Idén már huszadik alkalommal vágnak neki a legelszántabb futók a marokkói sivatagnak, a Marathon des Sables ultramarathonon. Egy hét homokvihar, skorpiótámadás, homokkal teli cipőben futás – gyönyör a köbön. Idén közel nyolcszáz induló, köztük két magyar. Egyikük a helyszínről tudósítja az extrem.hu-t.
 Idén huszadjára Fotó: Cymbaly/P.Gripe  |
1986-ban, az embertpróbáló kalandsportok hajnalán, a francia Patrick Bauer, miután előző évben maga is kipróbálta, milyen a marokkói sivatagban marathont futni, létrehozta a Marathon des Sables elnevezésű versenyt, amelyen az első évben 23-an indultak. Az azóta eltelt húsz évben már több mint hatezren próbálták meg teljesíteni a távot, egy harmaduk visszatérő „vendég”.
Idén, a 20. születésnapra rekordszámú nevezés érkezett a szervezőkhöz, közel 800 futó fizette be a nevezési díjat, 37 ország képviseletében, köztük két magyar, Szilva Lajos és Kézdy Gábor.
 Ilyen volt az első szakasz Forrás: darbaroud.com |
A céljuk: túlélni a 255 km-nyi sivatagot, és egy héttel az indulás után boldogan összeesni a célban. Persze a versenyt nem úgy kell elképzelni, hogy április 10-én összegyűjtötték a sivatagban a futókat, adtak nekik egy-egy térképet, aztán szélnek eresztették őket, remélve, hogy a hét végén mindenki odatalál a célba. Ahogy a Dakar-ralin is, itt is szakaszokra osztották a távot, napi adagokat kell teljesíteniük, és közben is több ellenőrzőponton kell keresztülfutniuk. A szabályok szerint a versenyzőknek a hátukon kell cipelniük a heti élelmiszer-adagjukat, csak vizet kapnak a szervezőktől útközben (napi kilenc litert).
A hátizsákjuk 6-15 kg között lehet, és napokra lebontva minimum 2000 kalóriát kell tartalmaznia az élelmiszerüknek. Vagyis konzervek, energiarúd hegyek a zsákban. Ez a teher finoman szólva sem könnyíti meg a futást a sivatagban, ahol napközben 40 fok feletti, éjjel akár 0 fok alatti a hőmérséklet. Persze ezen a versenyen nem is az áll rajthoz, aki nézelődni akar, itt csak a legkeményebbeknek van esélyük.
Az első etapra április 10-én, vasárnap került sor, ahol „bemelegítésként” 29 km-t kellett lefutniuk. Kézdy Gábor a sivatagból küldött helyzetjelentése következik:
“Kalandosan kezdődött a 20. Marathon des Sables. A verseny előtti két napot, ami a regisztrációval, orvosi es technikai ellenőrzésekkel telt, már a sivatagban töltöttük a berber segítők által felállított bivouac sátrakban.
 Patrick Bauer versenyigazgató a homokviharban tartja az eligazítást Fotó: Cymbaly/P.Gripe |
A második délután akkora homokvihar tört ki, hogy a technikai eligazitást csak órákkal később tudták megtartani, és egy egész sor sátor összedőlt, köztük a miénk is, amiben nyolcan aludtunk. Így az éjszaka nagy részét a viharos szélben töltöttük, többen megfázással kezdtük a versenyt.
Aztán a ma [ápr. 10] reggeli induláskor már persze 37 fok volt árnyékban. Közel 800 versenyző állt rajthoz, több mint 30 országból, köztük a marokkói Ahansal testvérek, akik egyike évek óta nyeri a versenyt. A teljes táv körülbelül 250 kilométer lesz. A több száz francia, angol, és olasz versenyző nagy része igen profi felszereléssel érkezett, ami a sivatagban nagy előny.
Az első szakasz a távot tekintve még csak “bemelegítőnek” számított, de a szervezők bevallása szerint is az idei versenyen már a bemelegítő szakaszt is sokkal keményebbre szabták: kemény emelkedők, és igen hosszú dűnés szakaszok jellemezték az egész útvonalat, ami a 10-15 kilós hátizsákokkal (többnapi élelem, felszerelések és víztartalék) erősen nehezíti a haladást.”
 A rajtnál még közel 800-an voltak Fotó: Cymbaly/P.Gripe |
Hogy mennyire nehéz a táv, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az első szakasz utáni eredménylistán már csak 572 név szerepel. A többieknek már az első 29 km is sok volt. Az 1. etapot a Gábor által említett Ahansal testvérek teljesítették a leggyorsabban. Hohamadnak 2 óra három percre volt ehhez szüksége, testvére, Lahcen pedig egy perccel később futott be.
A két magyar közül a sivatagi versenyeken nagyobb tapasztalattal rendelkező Szilva Lajos áll jobban, ő 4 óra 8 perc alatt gyűrte le a távot, és ezzel a 255. helyen áll. Kézdy Gábor 32 perccel később ért célba, ezzel a 387. Persze ez nem sprintverseny, a java még hátra van. Az igazi szenvedés csak most kezdődik!!
