A Dahab melletti korallpadban elhelyezkedő, Kék Lyukként emlegetett krátert a világ egyik legveszélyesebb merülési helyének tartják. A Dahabban dolgozó egyik magyart, Angelus Pált kérdeztük a veszélyekről, a megelőzésről és a hely hangulatáról.
 Dahab 1981-ben  |
– Mi a különleges Dahabban?
– Gyere el, majd meglátod! A hangulata – legfőbbképpen. A 70-es években kezdtek el jönni amolyan hippifélék – világcsavargók. Ők voltak az első fizetővendégek, a helyiek nekik megfelelően alakították a körülményeket. A 80-as évek eleje óta turisták is jönnek, mára vannak szállodák is, de a hely stílusa, a hangulata a régi. Családias és emberközeli.
– Nem félsz attól, hogy pár év múlva már egy ultramodern turistaparadicsommá válik?
– A föld nagy része a beduinok kezében van, akik örülnek a turizmusból származó bevételnek, de nem hagyják, hogy a fejükre nőjenek. Például nem szabad két emeletesnél magasabb házat építeni.
– Te mióta dolgozol kint?
 A bázis |
– 2000 novembere óta van meg a bázisunk, a Sea Dancer. Azóta csak „nyaralni” járunk haza. A barátnőmmel, Juhász Borival és egy magyar merülésvezetővel képviseljük a magyarokat a bázisunkon. Dahabban – a szlovákiai magyarokat is beszámolva – rajtunk kívül úgy féltucat hazánkfia dolgozik. A hozzánk jövő magyarokon kívül főként skandinávok, németek, franciák, ausztrálok és új-zélandiak jönnek.
– Amerikaiak nem?
– Szeptember 11 óta nem nagyon jönnek arab területre és izraeliek sincsenek.
– Sok magyar megy Dahabba búvárkodni?
– Változó. A magyarok főként októbertől januárig járnak a Vörös-tengerre. Nyáron inkább az Adriára mennek. Az Adria közelebb van, és aki 2-3 napra ugrik le, annak az olcsóbb. A Vörös-tenger három hétre viszont már jobban megéri.
– És milyenek a magyar búvárok?
– Korábban a magyaroktól az kérdezték itthon, hogy milyen mélyen voltál, nem azt, hogy mit láttál. Hogy úgy mondjam, itthon az számított a legnagyobb focistának, aki a legnagyobbat rúgta a labdába. Mára szerencsére már nem csak erről szól a merülés. Sokan azért jönnek, hogy halakat és korallokat lássanak, vagyis max 20 méterig akarnak lemerülni. Ott van például a Islands merülési hely, ami egy korall-labirintus. Ide nyugodtan jöhetnek kezdők is, idősebbek is, akik sok halat, sok korallt akarnak látni.
– Milyen egy tipikus Dahabba látogató búvár?
– Tipikus nincs. Jönnek kis pénzűek is, de jönnek túlhajszolt bankigazgatók is. Akik egyénileg utaznak ki, óvatosan esznek-isznak, egész olcsón megúszhatják. Persze van mindenből extre minőségű is, de megfigyelhető, hogy milyen gyorsan elmúlik a luxus iránti igény. Egy zsúfolt turistaparadicsomban az elfoglalt üzletemberek nem kerülnek ki annyira az otthoni pörgésből. Dahabban azonnal elfelejtik az otthoni gondokat. A dahabi nyugis hangulatba két nap alatt bele lehet szokni, de visszarázódni a hajszába két-három hónapba is belekerülhet.
– Dahab leginkább a Blue Hole-ról híresült el. Tényleg ez a világ legveszélyesebb merülőhelye?
 A Blue Hole a partról |
– Nem. Bárhol lehet veszélyesen merülni. A búvárkodás szabályokhoz van kötve – megfelelő felkészültséggel, pontos tervekkel,1-2 vészhelyzeti tervvel lehet csak merülni. Bármilyen, kicsit is tapasztalt búvár 30 méterig teljesen biztonságosan merülhet a Blue Hole-ban.
A hobbi merülés alsó határa úgy 40 méteren van. A mai merülési szabályok szerint ennél mélyebbre csak ún. technikai búvárok mehetnek. (A technikai merülésnél a búvár több palackot visz magával, ezekben sürített levegő, illetve egyéb más gázkeverékek vannak, amelyek a biztonságos merülést lehetővé teszik. A balesetek abból származnak, hogy hobbibúvárok hobbifelszereléssel olyan helyre mentek, amit csak technikai vizsgával és felszereléssel lehet megmerülni.) A Blue Hole kapujának átúszásakor a búvárbalesetek legtöbbször abból adódnak, hogy a búvárok túlértékelik a tudásukat és-vagy nem megfelelő felszereléssel merülnek .
A Blue Hole különlegessége ugyanis legfőbbképpen a formájában rejlik. Meg a mélységében. A 120 méter mély, tölcsér alakú mélyedésben 54 méter körül van egy átjáró, amin átúszva ki lehet jutni a nyílt tengerre.(Ez az átjáró egy hatalmas kapu, 56m-től 120 m mélységig).
Ebben a mélységben azonban már bejátszik a nitrogén bódító hatása. Ráadásul a Vörös-tenger abban is különbözik az Adriától, hogy nálunk nincsenek hőhatárok. Az Adrián például mondjuk 5 méter mélyen 20C fok van, 30 méter mélyen pedig 15C, a hidegebb levegő pedig felrázhatja a búvárt a bódulatból. Dahabban az ember állandó hőmérsékletű “levesben” úszik végig. A Blue Hole-nál ráadásul a kráter belső falán fehér homoklerakódás van, ami különös fényjátékot (fénykardokat) vetít a vízbe, még jobban elbódítva a búvárt.
– A túlélési ösztön nem segít, ha baj van?
– A túlélési ösztön kevés búvárkodást tanult, így a legrosszabb tanácsadó. Az „azonnal fel a felszínre ötlet” a búvár életébe kerülhet. Nagyon észnél kell lenni – ez a legfontosabb.
Neked van valami Blue Hole-os sztorid?
 Pali a Blue Hole-tól kifele jövet |
– Ha történet van, akkor valami nagyon csúnyán el lett rontva. Az eseménytelen búvárközpont az ideális. Nálunk szerencsére még nem volt baleset, de oda is figyelünk erre. Többször előfordult már, hogy a parton akár másfél óráig győzködtünk valakit, hogy egy másik, kevésbé veszélyes merülési helyhez menjen, ami a tudásának jobban megfelel. Például hiába szeretne valaki eljönni egy búvárszafarira és megnézni a Thistlegorm roncsot, ha nem elég tapasztalt búvár. Ezen a helyen a gyakori, erős áramlat, és a roncs veszélyei magasabb jártasságot igényelnek. Ha a búvárnak nincs hozzá megfelelő kondíciója, akkor nem fogja élvezni a merülést, ráadásul túl gyorsan elhasználja a levegőjét. Inkább menjen egy kevésbé megerőltető merülési helyre – Dahabban több mint húsz parti merülőhely van.
– Hányan merültök egyszerre?
– Maximum hat ember merül egyszerre egy vezetővel. Dahab és környéke természetvédelmi terület, be kell tartanunk a helyi szabályokat. Csak helyi búvárvezetõvel lehet merülni. A merülés alatt semmihez nem érhetünk hozzá, nem gyűjtögethetünk sem a vízben, sem a parton. Legfeljebb az eldobált szemetet.
Csak azt mondhatom, a búvárkodás nagyszerű sport, mindenkinek ajánlom, csak komolyan kell venni.
(A cikkben található képek a Sea Dancer websitejáról és Angelus Pál képgyűjteményéből valók.)
