Lelkesek a magyar wakeboardosok

Az október első hétvégéjén megrendezett második kábeles világbajnokság magyar extrémsportolóink haragját váltotta ki. Mindenki a magas fokú szervezetlenségről beszélt, és szerintük a verseny nem érdemelte volna meg a vb címet. Horváth Kinga után Szűcs Józseffel és Tokay Mátéval beszélgettünk az ausztráliai kalandról.


Startra várva
Fotó: Jelisztratov Szergej

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, magyar wakeboardosaink abszolút nem voltak megelégedve a második IWSF Kábel Wakeboard Világbajnokság szervezésével. A helyszín a Logan Cabelski Park volt Queenslandben, Ausztráliában. Horváth Kinga magyar női bajnokunk elmondta, hogy nagyon rossz tapasztalatokkal jöttek haza Magyarországra, és hogy valamit tenniük kell közösen, nemzetközi szinten, hogy az áldatlan állapotot megszüntessék. Szűcs ‘Josee‘ József magyar férfi bajnokunkkal és a junior fiú kategória nagy reménységével, Tokay Mátéval beszélgettünk.



-Hogy ítéled meg az idei világbajnokságot?



Josee: -Sajnos nagyon gyenge volt. Egyszerűen nem volt méltó egy vb-hez. A hely szinte katasztrofális volt, hiszen a pályát még be sem fejezték, a sliderek és kickerek nem egyeztek a korábban közöltekkel, nem feleltek meg a kritériumoknak. A pálya közelében még szállási lehetőség sem volt, sőt a környéken lakók még azt sem tudták, hogy van ott egy wakeboard pálya. Aztán konténerekben kellett fürödnünk. Komolyan mondom, hogy a magyar pályák sokkal jobbak, mint a kinti, sőt, a magyar versenyeket háromszor komolyabban szervezzük meg, mint ahogy azt most tették. Mindenki fel volt háborodva. Mindezek tetejébe még az időjárás is rossz volt, állandóan esett az eső, és a pálya körüli gyeptéglákat is a verseny előtt rakták le. Nagyon nagy volt a sár, így ha kijöttünk a tóból, nem volt menekvés. Térdig sárban jártunk. Természetesen már jeleztük, hogy a szervezés nem sikerült valami jól, és biztos vagyok abban, hogy változtatások lesznek.

-Miért nem sikerült bejutnod a döntőbe?



Josee: -Sajnos elestem, és egyetlen egy esés elég volt ahhoz, hogy egy ilyen mezőnyben ne jussak be a döntőbe. Aztán az LCQ-ban, azaz a Last Chance Qualifier (utolsó esély kvalifikáció) körben eltaktikáztam a dolgot, mert arra számítottam, hogy mindenki esni fog. Sajnos nem így lett. A hatodik helyen végeztem, és csak az első két helyezett juthatott tovább. Itt számomra lezárult a verseny.



Josee gyakorlás közben, illetve a versenyen, Fotó: Jelisztratov Szergej

-Szerencsére elég sokan indultatok ezen a világbajnokságon. Hogyan tudtátok megszervezni a kiutazást?



Josee: –Kirsch György és Bakai Mátyás segítségével fejenként 250.000 forintot kaptunk, illetve nekem a vízisí klubom is segített, de maga a repülőjegy került 280.000 forintba. Ez magáért beszél. A többit persze saját zsebből kellett állni. Az a szörnyű itt Magyarországon, hogy a sportra szánt állami pénzek fele a focira megy, és az összes többi sport kapja a másik felét. A csónakos vb-n is indultam volna, de az még plusz 400-500 ausztrál dollárt jelentett, és ezt már nem engedhettem meg magamnak. Úgy érzem pedig, hogy helyt tudtam volna állni, és a középmezőnyben végeztem volna a férfi open kategóriában. Legközelebb.


Máté még sokra viszi
Fotó: Jelisztratov Szergej

A fiatalokon a világ szeme



-A fiú kategóriában Máté az ötödik helyen végeztél. Milyen volt az itteni mezőny?



Máté: -Nagyon erős. Igen komoly indulókkal kellett versenyeznem. Azok közül, akik előttem végeztek, már ismertem Peter-Pascal Schmidt-et Németországból és Nick Davies-t az Egyesült Királyságból. Mindketten nagyon jól tolják. Csodálkoztunk a többiekkel, hogy nem voltak ebben a kategóriában se Amerikából, se Thaiföldről. Ahhoz képest viszont, hogy előttünk egy német, két angol és egy ausztrál végzett, nagyon jól teljesítettünk, hiszen köztudott, hogy ezek a nemzetek nagyon erősek, viszont mi magyarok jövünk rögtön utánuk. A hatodik helyen ugyanis Bakró Balázs, a hetediken pedig Keszler Krisztián végzett.

-Ellátogattatok a kicsit később megrendezett csónakos vb-re is Sydney-be. Milyen volt?



Máté: -Igazság szerint csak szombaton, október 11-én néztünk bele a versenybe. Nem igazán tetszett az egész hangulata, bár így kívülről úgy tűnik, jobban megszervezték, mint a kábeles változatot. Mindenesetre a helyszín nagyon impozáns és szép volt, hiszen a Sydney International Regatta Centre-ben rendezték az evezős olimpiát is. Ez a külsőség nálunk, a Logan Cabelski Parknál nem volt jellemző.



A magyar fiatalok közül ő teljesített a legjobban, Fotó: Jelisztratov Szergej

Mi lesz két év múlva?



Máté: -2005-ben az Egyesült Államokban, Orlandóban rendezik meg a világbajnokságot. Ott, illetve Amerika-szerte komolyabb és sokkal régebbi pályákat használnak a wakeboardosok. Idén a problémák egyikét a nagyon friss, vagy inkább még elkészületlen pálya okozta. Talán a bírók munkájába is jobban bele fogunk látni, mert azért most az sem volt teljesen korrekt.


Végeredmények
Open Férfiak:



1. Bernhard Hinterberger, Németország

2. Chad Forrest, USA

3. Benni Süß, Németország

4. Jack Wayne, Egyesült Királyság

5. Rueben Buchanan, Ausztrália

6. Florian Meeh, Németország

7. Harry Sedlmayr, Németország

8. Ben Hitch, Egyesült Királyság

9. Martijn Nuis, Hollandia

10. Daniel Pyne, Ausztrália

11. Nick Vidulich, USA

12. Craig O‘Meara, Ausztrália



Fiúk:



1. Peter-Pascal Schmidt, Németország

2. Nick Davies, Egyesült Királyság

3. Corey Peach, Ausztrália

4. James Young, Egyesült Királyság

5. Tokay Máté, Magyarország

6. Bakró Balázs, Magyarország

7. Keszler Krisztián, Magyarország

8. Kyle Watson, Dél-Afrika

Comments

comments