Meghalt Gertrude Ederle, a Tengerek Királynője, akinek elsőként sikerült átúsznia a La Manche csatornát. Az olimpiai bajnoknő gyerekkorában majdnem vízbe fúlt, az úszásra ráment a füle, viszont dúsgazdag és világhírű lett. Rá emlékezünk.
 Az olimpiai bajnok  |
Ritkán foglalkozunk régi nagy sikerekkel, de az amerikai úszónő története nyolcvan év távlatából talán még érdekesebb.
A német származású amerikai Gertrude Ederle 1906-ban született. Hét évesen majdnem vízbe fulladt, amikor nagyszüleit látogatta Németországban. Ezek után hentes apja drasztikus eszközökhöz folyamodott. New Jersey-ben található nyaralójuk melletti folyóhoz vitte Trudy-t, egy kötelet kötött a derekára majd beledobta a folyóba. Trudy kutyaúszással próbált a felszínen maradni. Apja módszere végül működött, Trudy tizenévesen többszörös amerikai bajnok és világcsúcstartó volt. Az 1924-es párizsi olimpián három érmet nyert: bronzot 100 és 400 méter gyorsúszásban, és aranyat a 100 méteres váltóban.
Egy évvel később pedig úgy döntött, meghódítja az úszók Everestjét, átússza a La Manche csatornát. Ez addig összesen öt embernek sikerült, és mindegyikük férfi volt. Gertrude 1925. augusztus 18-án, 19 évesen vágott neki a csatornának Franciaországból indulva, azonban a 33 km-es táv kétharmadánál Jabez Wolffe edző kihúzta a vízből a félájult és szétfagyott lányt. Akkoriban még nem sokan hitték, hogy nőknek is sikerülhet átúszni a csatornát és sikertelenségét az álláspontjuk bizonyítékaként kezelték.
Az olimpiai bajnoknő azonban nem adta fel. Kirúgta Wolffe-ot, és felfogadta az öt sikeres csatornaúszó egyikét, Thomas Burgess-t, aki 14-szeri próbálkozásra teljesítette a távot. Bár mind az öt sikeres úszó mellúszást alkalmazott, Gertrude jobban bízott gyorsúszó tudományában, így ennél az úszásnemnél maradt.
Újra meg akarta próbálni, pénze azonban nem maradt, így kénytelen volt visszamenni Amerikába, pénzt szerezni. A Chicago Tribune újság fantáziát látott az olimpiai bajnoknőben, így felajánlották, hogy állják a költségeket, annak fejében, ha exkluzív tudósítást közölhetnek a 1926-os próbálkozásáról. Ez a támogatás azonban azt jelentette, hogy az úszónő elveszti amatőr státusát, és nem indulhat többet olimpián. Hosszas gondolkodás után az úszónő vállalta.
 Az úszás előtti olajozás |
1926. augusztus 6-ra tűzték ki a második kísérlet időpontját. Aznap egy londoni lap vezércikkében azt bizonygatta, hogy Gertrude korábbi kudarca a nők alárendeltségének és annak bizonyítéka, hogy nőknek sportversenyeket tartani haszontalanság.
Gertrude reggel hétkor, a nővére által tervezett fürdőruhában, úszósapkában és úszószemüvegben starthoz állt. A testét különböző olajokkal kenték be, hogy védjék a tengeri csillagok csípéseitől és a hidegtől. Az úszását kísérő családtagoknak, edzőnek és újságíróknak a lelkére kötötte, hogy senki sem érhet hozzá a vízben. Vagy leússza a távot vagy belefullad, de ez alkalommal nem adja fel.
 Ő volt az első nő, akinek sikerült |
Reggel 7 óra 8 perckor szállt vízre a francia GrisNeznél. Kezdetben jó időt fogott ki, de délutánra eső, viharos szél és hat méteres hullámok nehezítették a dolgát. 14 óra 31 perc múlva ért partot Angliában.
Az akkori (férfi) csúcsot két órával javította meg és a női rekordot csak 35 évvel később sikerült Florence Chadwicknek überelnie 13 óra 20 perccel. A szakértők később az útvonala alapján megállapították, hogy a legrövidebb, 33 km-es táv helyett a hullámok sodrása miatt 56 km-t úszott le.
 Gertrude New York-ban |
A sikeres úszása után olyan fogadtatásban volt része New Yorkban, amilyenben manapság már az űrhajósoknak sincs. New York kikötőjében, ahova hajóval érkezett, minden gőzös kürtje megszólalt a tiszteletére, a levegőből repülőkről virágokat szórtak a Gertrude-ot szállító kocsisorra. Az útvonal mentén kétmillió ember állt sorfalat, konfetti heggyel borítva az úszónő kocsiját. Addig soha nem fogadott még akkora lelkesedés sportolót, mint a Tengerek Királynőjét.
A megérkezése utáni hetekben összesen 900 ezer dollár szponzori pénz folyt be a számlájára, szinte megállás nélkül interjúzott, turnézott szerte az államokban. Ez a pénzösszeg még ma is óriási, átszámolva közel 200 millió forint, hetvenhét évvel ezelőtt pedig csillagászati volt.
Getrude élete azonban nem volt tökéletesen boldog. Egyrészt alig egy hónapig volt ő az egyetlen nő, akinek sikerült átúszni a La Manche-ot. 1926. augusztus 29-én Amelia Gade Corson is megúszta. Másrészt Gertrude korábbi fülproblémáinak a Csatorna-úszás csak ártott, megsüketült. Úgy tűnt, úszóedzői karrierjéről lemondhat. Azonban őt ez sem keserítette el, siket gyerekeket tanított úszni.
Bár többször megkérték a kezét, ő sohasem ment férjhez. Egy interjúban, sok évtizeddel később azt nyilatkozta, hogy “Nem panaszkodhatom. Nem akarom feltétlenül megérinteni a holdat, amíg láthatom a csillagokat.”
A Sports Illustrated 2000-ben a XX. század száz leghíresebb sportolónői listáján a 42. helyre rangsorolta. (Az első Jackie Joyner-Kersee lett.) Élete utolsó éveit egy New York melletti gondozóintézetben töltötte, ahol 2003. november 30-án, 97 éves korában, álmában érte a halál.
|
