Mínusz 30 fok alatti hőmérsékleten egy kisebb baleset is halálos lehet, ha nincs, aki segítsen. Nem sokon múlott egy alaszkai hómobilos élete sem, de egy kutyaszánhajtó verseny résztvevője rátalált és megmentette. Pár nap múlva fordult a kocka…
 Egy gyönyörű téli sport Fotó: Bill Roth/Anchorage Daily News  |
Sajnos, már sokszor voltunk kénytelenek sportolás közben történt balesetekről és halálesetekről beszámolni. Ezért is örülünk, ha olyan történetekről is hírt adhatunk, ahol a versenyszellem mellett az emberiesség játssza a főszerepet.
Észak-Amerika északi részén a téli szezonban nem csak a síelés szerepel előkelő helyen a sporthírekben, hanem a kutyaszánhajtás is. Alaszkában és Kanadában több világhírű kutyaszánhajtó versenyt rendeznek a január és március közötti szezonban. Az egyik nagyhírű viadal Kuskokwim 300 mérföldes hajtóverseny.
Ennek egyik veterán résztvevője az 52 éves Roy Wade. Roy civilben ápolóként dolgozik az alaszkai Fairbanks egyik kórházában. Roy húsz éve tenyészt hajtókutyákat, a Kuskokwim 300-on már nyolcszor indult, de részt vett már az Iditarodon és a Yukon Questen is, a sportág két talán legnagyobb versenyén. Szombaton (jan. 17), nem sokkal éjfél után, az idei Kuskokwim közel 500 km-es távjából már 96 km-t megtett, amikor Tuluksak falu közelében egy oldalára fordult hómobilt pillantott meg.
 Hómobil |
Nem sokkal később megtalálta a jármű vezetőjét is, egy fiatal férfit, akin se sapka, se kesztyű nem volt, orrából vér folydogált és összefüggéstelenül beszélt. Mivel a hőmérő higanyszála –30 fok alatti értéket mutatott, Roynak döntenie kellett. Vagy továbbmegy és a versenyre koncentrál, vagy segít a férfin.
A kutyaszánhajtó először megpróbálta beindítani a hómobilt, hogy azon vigye a legközelebbi faluba a férfit, ahonnan kórházba tudják szállítani, de a motor nem indult. Ekkorra már odaért két másik hajtó, akik segítségével Roy megfordította a szánját. Irányba állította a kutyákat, lepakolta a versenyfelszerelését, hálózsákjába csavarta a sérült férfit, majd a másik két hajtó segítségével feltették a szánra. A Tuluksak faluig vezető 45 perces út alatt negyedóránként ellenőrizte „mentőjének” utasát, akit a faluból mentőhelikopteren kórházba szállítottak.
 A Kuskokwim 300 idei győztese, Ed Iten kutyáival Fotó: Marc Lester/Anchorage Daily News |
Roy mentőakciójával több órát vesztett, ráadásul el is fáradt, ezért úgy döntött, nem folytatja tovább a versenyt. Visszament a baleset színhelyére, összeszedte a szánról lepakolt felszerelését és visszament Bethelbe, a verseny rajtjaként és céljaként is szolgáló városba. „Már kilenc éve veszek részt ezen a versenyen, ez az első, amikor nem fejezem be. Egy ember életének megmentése azonban fontosabbnak tűnt, mint, hogy pár kutyát végigvezessek egy kijelölt útvonalon. Ha még egy-két órát ott hever, az az életébe kerülhetett volna” – nyilatkozta Roy, aki nem is akart résztvenni a verseny utáni vacsorán, de a rendezők meggyőzték, hogy maradjon, mivel bátorságáért és segítőkészségéért egy különdíjjal készültek számára.
És ez még nem minden. Két nappal később, egy másik alaszkai szánhúzó versenyen olyasmi történt, aminek látszólag semmi köze a fenti esethez, egymás után téve őket azonban jól kiegészítik egymást.
A Klondike 300-as versenyen egy 51 éves, kezdő kutyaszánhajtó került bajba. Hívja a 911-et mobilján, de aztán megszakadt a kapcsolat. Helikopterekkel és hómobilokkal indultak megkeresni. Három hómobilos talált rá hétfő (jan 19.) délután, az akkor már 36 órája a –30 fokban a szabadban tartózkodó David Armstrongra. A hírek szerint David és az egyik kutyája sérült meg. Őt is és a kutyákat is biztonságos helyre szállították.
