása, hogy amikor az ember feljön merülés után, akkor még nincs túl a nehezén. Nagyon óvatosan kell levenni a búvárfelszerelést, nehogy a bőrömhöz víz érjen, hisz az azonnal fagyási sérüléseket okozna, és figyelnem kell, hogy nehogy kihűljek. Az áprilisi átlaghőmérséklet azon a területen –15 C és –30 fok közötti, a jég pedig kb. –1,8 C fokos.
|
– Nem hangzik túl veszélytelennek. Ami leginkább furdalja az oldalamat, az az, hogy mit fogsz látni a jég alatt. Milyen az élővilág ott fenn északon?
– Tavaly már merültem a mágneses Északi-sarkon, szóval sejtéseim vannak, hogy mi vár rám a földrajzi sarkon. Túl buja élővilágra nem számíthatok, ha szerencsém lesz, akkor láthatok egy-két bálnát vagy fókát, de ezek is inkább délebbre vannak, ahol több az ennivaló. Hogy pontosan mi van odalent, azt remélhetőleg májusban, az expedícióból hazatérve publikálhatom.
 Magányosan észak felé |
(A cikkben található képeket Marcus Fillinger bocsátotta az extrem.hu rendelkezésére.)
