Kuusamoban rendezték az idény első síugró versenyét, ami óriási küzdelmet hozott. Néhány versenyző komolyan leégett a -20 C fokban, egy örök vesztes megint nem tudott nyerni, egy volt drogos pedig megint a csúcsra ért.
 Nagy a baj, valamit ki kellene találni… Hannawald gondban  |
Egyszer fent, egyszer lent – tartja a mondás. Ez a síugrók esetében nem csak azért igaz, mert a sáncról leugorván mindkét helyzetet megtapasztalják, hanem azért is, mert a tavalyi év agyondédelgetett világsztárjai gyorsan visszakerülhetnek a futottak még kategóriába. Így járt az évad első versenyén a finnországi Kuusamoban a címvédő olimpiai bajnok, a svájci Simon Ammann és a tavalyi Négysáncverseny győztese, a német Sven Hannawald. Olyan gyenge teljesítményt nyújtottak az első ugrásuknál, hogy azzal még a legjobb harmincba sem kerültek be, így a 2. ugrásukat már be sem mutathatták. Hannawalddal még az a csúfság is megesett, hogy a szombati második versenynapon 58 méterre ugrott egy K120-as sáncon, ahol általában 140 méterekre szokott repülni. 58 métert utoljára kb. serdülő korában ugorhatott. Az olimpiai bajnok sem járt sokkal jobban, az ő teljesítménye is úgy 40 méterrel maradt el a tőle megszokottól.
Túlrepülték egymást:
Ammann és Hannawald kiesése azonban nem jelentette azt, hogy a -20 C fokban a hegyoldalon álldogáló nézők hiába tették ki magukat a fagyásveszélynek, hisz a többiek óriási versenyt produkáltak. Pénteken az első ugrás után még a helyiek kedvence, Janne Ahonen vezetett, a második sorozatban aztán ugrásról-ugrásra változott az eredmény. Mint egy jó krimiben, percről-percre változott az eredmény, a sportágban legjáratosabbak sem tudták volna megmondani, ki is nyeri a végén a futamot.
 Peterka, a nagy visszatérő |
Peterka visszavág:
A finnek kedvence, Janne Ahonen végül csak harmadik lett. Kevés olyan sportoló van, aki annyira peches lenne, mint Janne. Évek óta arról híres, hogy sorozatban képes tizedekkel kikapni, és ezt a formáját Kuusamoban is hozta. Egy 133,5 és egy 138 m-es ugrással 291,2 pontott gyűjtött össze, pontosan egy tizeddel kevesebbet, mint a tavalyi világkupa (vk) győztes Adam Malysz. (Malysz eredménye 129,5 m és 144 m, összesen 291,3 pont).
És hogy ki lett az első? Egy 23 éves szlovén srác, aki bár kissé hihetetlen, hat év után győzött újra. Akkor vk-t is nyert, aztán fejébe szállt a siker, jött az alkohol és a drogok, aztán pedig az elvonó. Hat év után aztán november 29-én újra nyerni tudott, ezzel karrierje 14. vk futamgyőzelmét szerezte meg. Eredménye: 131,5 és 143,5 méter, összesen 293,5 pont.
A futamgyőztessel madarat lehetett volna fogatni: “Természetesen nagyon örülök a győzelmemnek. És őszintén remélem, hogy visszatérésem nem csak tiszavirág életű lesz. Ugyanúgy edzek, mint régebben.” – nyilatkozta a verseny után. Janne Ahonen persze kevésbé volt jókedvű: “Most elég csalódott vagyok. Ez volt életen egyik legjobb vk versenye, ezért pár óra elteltével biztos örülök majd a helyezésemnek” – mondta “az örök vesztes”.
Van, akinek sohasem jön ki a lépés?
Ahonennek sok ideje nem volt az önmarcangolásra, mivel szombaton, a 2. versenynapon újra bizonyíthatott. Az időjárás ekkor sem fogadta kegyeibe az ugrókat, sőt!
 Hideg és szél Kuusamoban |
Nem csak a -20 C fok maradt meg, hanem ehhez járult az állandóan változó irányú és erősségű szél, amely néhány versenyző ugrását teljesen tönkretette. Hiába a hónapok óta tartó felkészülés, az állandó koplalás (a fizikai törvényei szerint minél könnyebb egy ugró, annál messzebbre repül, így a síugrók nagy része (titkoltan) anorexiás). A síugróknak ugyanis nem nőtt szárnyuk, így hiába tökéletes technikával kivitelezett ugrás, ha egy széllökés ugrás közben lenyomja őket, vagy oldalról meglöki őket, onnantől kezdve már csak imádkozhatnak, hogy ne legyen nagy bukás a vége. Akit elkapott a szél, az elfelejthette a jó helyezést.
 Ahonen bánatosan, Widhölzl és Peterka boldogan |
Szombaton az egyik nagy kérdés az volt, hogy Peterkának sikerül-e megismételnie a pénteki remek teljesítményét, a másik pedig az, hogy Ahonennek sikerül-e végre nyernie egyszer. Az első ugrás után Ahonen vezetett, a másodiknál azonban az addig 131 méteres ugrásával 7. helyen álló Andi Widhölzl, a Nyári Grand Prix sorozat győztese 143.5 méterre repült, és “elrabolta” Ahonentől az első helyet, 303.8 pontos összeteljesítménnyel. Ahonen ugrásai 141,5 és 134,5 méteresek voltak, és ez csak a 2. helyre volt elég, 298,4 ponttal. “Amikor leértem a 2. ugrásom után, még azt hittem, hogy elég hosszú volt ahhoz, hogy nyerjek, aztán pár másodperc múlva kiderült, hogy az ugrásom megint nem volt elég a győzelemhez” – kommentálta a történteket lógó orral a finn, akinek nem sikerült az otthoni közönség előtt nyernie.
A dobogón Widhölzl baljára a pénteki győztes, Primoz Peterka állhatott fel 287,3 ponttal, aki a két versenynap után 160 ponttal vezeti a világkupa pontversenyét Widholzl (145 pont) és Ahonen (130 pont) előtt. Malysz szombaton 4. lett, a vk-ban szintén a 4. helyen áll. (A világkupa pontos állásáról készült táblázatunkat itt találod.)
 Nem a finn dohányzók klubjáról készült a fotó, a nézők csak lélegeznek A németek hangulata hasonlóan mélyponton, mint a finn hőmérő |
Tanácstalanság a németeknél:
A hétvége vesztese (Ahonen mellett) egyértelműen Sven Hannawald és német csapat volt. (A germánok másik ásza, Martin Schmitt még mindig sérüléséből lábadozik, így ő csak nézőként szemlélhette a versenyt). A németek persze kétségbe vannak esve, hisz a szponzorok és a fanatikus rajongók nem erre számítottak a szezon előtt.
Hannawald még azt sem tartja kizártnak, hogy kihagyja a következő vk futamot, mondván, hogy “úgy látszik én sem vagyok védve attól, hogy ennyire szarul ugorjak. Összeülünk az edzőimmel és kitaláljuk, hogy hogyan javíthatnánk a teljesítményemen.” – mondta a bánatos, holtversenyben 49., vagyis utolsó helyen végző német.
A következő vk futamot a hétvégén, december 6-án és 7-én rendezik a norvég Trondheimban. Ez szintén villanyfényben, este rendezett verseny lesz, amelyet az Eurosport, a ZDF és az ORF1 is élőben közvetít majd.
(A cikkben található fotók a skispringen.com síugró weboldalról valók.)
