Milyen egy mászóút besorolása? Mit jelent, hogy Magos és Ondra 9a-t mászott, vagy mit jelent Ondra 9b+ Change-e? No és milyen utak találhatók Magyarországon? Remek gyűjtemény következik.
Következő cikkben több helyről gyűjtögettük össze, mit is kell tudni a mászóutak nehézségi besorolásairól.
Elsősorban azt, hogy nincs teljesen egységes jelölés; több fajta besorolástípus is létezik.
A három leggyakrabban használt az amerikai, a francia és az UIAA.
A szikla.hu még azt is megemlíti, hogy az orosz utak besorolásánál is érhetnek meglepetések bennünket, mivel itt a nehézség mellett az úthosszt is belekalkulálják egy adott indexszámba.
A summitsport.hu összeszedi mászótípusonként, amit az utak besorolásáról tudni lehet.
Sziklán a 3 legelterjedtebb besorolási rendszer – azonban ezt is főként tájékoztató jelleggel érdemes szemlélni:
Amit túrázóként is tudni érdemes:
Klettersteig/ Via Ferrata utak
A klettersteig előre kiépített mászóút, amelyet jellemzően magashegyi, sziklás terepen hoznak létre. Német nyelvterületen klettersteig, Olaszországban, Franciországban via ferrata, esetleg via attrezzata. Angolul fixed rope route, secured climbing route, esetleg cabel route. Magyarul talán biztosított mászóút. A különböző elnevezések ugyanazt a fogalmat takarják. Olyan túra- illetve mászó útvonal, amelyet drótkötél kifeszítésével, mesterséges lépések, fogások – vascövekek, kampók – kialakításával, létrák beépítésével, de akár függőhidakkal, dróthálókkal építenek ki. A mászók speciális biztosító szerkezet, ún. klettersteig-szett segítségével biztosítják magukat elsősorban a drótkötélre.
Tipikus via ferrata a Giuseppe Olivieri (D) (hegyvilag.hu)
A klettersteigek átmenetet képeznek a túrázás és a sziklamászás között. Jellemzően nem szükséges sziklamászó és kötéltechnikai ismeretekkel rendelkezni, ám aki a Rám-szakadék létráin vagy akár a Magas-Tátra láncos útjain kezdte meg a tapasztalatgyűjtést, annak ugyancsak erős meglepetést okozhat egy-egy D-s osztrák klettersteig.
Fontos az erőnlét és az állóképesség!
Nagyjából C fokozattól a klettersteigen való mozgás már mászásnak nevezhető (bár ritkán B minősítésű függőleges közeli szakasz is előfordulhat). A mászó itt lehetőség szerint a természetes sziklafogásokkal és lépésekkel boldogulhat, de ezek hiányában, vagy a mászás megkönnyítésére mesterséges eszközöket helyeznek el a falban: vascövekeket, tappancsokat, kampókat, létrákat, kötéllétrákat stb. Ezen eszközök mind a mászást, mind a biztosítást szolgálhatják. A klettersteigek legalapvetőbb eleme a drótkötél, amely elsősorban a biztosítást szolgája, de a mászást is segítheti. Ritka kivételtől eltekintve drót mindig található (kivétel pl. Wildenauersteig, ahol kampók helyettesítik a drótkötelet).
Hol találhatóak ilyen utak?
Elsősorban az Alpokban. más kontinensen csak elvétve. Az Alpokban számuk ezer fölötti. Megtalálhatók még a Pireneusokban vagy Korzikán is, illetve sokkal kisebb mértékben a Kárpátokban – ezek a láncos utak (pl. a Magas-Tátrában, Bihar-hegységben, a Királykőn) inkább túraösvényeken nyújtanak némi segítséget, semmint klettersteig jellegű mászóutak lennének.
A különböző alpesi országokban más-más célból hozták létre a klettersteigeket, és jellegük is másmilyen.
Olaszországban, döntően a Dolomitokban a híres via ferraták, pl. Olivieri, Costantini, Piazzetta leginkább nagy magashegyi túrák kellékei: egy-egy csúcs elérését szolgálják a nem sziklamászó hegyrajongók számára.
A turizmus forgalmának növelése céljából is építettek látványos, nehéz utakat. Itt, főleg a Garda-tó környékén épültek az első extrém via ferraták (pl. Pisetta), ahol a mászás nehézsége és kitettsége volt a fő szempont.
Mivel az utak régebben (80-as évek) épültek, mára nem kifigástalan az állapotuk.
Ausztriában és Németországban egy-egy térség nyári turizmusának fejlesztését szolgálják. Alapvető cél a mászóknak kínált élmény, izgalom, kaland biztosítása és az út látványossága. Ezen utak kiépítettsége tökéletes, jól karbantartottak és biztonságosak. Ilyenek pl. a Berchtesgadener Hochthronsteig, vagy a Kaiser-Franz-Joseph klettersteig.
A szlovén klettersteigek kivétel nélkül csúcsokra vezető túrák biztosított szakaszai. Technikailag általában nem túl nehezek, ám kemény magashegyi terepen vezetnek (pl. Jalovec), és a teljes túrához a törmeléklejtők, könnyebb mászószakaszok, hómezők mellett jellemzően 1000-2000 méter körüli szintkülönbséget is teljesíteni kell. Régebbiek, sokszor nem túl jó állapotban. Nagyon szép terepen vezetett, de elhanyagolt Via della Vita a Júliai-Alpokban (az olasz-szlovén határon).
Franciaországban inkább afféle kalandparkok, mintsem hegymászó utak alternatívái. Jellemzően alacsonyabb tszf-i magasságokban, hihetetlenül látványos sziklákon épültek, kötélhidakkal, csúszdákkal, dróthálókkal. Ezen ferraták a nagy mélységeknek, kitettségnek, áthajló falaknak megfelelően bőségesen el vannak biztosítási lehetőséggel, így aki betartja a biztosítás elemi szabályait, azok számára akár az áthajlásban való lógás is biztonságosabb, mint sok olasz ferrata, ahol kilazult drótok, valamint a magashegység objektív veszélyei, kőhullás, kicsúszás stb. is fenyegetik a mászót.
Nehézségi fokozatok
A klettersteigek nehézsége nagyon változó, az egyszerű sétát kapaszkodóként segítő túra-klettersteigektől az extrém, visszahajló falakon vezetett kőkemény utakig terjed. A nehézség kifejezésére sokféle skála létezik. Manapság egyre jobban terjed az A-tól E-ig (újabban F-ig) terjedő rendszer. Ez a besorolás kizárólag az út technikai nehézségét veszi alapul, a kondícióigényt, a kitettséget, az út hosszát, időtartamát nem osztályozza. Kevésbé szubjektív, mint más rendszerek, a megadott fokozatok nagyjából hűen adják vissza a tényleges nehézséget, de a szubjektív elemet teljesen kiszűrni azért nem lehet, mivel nincsenek objektív mérőszámok, kategóriák. Egy-egy klettersteigen a nehézségi fokozatok váltakoznak, az egész útra vonatkozó nehézség mindig a legnehezebb szakaszt jelöli, ha tehát egy C-s útban van egy méteres E áthajlás, az út besorolása E.
A – B Hegyi túristautak, melyek meredek lejtőkön, kitett ösvényeken vezetnek, helyenként drótkötéllel biztosítva. Ha az út hosszabb, tisztán sziklás részen visz keresztül, a falba temérdek vas fül, szög, cső, létra, stb. lesz segítségünkre.
C Élvezetesebb, kevésbé “túristás”, tagoltabb sziklán vezető utak. Általában a kiálló vasak és drót markolászása nélkül sziklát fogva is mászható utak.
D Kevésbé gyakorlott Via Ferratazók számára még teljesíthető, de már kemény fizikai megpróbáltatást okozó utak. Kezdésnek semmiképp nem ajánlatosak!
E azaz extrém nehézség.. Jó fizikai kondíció szükséges az ilyen utak mászásához. Nehézségüket nem csak az áthajló szakaszaik, hanem hosszúságuk adják. Csak akkor menjünk ilyen túrára, ha hosszú D nehézséget könnyedén mászunk. Egyes estekben elkél a kötélbiztosítás is, mely természetesen csak szakszerűen végrehajtva nyújt biztonságot és menekülési lehetőséget.
F Szuper extrém klettersteigek, melyeket olyanoknak találtak ki, akik tudnak sziklát mászni, de valamiért imádják a drótkötelet markolászni.. Gyakran, vagy folyamatosan áthajló, kitett szakaszokra számítsunk ilyen besorolású utak esetén.
(Források: summitsport.hu, hegyvilag online)
Esés: van különbség a klettersteig és a mászás között! a klettersteig drótköteles technikája miatt itt a becsapódás sokkal nagyobb, sokkal sérülésveszélyesebb!
Ennek két oka is van. Míg a sziklamászó egy függőleges vagy áthajló falban eséskor számíthat arra, hogy elrúgva magát a faltól, a kötél a levegőben megtartja, a klettersteigen egy esés sokkal drámaibb lehet: eltávolodni nem lehet, hisz a drót nem enged elrugaszkodni a faltól, emellett a beépített eszközökön, vas cövekeken stb. jó eséllyel összetörjük magunkat.
Másrészt sokkal nagyobb lehet az esés energiája, mint egy mászóútban. Míg ott az eséstényező max. 2-es lehet
(eséstényező = eséshossz / kiengedett kötélhossz, 1,8-2 között extrém esés),
addig a klettersteigen egy mondjuk 5 méteres eséssel csak 1 méter kötél áll szemben (5/1=5), amelynek el kell nyelnie az esés energiáját.
A fellépő erőhatás gerincsérüléshez, vagy akár a kötél szakadásához vezethet. Az extrém erőhatás mérséklését szolgálja a rendszerbe beépített kötélfék, amely jelentősen csökkenti a kötélre jutó rántás
erejét – kötélfék nélküli „házi barkács” klettersteig-szettel ezért tilos mászni!
Mászási nehézségi fokozatok, besorolás:
A Mássz.hu oldalán is van egy szép összefoglaló. Az itt felsoroltak a Magyarországon leginkább elterjedt skálák.
Sziklamászás
Az első táblázat a sziklamászás nehézségi besorolását tartalmazza, míg a második a boulderét. Magyarországon az UIAA skálát használjuk az utak besorolásához.
Hegymászás
Hegymászás során a francia rendszer szerinti besorolást használjuk. Az nehézség megállapításakor figyelembe veszik az út hosszát, kitettségét, a megközelítés és a visszaút nehézségét, a hó és szikla minőségét. Gyakran szerepel egy + vagy – a fokozat után. Ez jelzi, hogy az adott nehézségi fokon belül a mászás a nehézségi fok alsó, vagy felső határához közelít. Pl.: az AD- kicsit nehezebb, mint a PD+.
A summitsport.hu még hozzáteszi ehhez, hogy a hóval és jéggel borított hegymászóutak nehézségének besorolására használt IFAS (International French Adjectival System) skála a sziklamászó skálákhoz képest teljesen más szempontok szerint, igen szubjektív módon osztályozza az utakat.
Általában a havas, jeges terepek felszínének minősége, gleccserek tagoltsága, lejtők hoszúsága és meredeksége határozzák meg egy-egy út besorolását.
Vigyázzunk! Egy F vagy PD besorolású út is lehet nagyon nehéz rossz időjárási- és hóviszonyok között!
Hegymászó oldalakon, túraleírásokban gyakran együtt használják az UIAA és az IFAS skálát egy-egy út jellemzésére. Ennek az az oka, hogy ha szikla betétek vannak egy-egy alapvetően havas útban, akkor azok nehézségét az UIAA skála szerint külön megadják, így pontosabb képet kaphatunk az út jeges és sziklás részeinek nehézségéről.
F: facile (könnyű). Könnyű, kis meredekségű terep, lehetséges hó- és jégfoltokkal.
PD: peu difficile (nem túl nehéz). Nagyobb szintkülönbséget magába foglaló utak, max. 45 fokos havas/jeges emelkedőkkel, gleccseren történő átkelés és UIAA III nehézségű sziklamászás előfordulhat. Objektív veszélyek.
Például: Mont Blanc, standard route (PD+); Mount Rainier, Disappointment Cleaver (PD+).
AD: assez difficile (közepesen nehéz). Havas és jeges emelkedők 45-65 fok között, sziklamászás UIAA III fokozatig, az út során kötélen történő ereszkedés előfordulhat, hosszabb távon kitett, de könnyebb terep. Az objektív veszélyek előfordulása magas.
Például: Matterhorn, Hornli Ridge (AD+); Bugaboo Spire, Kain Route; Forbidden Peak, West Ridge; Mount Whitney, East Face; Mount Baker, North Ridge.
D: difficile (nehéz). Többköteles IV-V nehézségű sziklamászó utak, havas és jeges emelkedők 50-70 fok között, hosszú és fárasztó, vagy kemény, de rövid szakaszok, a visszaút is nehéz. Ez a nehézség már csak tapasztalt mászóknak javasolt.
Például: Tour Ronde, North Face; Sir Donald, Northwest Ridge (D-); Mount Rainier, Liberty Ridge; Grand Teton, Black Ice Couloir; Mount Edith Cavell, East Ridge.
TD: très difficile (nagyon nehéz). Objektív veszélyeknek folyamatosan kitett út, folyamatos 65-80 fokos havas/jeges terep, V-VI nehézségű sziklamászás, nincs visszafordulási lehetőség, folyamatos időjárási nehézségek.
Például: Slesse Mountain, Northeast Buttress; Howser Towers, Beckey-Chouinard; Mount Edith Cavell, North Face.
ED1/2/3/4: extrêmement difficile (extrém nehéz). Objektív veszélyeknek folyamatosan kitett út, függőleges jégmászás, VI-VIII nehézségű sziklamászás. Nagyfokú pszichés teherbírás és kiváló technikai tudás szükséges.
ABO: Abominablement difficile (kibírhatatlan)
Jégmászás
A WI (Water Ice) skála a vízjég-mászás nehézségi besorolását tartalmazza. Ehhez nagyon hasonló az AI skála (Alpine Ice), amit tömörített hó és gleccserjég mászására használnak. A fő különbség a két jégtípus között a tömörség. A vízjég sokkal tömörebb.
WI1: Kis dőlészögű emelkedő. Nincs szükség jégcsákányra a mászás során.
WI2: Kisebb dőlészőgű (60 fokos összefüggő jég), megfelelő technikával 1 jégcsákánnyal is könnyedén mászható.
WI3: Általában 60-70 fokos meredekségű jégfal, max. 4 méteres, közel függőleges fellépésekkel.Megfelelő pihenőhelyekkel és jó biztosítási lehetőségekkel.
WI4: Közel függőleges, 10 méteres fellépések. A jégcsavarok elhelyezése sokszor nehéz helyzetben történik, kevés pihenőhely.
WI5: Közel függőleges, vagy függőleges, 20 méteres fellépések néhány jó pihenőhellyel. A jégcsavarok elhelyezése sokszor nehéz helyzetben történik.
WI6: A teljes kötélhosszban függőleges jégmászás (30-60 méter) pihenési lehetőség nélkül. Nagyon jó állóképességet és kiváló technikai tudást igényel.
WI7: Folyamatosan áthajló, pihenési lehetőség nélkül. A biztosítási pont elhelyezése lehetetlen, vagy nagyon nehezen kivitelezhető.
Dry Tooling/Vegyes mászás (Mixed)
A vegyes mászás jégcsákánnyal és hágóvassal történő szikla- és jégmászást jelent. A Dry Tooling, jégmászáshoz alkalmas felszerelésben történő sziklamászás, de a jéggel borított szakaszok nem kötelezőek.
M1-3: Könnyű. Nem igényel felszerelést.
M4: Max. függőleges fal néhány technikás mozdulattal.
M5: Végig függőleges.
M6: Függőleges és áthajló út nehéz mozdulatokkal.
M7: Technikát és nagy erőkifejtést igénylő, 10 méternél rövidebb áthajlás.
M8: Közel vízszintes áthajlásokkal tarkított, nagyfokú technikai tudást és fizikai erőnlétet igénylő út.
M9: Végig függőleges, vagy enyhén áthajló út, apró és technikás fogásokkal, vagy rövid, zsebes plafon.
M10: Legalább 10 méteres vízszintes plafon, vagy 30 méteres áthajlás nagy erőkifejtést igénylő mozdulatokkal, pihenő nélkül.
M11: Kötélhossznyi áthajlás akrobatikus mozdulatokkal, vagy max. 15 méteres plafon.
M12: Dinamikus, boulderes mozdulatokkal tarkított M11, apró technikás fogásokkal.
Aki tovább nézelődne, itt egy érdekes és nem túl hosszú (12 oldal) olvasmány Kun Ágnes tollából a magyarországi mászóutakról: http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1301/130109.pdf
