Megszállottak klubja – akik legyőzik a halálfélelmet

Az egyik kifizeti előre a koporsóját, csak, hogy futhasson a sivatagban, a másik motorral 6183 méterre motorozik a Himalájában (felfelé), a harmadik fél lábbal lesz világbajnok quadriatlonban, a negyedik tök egyedül nekiáll körbevitorlázni a földet. Győztesek, önmaguk, félelmük legyőzői. Nálunk az extrém sportolás királyai.


Jakabházy László megszállott jégkorongozóként

Hogy mivel is kezdődött?

Egy fogadással. A világtörténelemben ez egyáltalán nem egyedi. Két ember fogadott, majd egyikük úgy gondolta, hogy ennek a fogadásnak nem szabad, hogy vége szakadjon, ezért tovább gondolta a fogadást – közvetve ez volt az a pillanat, amikor a Megszállottak Klubja megalakult. Dr. Jakabházy László ma a Testnevelési Egyetem Rekreáció Tanszékének vezetője, amolyan íróasztal mellé kötött ember. Korábban azonban egészen másként élte az életét. Válogatott jégkorongozó volt a Fradiból, majd egyenes úton edző lett, szövetségi kapitány, sportvezető.



1990-ben az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal) vezetője, Gallov Rezső szerződtette a vezetőségébe. Dr. Jakabházy László vállalta a munkát, ezzel együtt módja volt arra, hogy korábbi elképzelését, a ma közel hatvan tagot számláló Megszállottak Klubját a gondolataiból átterelje a valóságba.



Fogadtunk

– Az alapötlet Csepelen, egy maratoni futóversenyen született meg – mesélte a sporttudor dr. Jakabházy László. – Több TF-es kollégámmal együtt készülődtünk a távra. Ők atlétaedzők voltak, csupa inas futó alkat, megannyi kilométerrel a hátuk mögött, én meg, ugye, a jégkorongozói múltammal… Szóval azt mondták, hogy nem tudom majd végigfutni a távot, én viszont biztos voltam abban, hogy bírom. Fogadtunk. Aztán persze én lemaradtam tőlük, egyedül futottam, és volt időm elmélkedni. A távnak voltak olyan szakaszai, amikor már nagyon nehezen mentem, kínlódtam, néha eszembe jutott, hogy megállok, de ott volt a fogadás, meg aztán a dac… Ez volt az, ami elindított bennem egy gondolatot. Akkor már ismertem sok olyan sportolót, aki világraszóló teljesítményre volt képes, mint például Fa Nándi, és ahogy kínlódtam a távval, az jutott eszembe, hogy az ő teljesítményükhöz hasonló küzdelemre, harcra, önmaguk állandó legyőzésére van szükség. Elismerés pedig nekik ugyanúgy nem járt, mint nekem a maratonért, pedig a kettő alig összemérhető. Mivel nem olimpiai sportágakban szerepelnek, nálunk csak kevesen tudnak a hőseinkről. Mert szerintem mindannyian azok egy kicsit.


Kropkó Péter célba ért

Nem találtam jobb nevet

– Hősök bizony. Ha viszont itt tartunk… Van ez a név, a Megszállottak Klubja, ami azért nem feltétlenül pozitív csengésű elnevezés. A megszállott ugyanis kissé talán pejoratív értelmű szó. Nem gondolkodott más elnevezésen?



– De, én is éreztem, hogy nem feltétlenül ez a legjobb. Ugyanakkor egyszerűen nem találtam jobb nevet, ami ugyanakkor ki is fejezi azt, ami ezekben az emberekben megvan. Az amerikai irodalom ismer egy szót, ami a belső tűz, a megszállottság pozitív megjelenítése. Nálunk ilyen nincs, így maradt az eredeti elnevezés. Amúgy pedig ön szerint az, aki mondjuk a Tűzföldtől indulva több mint húszezer kilométert futva eljut az Északi Sarkig, vagy az, aki egy vitorláson egy évig tök egyedül, senkihez nem szólva hajózza körül a földet, nem megszállott?



Egy kicsit tényleg őrültek

– De, bár biztosan ön is tudja, hogy rájuk sok más, nem ennyire kevéssé pejoratív jelzőt is akasztottak már amellett, hogy elismerik a teljesítményüket. Vagyis sokan őrültnek tartják egyiküket-másikukat.


Fa Nándor és Gál József a Szent Jupát célbaérkezése után

– Persze, tudom. De tudja mit? Ha azt vesszük, hogy ezeknek az emberek egyfajta adottságuk van önmaguk, a kihívások, a félelmek legyőzésére, a lehetetlennek hitt próbák megvalósítására, és ehhez az adottsághoz hajlandósság is párosul, amivel minden körülményt félre téve képesek harcolni a célért, ami mindenkinél persze más, nos, ha ezt vesszük, akkor ezek az emberek talán egy kicsit tényleg őrültek. Imádom őket. Mindig nagyon sokra tartottam azokat, akik az egészségük érdekében önmagukhoz képest nagy fizikai teljesítményre voltak képesek. Mert lehet, hogy nap mint nap megmásszák a maguk Mounth Everestjét, még ha nem is lehet mindenkiből Erőss Zsolt.



Kiüttettem magam a bunyósokkal

– Önnek harminc évig volt a jégkorong az élete. Ez viszont nem nevezhető extrém sportnak. Próbált-e valami különlegesebbet is?



– Természetesen. Már korábban is szerettem volna tudni, milyen az például, amikor kiütik a boxolót. Ezért amikor együtt edzőtáboroztunk, kiüttettem magam a bunyósokkal. Hülyeség? Pedig volt más is. A dzsúdósok edzésére is elmentem, mert szerettem volna azt is tudni, milyen a lefojtás, meddig bírnám a fájdalmat. Mit mondjak, megtudtam. Életemben egyszer ugrottam ejtőernyővel, nyolcszáz méterről, jó volt, elég volt.



Szakdolgozat a pánikról


A hegy kedvelt extrém-terep

– Igaz az, hogy a Megszállottak Klubja volt az első ilyen szervezet a világon?



– Igen, például a franciák, akik azért extrém sportolásban is jóval előttünk járnak, nem sokkal a megalakulásunk után megkerestek, hogy mintaként felhasználhassák a klubunkat.



– A Testnevelési Egyetemen, az ön tanszékén folyamatosan oktatják az extrém sportokat. Mekkora az érdeklődés a hallgatók között?



– Nagy. A tanulóink jó része vagy rendszeresen űz egy, vagy akár több ilyen sportot, vagy kipróbálta már. Van egy élménybeszámoló-sorozatunk, amelyre a Megszállottak klubtagjai szoktak eljönni előadásra, ezeken rendre tele lesz a terem. Van több olyan hallgató, aki hallottak alapján eldöntötte: szakdolgozatot ír a szorongás lélektanáról, a pánikról, a fájdalomküszöbről.



– A TF-en hogyan definiálják az extrém sportot?



– Használva az angol meghatározást, a lényeget tekintve negyvenhét extrém sportról beszélünk. A megfogalmazás szerint ezek mindegyikében megtalálható az adrenalinszint emelkedése, a halálfélelem kitolása, a túlzott kockázatvállalás.



– Önnek, az alapítónak amúgy van kedvence a klubtagok között?



– Ugyan, képtelenség egyet kiemelni. Hiszen mindannyian… Zsenik, én ezt a szót használnám. Ők nem az átlagemberek szintjén élnek, a rendkívüli fizikai felkészültségük mellett mindegyikük tanulmány kitartásból, elszántságból, és hihetetlen lelki akaraterő van bennük, csak így voltak képesek arra, amit elértek, amit teljesítettek. Meg aztán megszállottak is…







Comments

comments