A világ egyik leghíresebb gördeszkás csapatának történetét dolgozza fel a Lords of Dogtown című film, amelyet hollywoodi sztárok jegyeznek. A filmet most mutatják be az USA-ban. Ha sikeres lesz, további extrémsport-inspirált filmek jöhetnek!!
Divatot teremt?
Sok múlhat azon, hogy a Lords of Dogtown mennyire lesz népszerű a közönség és a kritikusok szemében. Mivel ez nem egy sportfilm vagy egy művészfilm, hanem egy hollywoodi alkotás, hollywoodi sztárokkal – ami gördeszkásokról szól -, ha az átlag mozinézőnek tetszik, az „álomgyár” rákaphat az extrémsportokra. Ahogy tette ezt a hegymászással kapcsolatban néhány éve.
De miről is szól a Lords of Dogtown? A történet a világ egyik leghíresebb gördeszka csapata, a Z-boys, a Zephyr Team, vagy a Dogtown néven ismert banda történetét dolgozza fel.
A 70-es években tűntek fel Kaliforniában. Akkoriban, ha nem voltak elég jók hullámok, a szörfösök kerekes, az aszfalton is használható deszkákon gyakoroltak. Ezek az eszközök lettek a gördeszka ősei, de legtöbbjüket még otthon barkácsolták.
A Los Angeles vonzáskörzetében, Venice Beachen található Dogtownban ekkoriban nyitotta meg szörfboltját, a The Jeff Ho and Zephyr Surfboard Shop-ot Skip Engblom, Craig Stecyk és Jeff Ho Dogtownban. Dogtown akkoriban nem volt több, mint egy nyomornegyed. Engblomék shopja pedig leginkább egy klubházra hasonlított, ahova a tehetségesnek tűnő, szerény sorsú tinik bejártak, Hoék pedig segítették őket. Egy egyenruhában feszítő, új stílust teremtő csapatot barkácsoltak belőlük, akik egy-két éven belül szupersztárrá váltak.
 Peralta és Harwicke  |
Limp Bizkit nélkül
A film azzal semmiképp sem vádolható, hogy ne lenne hiteles, a forgatókönyvet ugyanis a Z-boys egyik tagja, Stacy Peralta írta. Peralta 2001-ben elkészítette a Dogtown and Z-boys című dokumentumfilmet, és ez az alkotás szolgál a Lords of Dogtown alapjául. Peralta 2004-re újraírta a forgatókönyvet, a film rendezője pedig átfésülte, hogy Hollywood igényeinek is megfeleljen.
Elsőre meglepőnek tűnhet, hogy egy legendás gördeszkás csapatról készülő filmet egy nő rendez. Eredetileg Fred Durstnek, a Limp Bizkit énekesének adták volna a feladatot, de szerencsére erről később letettek. Ekkor került a képbe Catherine Harwicke első filmjében, aki a Tizenháromban (Thirteen) már bizonyította, hogy a tinédzserek életét, problémáit és kapcsolatait nagyon jól meg tudja jeleníteni. A rendező kilétét tudva már nem meglepő, hogy az egyik női főszerepet Nikki Reed, a Tizenhárom sztárja kapta.
 Jay (Emile Hirsch), Stacy Peralta (John Robinson) és Tony Alva (Victor Rasuk) Forrás: sonypictures.com |
Persze a Lords of Dogtownban a nők csak mellékszereplők, a hangsúly a Z-boys-on van. Talán meglepő, de nem gördeszkásokat vettek rá a színészkedésre, hanem színészeket tanítottak meg deszkázni. A három fő Z-boyst három fiatal hollywoody titán játssza, akik három hónapon keresztül tanulták be a mozdulatokat, arra is ügyelve, hogy a stílusuk, a mozgásuk, a tartásuk hasonló legyen az általuk megjelenített legendákéhoz. A legfurcsább helyzetben talán John Robinson volt, aki Stacy Peraltát játszotta. Őt ugyanis maga Peralta tanítgatta. Mivel legendákról van szó, a film kockáit nézve az ember azt várná, hogy 720-as fordulatokat ugranak majd a félcsőként szolgáló üres úszómedencékben, de persze ők a legeslegelső generációt képviselték, akkoriban még a deszkák sem igazán voltak alkalmasak erre.
 Így is lehet buszozni, csak nehezebb Forrás: sonypictures.com |
Aminek a szülők nem örülnek
Ha a trükkök tekintetében nem is várhatunk mai színvonalat, őrültségek dolgában semmivel sem maradtak el. A film egyik legjobb jelenetében a három „főkolompos” egy busz hátuljába kapaszkodva száguldozik Los Angeles utcáin, és miután eléggé felgyorsultak, berongyolnak a dugóban két autósoszlop közé, hogy a vezetőket idegesítsék. A jelenet egyik érdekessége, a srácokat egy görkorin követte egy kameraman, hogy autentikus kameraállást tudjanak biztosítani.
 Skip, azaz Heath Ledger (középen) a csapatával Forrás: sonypictures.com |
Csúnyább, de jobb
Az egyetlen főszereplő, aki nem deszkán tölti a film nagy részét, az a bolttulajdonos Skip Engblom, a team manager. Őt Heath Ledger játsza. Aki az ausztrál származású szívtiprót a Hazafiból vagy a Lovagregényből, esetleg a Tíz dolog, amit utálok benned-ből ismeri, az nagyot fog nézni. Heath ugyanis majdhogynem nem-jóképű, ráadásul Skip szerepe miatt egy fogvédő-szerű kiegészítőt is kapott a fogsorára. Ez a szexepiljének nem tett túl jót, viszont hitelesebb. A hangképzése is változott ettől, már-már idegesítő, viszont el kell, hogy ismerjük, nagyon jól játszik a Lords of Dogtownban. (Stacy Peraltával annyira jól megértették egymást, hogy Heath már aláírt egy megállapodást egy következő Peralta filmre, amit Greg Noll szörfösről készítenek.)
És ami talán még ennél is fontosabb, a rendezőnőnek sikerült visszahoznia a hetvenes évek hangulatát, a képi világban, az öltözködésben és a film zenéjében is. A filmkritikusok persze fanyalognak azért. Hiányolják a dráma mélységét, és sokallják a gördeszkázás mennyiségét. Legtöbbjük a film hibáit a rendezőre és forgatókönyvíróra keni, mondván, hogy Peralta 2001-es dokumentumfilmje sokkal jobb volt, a fiatal színészeket viszont dicsérik.
A magyarországi bemutató időpontjáról még nincs hírünk.
