Sok extrém ürgéről írtunk már az extrem.hu oldalain, de Karl Bushby valószínűleg évekre elviszi a legextrémebb ötlet címet. A brit ex-ejtőernyős úgy döntött, körbeGYALOGolja a földet. Ez mintegy tíz évig tart, és Magyarországon is áthalad. Hihetetlen kalandjairól itt olvashatsz.
 Karl Bushby  |
Ok nélkül gyalogolja át a Földet?
Emlékeztek még Forest Gumpra? Nehéz elfelejteni, az tény. Ő döntött úgy, hogy elkezd futni. Átfutotta az USÁ-t, csak úgy. Nem tiltakozott ő semmi ellen, nem gyűjtött a rákos gyereknek, csak futott, amíg meg nem állt.
Valami hasonló vezérli Karl Bushbyt is. A 33 éves angol 16 éves korában állt be a brit hadseregbe, majd 11 éven keresztül ejtőernyősként szolgált. Ott szokott hozzá a katonás fegyelemhez, az extrém körülmények elviseléséhez és a találékonysághoz, amit a világkerülő útja során hasznosítani is kénytelen. 1998-ban lépett ki a seregből, hogy megvalósítsa élete álmát: eljusson Dél-Amerika legdélibb részéről haza, gyalog.
Rajttól a célig: jó esetben egy évtized
 Dél-Amerikából Nagy-Britanniába: tíz éven át 8 szakasz, 4 kontinens, 25 ország |
Még belegondolni is félelmetes: 57 ezer km-en vezet az útja Dél-Amerikából az USÁ-ba, onnan fel Kanadába – itt tart most – majd innen Alaszkába, a befagyott Bering-soroson át Oroszországba, Szibérián át lassan Ukrajnába, onnan Romániába, MAGYARORSZÁGra, Ausztriába, Németországba, Franciaországba és végül a Csalagúton át Nagy-Britanniába. Felszerelését egy kis hátizsákkal összekötött kétkerekű járművön húzza maga után. Nagy-Britanniából segíti egy önkéntesekből álló csapat, akik fenntartják a weboldalát és szatelit telefonon (és az útvonalon az előre megbeszélt postahivatalokba küldött csomagokkal/levelekkel) tartják vele a kapcsolatot.
|
A történelemkönyvekbe gyalogol
A tervek szerint 2009-ben ér haza. Ha sikerül gyalog hazajutnia, valószínűleg átveszi Marco Polo helyét a tankönyvekben. Merthogy hosszú évekre, talán évszázadokra bebiztosítaná a világ leghosszabb megszakítás nélküli gyaloglásának csúcsát magának. Persze a „megszakítás nélkülin” nem azt kell érteni, hogy pihenni, enni sem áll meg, hanem annyit, hogy vagy gyalogol, vagy eszik, vagy alszik. Reméljük, ott lehetünk, amikor Karl elérni Magyarország határait, de ez még a legoptimistább számítások szerint is minimum három-négy év múlva következik be. Annyit azonban mindenképp megígérhetünk, hogy figyelemmel kísérjük Karl útját, hisz valóban nem mindennapi vállalkozásra szánta rá magát a brit.
 Napjaink Marco Polo-ja reklámfigurának nem elég jó? |
Legnagyobb gondja az éhség
2003. áprilisának közepén Karl Kanadában jár, és már eddigi útján is annyi élmény (pozitív és negatív) érte, hogy ha egyszer újra Anglia földjére ér, élete végéig diktálhatja az élményeit. És itt jön az első és talán legmegdöbbentőbb bökkenő. Karl legnagyobb gondja az útja első éveiben, Dél-Amerikában az volt, hogy többször is az éhenhalás veszélye fenyegette. Mert bár ez szinte hihetetlen, egy komoly szponzor sem látott fantáziát az útjában. Pedig Karl tíz éves útja során egyre komolyabb publicitást kap, és a gyaloglásnál olcsóbb sportágat nemigen találnának a szponzorok. Karl végül 500 angol fonttal indul neki a tíz éves útnak, reménykedve, hogy valahogy csak fent tudja magát tartani az úton talált vagy kapott ételekből.
(Hogy ez mennyire sikerült neki, arról Karl naplójának általunk kiválogatott és lefordított részleteit lásd a cikk alján.)
 Karl a sivatagban Kanadában kirabolták a koldussorsú vándort |
Túlélte Dél- és Közép-Amerikát és Kanadában rabolták ki
Útja már négy éve tart, és anyagi helyzete nem sokat változott, ráadásul Kanadában, 2002. december 31-én, amikor betért egy bárba, hogy egy kicsit megünepelje az új évet, ellopták az utánfutóját. Érték persze nem sok volt benne, pénz még kevésbé, viszont meglovasították a négy éves út során összegyújtögetett tárgyi emlékeit: fotókat, kis kabalákat, leveleket. Ráadásul a csomagban voltak a családját ábrázoló fotók is, így érthető módon Karl az újév napjára a kétségbeesés határáig jutott. Aztán végül 2003. februárjában, a lopás után két hónappal, Karl apja Kanadába repült, vitt neki egy új járművet, fontos kellékeket és persze fotókat.
Mivel Karl végig gyalog utazik, így sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerül azzal a környezettel, ahol épp jár, mintha mondjuk autóval járná végig az útvonalat. Mivel pénze sem sok van, így nem teheti meg, hogy luxusszállodákban mossa le magáról az út porát. Így még inkább rá van kényszerítve, hogy kontaktusba lépjen a környezetével.
Hogy Dél-Amerikában milyen kalandokban volt része, arról – csak ízelítőként – a naplójából szemezgettünk. A naplórészletekhez, amelyekben Karl az éhségről, a magányról, a hírnévről, a szerelmi életéről és sok minden másról beszél, klikkelj ide!
