A cramping-olás speciális szabadtüdős levegővételi technika, amely során a nagy levegővétel után még plusz levegőt préselünk a tüdőbe. De vajon mennyit bír az emberi szervezet? Válaszok egy freediving versenyzőtől.
A fagyos időben még sötét volt reggel fél hétkor, amikor a Császár-Komjádi uszodában találkoztam Járay Szabolccsal, aki szokásos, heti szabadtüdős edzésére érkezett.
Fürdőnadrág, úszósapka, speciális uszony, és már csobbant is a medence vízében. Megfogta a medence szélét, mély levegőt vett, koncentrált, sok-sok kis levegőt vett, vagyis carping-olt, majd lebukott a víz alá, ahonnan csak több mint 5 perc után jött fel.
Szabolccsal edzése után a szabadtüdős merülés technikai részleteiről beszélgettünk.
Még több levegőt a tüdőbe!
– A cramping-olás egy speciális szabadtüdős levegővételi technika, ami nem más, mint a nagy
levegővétel után még plusz levegőpréselés a tüdőbe. Miután egy nagy levegőt vettünk, a gégecső lezár, levegő a szájüregbe, gégecső ismét kinyit, levegő lenyomása nyelvvel, majd utána ez még egyszer és még egyszer megismételve. Így még több levegő jut a tüdőbe, még többel lehet gazdálkodni – mesélte a technika lényegét Szabolcs.
Szabolcs koncentrál
Igaz, azt is hozzátette: a technikának a hátránya is megvan, legalábbis a Pelizzari-iskola szerint.
Pelizzari (freediving rekorder) ugyanis úgy véli, hogy a statikus ágban nem ajánlott a cramping levegővételi technikát használni, mert a tüdőbe jutott plusz levegő rosszat tehet a tüdőnek, ami izomfeszüléshez vezethet. Így nehezebb relaxálni a víz alatt, vagyis összpontosítani a víz alatt maradásra. Szerinte elég, ha a tüdő levegővel való telítettsége 60-70 %-os, amit nem kell tovább fokozni.
– Annyiban igaza van Pelizzari mesternek, hogy a carping-olás úgynevezett dugattyú mechanizmusa erősebb lehet annál, mint, amit a tüdő elbír, így a tüdőhólyag megrepedhet a nyomáskülönbség miatt. Ezért kezdőknek nem is engedjük ezt a technikát használni – mesélte Szabolcs.
Hozzátette: ez a készülékes merülésnél vészfelúszásnál is megtörténhet, amikor nagy mélységből túl hirtelen úszik felszínre a búvár, és nem fújja ki közben a levegőt.
– Egy korábbi tengeri edzésen megesett egy sportolóval, aki carping-olás után merült mélyre, hogy vért köhögött fel, miután felszínre jött, bár ez inkább a fokozatosság be nem tartása miatt következhetett be – fűzte hozzá Szabolcs.
Az átlagember és a profi
Csak viszonyításként: a légzés során nyugalmi körülmények között egy átlagember egy levegővételkor 500 ml levegőt lélegez be, percenként mintegy 14-16 alkalommal, így a
 Maribori versenyen  |
A világ legnagyobb szabadtüdős merülői (mint például Herbert Nitsch) egy levegővétellel akár 10 liter levegőt is képesek belélegezni.
Az, hogy ki milyen eredményes szabadtüdős sportoló lesz, részben testi adottságaitól, részben edzéseitől függ.
A légzési munkában ugyanis szerepet játszik a tüdő tágulékonysága, amely a tüdőszövet rugalmas rostjainak és a léghólyagocskáknak az állapotától függ – ez pedig testi adottság.
A folyamatos edzésekkel azonban növelhető a víz alatt töltött idő.
Mint azt Szabolcs elmondta: ha valaki egy évig folyamatosan, szakszerűen edz, akkor akár több perccel is megnövelheti a víz alatt, egy levegővel lent töltött idejét.
Bevásárlás a víz alatt
Az egyik legnagyobb freedivingos, Tom Sietas másodpercek híjján 9 percig bírja egy levegővel a víz alatt. Ő azt mondta korábban az extrem.hu-nak, hogy koncentrációs szempontból nem bonyolítja túl merüléseit, nem filozofál a víz alatt, csak csinálja, és kész.
Megmondom őszintén, mi is azt hittük, hogy komoly relaxációs folyamatot jelent 3-6-8 percig a víz alatt lenni egy levegővel: lemenni alfába, teljesen kikapcsolni, stb.
– Á, ez valóban nem ilyen bonyolult, legalábbis nálam. Azt olvastam az egyik nagy merülőről, hogy például ő is mindennapi dolgokon gondolkodik a víz alatt, például olyanokon, hogy mit kell aznap bevásárolnia. Én sem leszek filozófus a víz alatt. Az azonban tény: nem árt egyfajta más világba kerülni, relaxálni, mert akkor nem érzi az ember, mennyi ideje, milyen hosszú percekig nem vett már levegőt. Vagyis el kell feledkezni arról, hogy levegőt kell, kellene venni, ugyanakkor a merülés végén nagyon észnél kell lenni, tudni kell: mikor kell feljönni a felszínre – foglalta össze a lényeget Szabolcs, majd ismét uszonyt húzott, és az uszoda vízébe csobbant.
Folytatás következik: arról, milyen a jó uszony és szabadtüdős ruha…
