Ígéretünkhöz híven részletesen tudósítunk Ács Zoltánék útjáról, akik azért indultak útnak Szilveszter előestéjén az Antarktiszra, hogy elsőként tűzzék le a Déli-sarkon a magyar zászlót. Ács Zoli naplójának első része a 30 órás repülőútjuk kalandjairól szól.
December 30.–31. és Január 1.
Szerencsésen megérkeztünk a 30 órás (!!!) repülő utat követően…Még manapság is nagyon fárasztó – így egyvégtében – eljutni a világ másik végére. Milyen lehetett ez 50 vagy 150 évvel ezelőtt? Bár az is igaz, hogy a repüléssel mindig el is veszítünk valamit az UTAZÁS-ból.
Már Bécsben kezdődtek a kisebb megpróbáltatások… Miután szerencsésen feladtuk az összes csomagunkat, már “nyeregben” éreztük magunkat, míg nem a reptéri biztonsági szolgálat kiszúrta azt a házipálinkát, amit szívességből vittem valakinek. (Az illető a hírekből tudta meg, hogy Punta Arenasba készülünk, ahol egy távoli rokona lakik. Neki küldte a szíverősítőt, és remélte, hogy még szilveszter éjszakája előtt kézbesítjük.) Nem lehetett nekik megmagyarázni, hogy ez nem tiszta szesz, nem gyúlékony anyag, hanem magyar pálinka (egy igazi hungaricum). Még azt is megpróbáltam, hogy ha akarja, iszom belőle ott előtte… de könyörtelenek voltak …. elkobozták.
 Az antarktiszi utak kiindulópontja általában Punta Arenas, Chile déli “sarkpontja”  |
Aztán örömhír ért minket, hiszen feltettek a ’business class’-ra, így utazhattunk Madridig. Ott volt egy kis időnk téblábolni a több mint 12 órás repülőút előtt. Aztán a több mint fél napos repülőút után végre megérkeztünk Santiago-ba, – itt léptünk be Chilébe – ahol már érződött a szilveszteri hangulat.
Innen egy helyi társasággal repültünk tovább, viszonylag hamar, mert sikerült egy korábbi járatra elcserélni a jegyünket (egyébként 4 órát kellett volna várnunk). Az első osztályon szinte senki sem utazott és legnagyobb meglepetésünkre a turista osztályon ülőknek sorra felajánlották ezeket az üres helyeket. Végül a 30 órás utazás után megérkeztünk Punta Arenas-ba és elfoglaltuk a szobáinkat a hotelben. Már itt is szilveszteri hangulat volt, de mi ezúttal kihagytuk a bulit.
Ma még találkozunk Mark-kal, aki átnézi a felszerelésünket a “biztos-ami-biztos” alapon. (Mark egy angol fiú, aki nyolc éve él Chilében. Ő az, aki az ilyesféle dolgokat intézi. Télen sít oktat és mentő kutyákat képez ki, nyáron pedig immár harmadik alkalommal dolgozik déli-sarki expedícióknak. Ősszel és tavasszal utazgat és pihen.)
Január 2.:
Ma már mindenképpen szerettünk volna a várakozáson kívül „csinálni” valamit. Reggel még el kellett ugrani az utazást szervező cég irodájába, hogy Krisztának felvegyük a megfelelő – mínusz 100 Celsius fokig garantált – bakancsot.
 Bugya Éva, Dr. Luis Godoy és Ács Zoltán |
Délután végre sikerült összefutni Nagy Balázzsal és Bugya Évával, akik a tavalyi Antarktisz expedícióban is részt vettek (Balázs volt a vezetője), most pedig kutatni indulnak a partvidék környékére. Ők – korábbi ismeretségük révén – a punta arenas-i tiszteletbeli magyar konzulnál laknak. Dr. Luis Godoy nagyon kedves ember, aki a chilei problémás időket hazánkban vészelte át. Feleséget is onnan választott, és most ebben a 120 ezres városban ők azok, akik – minden túlzás nélkül – a magyar kultúrát terjesztik.
Este hozzájuk voltunk hivatalosak vacsorára. A chilei és a magyar vendégszeretet – különösen így együtt – nagyon intenzív és egy felejthetetlen estét töltöttünk együtt.
 Pingvinek az Isla Magdalenan |
A vacsora előtt azonban még egy kirándulást tettünk a legközelebbi pingvin kolóniához. A telep jó órányira fekszik a várostól és azért különleges ez, mert Magellán pingvinek költenek itt az emberek tömegének árgus szemei előtt. Azonban a helyiek nagyon vigyáznak rájuk. Az egész park kialakítása – már amennyire ez lehetséges – az állatok érdekeit szolgálja. (Dél-Amerika leghíresebb pingvin rezervátuma Isla Magdalenan található, amely közel 80 000 pingvin lakhelye.) A bő három órás program végre az időeltolódás okozta kellemetlen érzést is feledtette, legalábbis egy kis időre.
Január 3.:
 Hotel Condor de la Plata Forrás: antarctica2000.net |
Ma reggel 10 órakor volt egy 3 órás ismertető arról, mi is vár ránk. 50 (!) ember figyelte az előadást. Részletesen elmondták, hogy a repülőút milyen lesz, milyen veszélyekkel járhat, ki hogyan, mit pakoljon és hova, mit célszerű inni az úton és előtte, hogy megelőzzük a kiszáradást. Közben nagyon szép képeket vetítettek.
Aztán össze kellett pakolnunk azt a csomagot, amit feladunk a gépre. Fél 4-kor érte is jöttek a hotelba (Hotel Condor de la Plata) és akkurátusan lemérték. 23 kg a fölső határ, e fölött elméletileg 65 dollárt kell fizetnünk kilónként. A mienk egy kicsit több volt, de elnézték nekünk. Szóval rendes gyerek ez a Mark, ezt is biztos neki köszönhetjük!
Most várjuk, hogy visszaszóljanak: repülünk vagy sem. 4 órával ezelőtt még nagyon felhős volt az idő a Patriot Hills-i leszállóhelyen, így egyre kisebb az esély, hogy még ma elindulhatunk. Mindenképpen este kell repülni, mert nappal már kezd nagyon megolvadni a jeges kifutópálya, ahova az Iljusin le fog szállni. A gépet természetesen orosz pilóták vezetik, akik még a Szovjetunióban lettek vadászpilóták, és már több mint 12 000 órát repültek együtt egy kabinban! Tehát most várunk… ha ma éjjel nem, akkor talán holnap éjjel ….
Újabb Fejlemény:
Mégis lehet, hogy ma este – itteni idő szerint – 6 óra után elindulhatunk. Ismét volt egy tájékoztatás az egész repülésről. A gépen ötvenen leszünk, de többségük a Mount Vinson-ra megy. Csak hárman repülünk a Last Degree-re, az expedíció két tagja pedig már ott van, ők hamarabb eljutottak Patriot Hills-be és most éppen hegyet másznak. Érdekes módon a “vezetőnk” egy nő lesz, tehát a csapat 5+1 fő.
