Vannak, akik szívesen bicikliznek 24 órán keresztül. Másfél kilométeres pályán, durva emelkedőkön, szűk csapásokon keresztül. És még élvezik is. Szeptember 21-22: Sportaktív 24 órás váltóverseny a Hármashatárhegyen.
 János ejtőzik  |
A hármashatárhegyi Rekettyés mountain bike-központ körül jelölte ki a másfél kilométeres pályát a két kerék szerelmesei számára a Sportaktív S.E. A 24 órás versenyre 24 csapat jelentkezett – köztük az Ulmann Mónika Akciócsoport, a Paksi Hapsik, a Ligeti Jegesmedvék. A központ környékén sátrat állítottak fel a teamek, az épület előtt bográcsgulyás rotyog.
Verebes János ötfős teammel érkezett a versenyre. Ők a Ligeti Jegesmedvék. Óránként váltják egymást, János délután hatkor már alszik. Kérdéseinkre félálomban, de készségesen válaszol. Még két órája van, és újból ő jön. Számukra ez csak hobbi, szórakozásból neveztek. Valójában jégkorongcsapat ők – szárazföldön. Biztos benne, hogy kibírják másnap délig. Egyszer már sikerült. Bár teljesítményük nem elég a jó helyezéshez, jól érzik magukat, és ez elég.
 A legmeredekebb szakasz |
Senki nem komolykodik – a rendezvény inkább emlékeztet ötéves osztálytalálkozóra, mint embert próbáló versenyre. A hangszórókból zene szól, a konferanszié pedig jóbarátként szól a jelenlévőkhöz. Arcoskodás nulla.
Harangvölgyi András, a Sportaktív S.E. vezetője:
-Hányadik alkalommal rendezik meg a versenyt?
– Másodszorra. Először Alsőörsön rendeztük. Fantasztikus hangulatú verseny volt – végig szakadt az eső. Annyira elszánt volt mindenki, hogy nyilvánvaló volt, hogy idén is megrendezzük. Az autómentes világnaphoz igazítottuk az időzítést. Ez nem is annyira verseny, mint inkább flúgos futam. Arról szól, hogy mindenki, aki szeret bringázni, együtt van egy napon keresztül.
 A váltás hevében |
Egyre több olyan csapat van, akik rendszeresen eljönnek a rendezvényeinkre. Reméljük, hogy jövőre még többen leszünk. Nagyon komoly csapatok vannak, mint például az Ulmann Mónika Akciócsoport, akik tavaly is részt vettek a futamon. Mindenki teljesen őrült.
– Igazi profik is vannak köztük?
– Hogyne. A két egyéni induló külföldi világversenyeken is komoly eredményeket ér el. Egyikük, Lőrincz Olivér Amerikában is nagyon jól szerepelt. Az elit versenyzők természetesen külön kategóriában indulnak. Nagyon jó a versenyszellem, mindenki segíti a másikat, szurkolnak egymásnak. Ez még igazi sport – remélhetőleg így is marad.
Nehéz, veszélyes pályának számít a hármashatárhegyi?
 A “géppark” |
Igen, a másfél kilométert átlagosan hét-nyolc perc alatt teszik meg. Nagyon sok technikás kanyar van benne. Amikor eljön az éjjeli küzdelem, kiderül, ki mennyire tud bringázni. Baleset még nem volt, itt azért mindenki tud kerékpározni, tudja a trükköket.
– Hogyan változik a versenyzők hangulata, amikor eljön az éjszaka, majd a hajnal?
– Éjszaka mindenki fölspannolódik, mert ez egy speciális körülmény. Éjfél után kicsit lanyhulnak a csapatok, van, aki ágynak dől. Hajnal felé, amikor jön föl a Nap, akkor csodálatos érzés bringázni. Akkor kezdenek előtörni a Rekettyésből a fiatalok.
– Megtérülnek a költségeik?
 Szentjánosbogárként világítva |
Ez se nem a MTB szövetség, se nem a szponzorok versenye, gyakorlatilag társadalmi munkából működik. Az ingyenleves, az ásványvíz, meg a szponzor által biztosított üdítők segítik a résztvevők küzdelmét.
Ekkor mellénk ér Lőrincz Olivér. Ő egyedül hajtja végig a 24 órát. Negyed hét körül járunk, ekkor már a negyvenedik kört teljesíti. Hamar tovarobog.
– Fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyesmire vállalkozzon?
– Nem kell fanatikusnak lenni – ez a dolog nem csak a kerékpározásról szól. A verseny összetartja az embereket, ezeket a fiatal srácokat. Ez pedig az utóbbi időben kiveszett ebből a rohanó világból. A vezető szerepet maga a természet jelenti – jó levegőn vagyunk, fantasztikusan érezzük magunkat.
– Ez egy teljesen normális dolog, ezt szeretjük. Mindenki megpróbálja a maximumot kihozni magából – de nem mindenáron. Hála Istennek itt az élversenyzésből adódó negatív dolgok, mint a dopping, a különböző menedzseri érdekek nem jelentkeznek. Remélhetőleg ez így is marad, és egyre többen leszünk. Lőrincz Olivér is, aki nagyon komoly eredményeket ért már el nemzetközi versenyeken (a magyarok egyébként is erősek hosszútávon), nagyon szívesen indul itt is.‘
Az éj hamar leszáll, de a versenyzők nem lankadnak, és a bátorító rikkantások – Aerosmith-szel a háttérben – messze hallatszanak.
