Idén már huszonkettedik alkalommal osztották ki a Piolets d’Ort, amely a világ hegymászóinak legrangosabb egyéni elismerése. A zsűri nem tudott egy jelölt mellett dönteni, így megosztották a díjat. Az extrem.hu megkérdezte az eredményről Babcsán Gábort, Magyarország egyik legjobb és legeredményesebb sziklamászóját, aki egyébként 2001-ben maga is Arany Jégcsákány-döntős volt.
Nincs pihenő: Ueli Steck Annapurna szólója
2014-ben három díjazott szerepelt az Arany Jégcsákány átadó gáláján: a megosztott díj egy “egyéni” és egy “páros mászás” teljesítménynek járt ki. Elsőként a “svájci gépezet”, azaz Ueli Steck vehette át hegymászó-pályafutása során másodszor a díjat, miután tavaly szólóban, alpesi stílusban mászta meg a 8091 méter magas Annapurna 2700 méter magas déli falát.
Nem szólómászást tervezett, de menet közben társa visszafordult.
Már csak azért is, mert Babcsán egyébként 2001-ban maga is döntős volt az Arany Jégcsákányon, miután két társával a patagóniai Mascarán nyitottak egy új utat (Fragile Faces, VIII-, A4). Elmondta, hogy a hegymászás ma már nagyon gyorsan fejlődik, de szerinte a győztes Ueli Steck az egyik leggyorsabbnak számít még ebben a mezőnyben is.
“Egyedül mászni mindig veszélyes, ráadásul ilyen gyorsan, ez nagyon kemény. Ugyanakkor csökkenti a kockázatot is, hiszen kevesebb ideig van a mászó a falban.” Hozzátette, hogy az Arany Jégcsákány francia díj, és nemcsak a mászásról, hanem a lobbiról és a rivalizálásról is szól – mint a világon egyébként minden nagy díj.
“Eleve szubjektív dolog megítélni azt, hogy mi mennyire nehéz, ki mit tart a legjobbnak, de mivel például a hegymászó nemzetek között nagy a rivalizálás, egy olasz mászó nehezen kapná meg ezt a díjat. Egy orosz, vagy egy kelet-európai mászóról nem is beszélve, mert az ő eredményeik arrafelé eleve kisebb hírértékűek.”
Szólj hozzá