A magyar vadvízi kajakosok idén két helyet emlegetnek áhítattal: Korzikát és Montenegrót. Ide indulnak ugyanis idén expedíciók. Korzikáról már kipipálva. Páhi Jani elmondja, miért hosszú a rövid út, miért kell vigyázni Pisában a prostikkal, és, hogy mit keresnek kocsik a folyóban.
Korzika? A kajakozás európai Taj-Mahal-ja, egy időszakos-április végéig tartó Kánaán. Nyolc év telt el azóta, hogy magyar kajakosok hasították Korzika vadvizeinek habjait (ez persze nem teljesen igaz, Leskó Lacival ki-ki jut egy két hazai paddler.) Évek óta készül a “Korzika II” de valami mindig meghiúsította az indulást. Ezúttal is paraszthajszálon múlt…
 Korlát sehol  |
Korzika nyelve francia, de nem annyira bírják a frankokat. Szép/csinos nő nem létezik, vagy eldugják. Aprócska kis sziget, két hosszanti sarkát alig 200 km választja el egymástól. Ez persze senkit ne tévesszen meg. A Monte Cintó 2707 métere alatt még 33 hegycsúcs sorjázik a Monte Aidano 2000 méteréig. Ez azt jelenti, hogy a hegyekben, utakon a nagy sebesség felejtős, kis táv-nagy idő. Az utak keskenyek, korlát ritkán, érdemes a beláthatatlan kanyarokban nyomni a dudát, a helyiek tolják neki rendesen, záróvonal ide-vagy oda, de leginkább sehol se…Sok a római kori rom, híd, emlék.
A hegyek kopárak, mindent beborít az átkozott macchia, ez a rózsaszárhoz hasonló, tüskés, szívós növény, amely magában bokor, de ha fa mellett áll, felkapaszkodik 3-4 méter magasra is. Az utakat tequila érzést sugalló, vastag, húsos kaktuszok, és pálmafák szegik. Április végén még van hósapka a nagyobb hegyeken, de a helyiek szerint egyre kevesebb a csapadék, a sziget, lassan, de biztosan elsivatagosodik. Most, április közepén, a folyók már elkezdik a kiszáradást, pedig ’96-ban még május közepéig tartott a szezon.
 Útban a szigetre |
Az út maga a kínszenvedés. 1150 km a Budapest-Livorno távolság. Igaz, végig autópályán, de ez akkor sem kevés, sőt! Ha itthon vesszük a kompjegyet, állítólag olcsóbb, de ha lekésed, buktad. Két társaság transzferál, a Moby Line, ez nagyobb, és gyorsabb-ennélfogva drágább, és a Corsica Ferries. (A busz, az utánfutó, és a 7 személy 600 euro oda-vissza) Mi ezzel mentünk. Ha időben érkezel, érdemes megállni az alig 10 km-re lévő Pisa-ban. Könnyen megtalálni a “ferdetornyot”. Éjjel is meg lehet nézni, lenyűgöző látvány….Rengeteg a prosti, és hamar kiderül mindegyikről, még a jobban kinézőkről is, hogy fiú, úgyhogy finnyásoknak csak óvatosan!!!!
 Korzika Forrás: korzika-holidays.hu |
A kikötőt nehéz eltéveszteni (porto-olaszul) korán érkezünk, így heten dekkolunk a buszban, kinn esik, iszonyú volt, de elmúlt. A kompon van büfé, de a kínálat tróger, és drága. A fedélközben el lehet tengni-lengni a székeken, ha jó az idő, érdemes felvinni hálózsákot, és
aludni a fedélzeten. Ha süt a nap, akkor is hideg van fenn, és fúj a szél és nagyon könnyű leégni. A rakteret lezárják induláskor, a fotóapparátot nem érdemes lent felejteni. Igazából olyan félórát izgalmas az út, a többi 3,5 dögunalom, érdekessé újra csak Bastia feltűnésétől válik.
Az idő pocsék, egyből a célállomás felé vesszük az irányt. Ponte Leccia után cca. 10 km-re van Francardo, közvetlen utána jobboldalt a camping, a Campita, legendás kajakos bázis a Golo partján. Vak öregúr fogad, németül, és angolul is beszél, és irányítja a regisztrációnkat, 7 euró egy nap/fő. A camping nagy, és szép két-három kisebb kajakos csapat van rajtunk kívül, a nagy távolság miatt semmilyen kontaktusba nem kerülünk velük. Sokra senki se számítson, a 7 euróér nem jár “seggpír” a klozeten, és melegvíz sem a mosogatáshoz, 4 tusoló, és 4 ülőke, meg 3 mosdó, érdekes lehet főszezonban….de a vak öreg, ha kérjük, rendel bagettet, és kroászont reggelre. (A bagett huncut egy jószág, frissen ropogós, de 1-2 nap után “ráhül a bőrre” marad a kemény héj, és szikkadt belső, szinte ehetetlen. Tehát: frissen-vagy soha!) Az eső persze rendületlenül esik, és képtelenek vagyunk felállítani a közös helyiség fedelét adó sátortetőt.
 Kicsi a nagy vízben |
Másnap aztán Szatír napja van. Azaz, a kezdő kajakos Szatír Attila oktatása, ropivizen. Golo alsó, a tengerig. Gondoltuk, tuti dolog vadvízről becsúszni a tengerbe. Na, persze! Beszálló a Barchetta alatti hídnál, jobbparton. Extrém. Először macchia általi megnyúzatás, aztán meredek, sáros ösvény (macchiával szegélyezve) Utsónak megyek, a többiek előttem bobpályává változtatták az ösvényt a lecsúsztatott hajókkal.
A víz eleinte Belás, kanyarog, szigeteket képez, bokrok nőnek itt-ott a mederben. Attilánk derekasan küzd, egy-két malőr azé‘ becsúszik. Lassan elcsendesedik, és a változatosságot a medret szegélyező autóroncstömeg nyújtja Legnépszerűbb model az R4 kastel, a Citroen cv, és a Renault 5. Mielőtt a mederbe löknék, – biztos, ami fix – felgyújtják, és szétlövik őket. (A lövöldözés másik kedvelt színtere, a városokon kívüli útjelző tábla.) Szatír panaszkodott is, hogy boruláskor lefejelt egy Fiat Uno-t.
 Kajakozni veszélyes! |
A következő nap a Golo középső részén evezünk. Sok információnk nincs a folyókról. Egy cca. 10 éves Kanu magazin Korzika revűje, és a kajaktour.de leírásai. Ez – valljuk be -semmit sem ér, és a besorolások iszonyúan ellentmondóak. Arról nem is beszélve, hogy indulás előtt két nappal veszett oda szegény Szűcs Jani, és útközben kaptuk a hírt Hunor Peti haláláról. Isten nyugosztalja őket. Paráztunk, mint állat. Barbi ki is jelentette, hogy ő bizony most nem fog kajakba ülni. Megértettük. Nem volt kis teher….
 Kő van bőven |
Mindent – szó szerint – mindent megnéztünk. Ha kanyarodott a folyó, kiszálltunk, eltűnt a víz a kövek között, kiszálltunk, de ilyen evezésnél is van hibázási lehetőség. A sok ki-be szállás, köveken ugrálás, és a küzdelem a macchiával, rengeteg energiát emészt el. Ezt be kell kalkulálni az útvonaltervezésnél!
Utolsó evezésünk a Vecchio volt. Kezdetnek egy magas betonpárkányról ugrottunk. Jól pofára estem. A leírás a folyót olyannak írta, mint a Loisach. Türkiz zöld víz, szép kataraktok. Nagyon jó folyó volt. Rengeteg kő, nagy esés. Korzika vizeire általában jellemző az általunk megszokottnál nagyobb esés, a rengeteg kő, és a nem túl nagy vízhozam.
Persze, a sziget nem csak az evezésről szól. Kiruccantunk Calviba. A helyiek szerint itt született Kolombusz Kristóf. Szétnéztünk a fellegvárban (ilyen, szirtre épült erőd mindenütt van a szigeten). Előtte meg némi tengeri kajakozás is játszott. A tengerpart szép, kiépített öblök sorjáznak, homokos, de most még hideg, szeles, és kihalt is. Este, a parton pizzériák sorjáznak, nem túl olcsó mulatság.
Igazi élmény elkirándulni a Francardohoz közeli Corte-ba. Sétálgatunk. Olyan, mintha Vittorio de Sica, vagy Federico Fellini díszletei között lennénk. Keskeny, kővel burkolt sikátorok. Omladozó vakolat, kis, kovácsoltvas rácsos erkélyek, száradó, szélfútta ruhák, álomvilág. Keskeny bevásárlóutcájában lehet venni otthonra uzsoraáron szirt-szart. A tenyérnyi járdán kis asztalkákon lehet enni-inni a vendéglőkben, kioszkokban, cukrászdákban. A szigeten sok a gesztenye, fagyi, piskóta, és gesztenyelisztből jó sör, a Serena készül. Persze, igazából a bor, és a szalámi a gasztro-sztár. Egy oldalsó kis utcában találtuk meg a tutit…
 Egy más világ… |
Erről kicsit bővebben: Borozó – hirdette a tábla. Belépvén, ha szemed megszokja a félhomályt, bal oldalt, a cca. 7×7 méteres helyiségben, helyi nacionalisták zsugáznak. Felettük ótvar tv, amin -gondolom – a Bastia meccseit szemlélik alkalmasint. Mellette a pult, a főnök szódásüveg szemüvegű, copfos,”easy rider” típus. A kármentőről különböző vastagságú szalámik csüngnek, zsinóron, aztán borospolc. Poros üvegek fekszenek, helyesen, áruk 10-15 eu. között, aztán a boroshordók, alattuk a csapolásoktól befeketedett műanyagvedrek, fölötte zs ros légkondi, az asztalok hordóra telep tett falapok. A talaj fekete, kideríthetetlen anyagú.. Ódon, kortalan patina lengi be a helységet. Mintha egy másik világba léptünk volna. A sugárzó napsütésből, a nyüzsgésből, a csendes, árnyas, hűvös nyugalomba. A bor jó, a főnök kis tálkán fincsi szeletelt szalámit hoz hozzá. Előkeveredik egy “local hero” vastag szivarral, kíváncsiskodva. Még jobb szalámit hoz, kis favágódeszkán, egy bugylibicskával teszi az asztalunkra. Megmutatja saját borát, a “Cap Corse Muscat”-ot, ami 10 euró, édes, illatos (de kevésbé. Mint a hazai muskotály.) Díjazza a “viva la corse, és a La revolution kijelentéseket….. Hihetetlenül kedvesek, barátságosak.
Nem gazdag sziget, a lakóházak lepukkantak, a kocsik ótvarak…Kedvesek az emberek. A rendőr itt is megbüntet, ha gyorsan mégy! (90 eu) Sok az erős folyó. Ne higgy a leirásnak, könyvnek, csak a saját szemednek!!!! Ponte Lecchia körforgalmából mindenhová eljuthatsz. Fél óra járáson belül innen találsz 15 folyót.
Átemelésnél, szakértésnél a macchia komoly akadály lesz!!! Ha kajakos vagy, és nem jártál Korzikán, hiába éltél!!!!
Csináljátok, de óvatosan, és hibátlan élményben lesz részetek!!!
Jó murit,
Páhi Jani.
