Loch Ness: sikeres a világ első vízalatti marathonja

Csütörtökön (okt. 9) annyi riporter állt a Loch Ness partján, mintha legalábbis Nessie jelentette volna be, hogy kilátogat a tó partjára. A felhajtás azonban nem neki szólt, hanem a 41 éves Lloyd Scottnak, aki 12 nap alatt teljesítette a világ első vízalatti marathonját.


A célban

Még két hete sincs, hogy beszámoltunk az angol Lloyd Scott vállalkozásáról. A 41 éves volt tűzoltó azt vette a fejébe, hogy ő egy negyvenes évekből való mélytengeri ruhában lefutja a marathont, méghozzá a Loch Ness-ben. Igen, igen a víz alatt. Lloyd többször „futott” már marathont a 80 kg-os búvárruhában az aszfalton, átlagban 5-6 nap alatt teljesítve a távot.



Most gondolta, megpróbálja a víz alatt is. Helyszínül remek reklámérzékkel a világ egyik leghíresebb tavát, Nessie lakhelyét választotta. Persze egy nemes ügyet is a magáévá tett, mutatványával a leukémiás gyerekeknek szeretne gyűjteni. (Lloyd maga is egy rákos megbetegedésből gyógyult fel.)


Fort Augustus-tól Inverness-ig tartott az út

Szeptember 28-án indult útnak, és úgy tervezte, hogy két hét alatt teszi meg a 42 km-es távot. Lloyd nem csak, hogy betartotta ígéretét, de ráadásul a vártnál hamarabb sikerült a marathonja.



Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az angol „futó” szeptember végén lement a víz alá és 12 napig fel sem jött. Minden reggel felvette a búvárruhát, leengedték a vízbe, egy csövön át kapott oxigént fentről egy hajóból, amin a segítői tartózkodtak. Addig maradt lent minden merülésnél, amíg fizikailag bírta. Általában egy órán át. Aztán feljött, pihent egyet, evett egy kicsit, majd újra lemerült, 12 napon át.


A vízalatti marathon sem könnyebb, mint az aszfalton futott

Amikor célba ért, azt nyilatkozta, hogy „nem kellett küzdenem a rossz látási körülményekkel, a nyomással és a víz ellenállásával. Nem tudtam, épp mi van a lábam alatt. Sokszor teljesen sötétben bandukoltam, néha agyag, máskor kövek, néha semmi nem volt a lábam alatt. Ráadásul nagyon hideg volt odalent, és nagyon magányosnak éreztem magam. Volt olyan, hogy négykézláb kellett másznom, és olyan sötét volt, hogy azt sem tudtam, hogy merre is menjek.”



Lloyd az első héten keserűen megtapasztalta, milyen az, ha nincs a lába alatt semmi. Az első csütörtökön gyaloglás közben hirtelen 5 métert zuhant egy lyukba, és kificamította a vállát. A felszínen, egy hajón tartózkodó segédcsapata mentette ki, úgy, hogy felhúzták a biztosítókötéllel.


Már Ausztrália felé tekintget

Az út alatt egyszer fordult elő Lloyddal, hogy úgy érezte, Nessie akár közel is lehet. Beragadt a lába valamibe, és nem tudta kiszabadítani. Úgy érezte, hogy valami megragadta a lábát. Később kiderült, hogy egy olajos hordó csapdájába került. Persze a sötétben nagyon közel kellett volna a tó leghíresebb lakójának elhaladnia Lloyd mellett ahhoz, hogy búvárunk észre is vegye. A kalandor, elmondása szerint, a két hét alatt összesen két hallal futott össze a tóban.

„Ez vagy azt jelenti, hogy a halak eredetileg sem szerették a tavat, vagy valami mostanra már mind megette őket” – nyilatkozta az angol már a partról.



Lloydnak a közel két hét alatt bőven volt ideje gondolkodni, terveket szőni. A vízalatti marathon befejezése után elő is állt egy újabb őrült ötlettel. Legközelebb egy különleges biciklivel szeretné átszelni Ausztráliát. Előtte persze még elmegy egyet nyaralni, Dél-Afrikát nézte ki magának, hogy túltegye magát a Loch Ness-i megpróbáltatásokon.

Comments

comments