Az elmúlt két hét megpróbáltatásai után, úgy tűnik, van némi remény, hogy május vége előtt mégiscsak lesz egy-két nap jó idő az Everesten. Így talán Klein Dávid és a többi hegymászó feljut a csúcsra, és nem tér haza dolgavégezetlenül.
 Támadás előtt Forrás: expeditions.hu  |
Pár napja mi is beszámoltunk arról, hogy több száz hegymászó nézi árgus szemekkel az időjárás előrejelzéseket. Mostanra két táborra oszlottak a hegymászók. Az óvatosokra és a bátrakra. Vannak, akik azonnal próbálkoznak, ha kicsit javul az idő, és vannak, akik csak akkor indulnak neki a csúcsnak, ha biztos, hogy legalább 2-3 napig jó idő lesz.
Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy május 20 és 23 között lesz a legnagyobb forgalom a világ legmagasabb pontjára felvezető utakon. És az is biztos, hogy a csúcsra tartók között ott lesz Klein Dávid is. Ő jelenleg az újraakklimatizálódás gyötrelmeit nyögi. Hogy pontosan hogyan éli meg a helyzetet, arról Pünkösdkor így számolt be a magyar bázisának.
 A pihenésből már elegük van Forrás: expeditions.hu |
„Nehezen szántam el magam erre az utolsó akklimatizációs túrára. Az alaptábor alatt, illetve az alaptáborban eltöltött pihenőnapok ellustítottak. A szimatom, az ösztöneim azt súgják, hogy jót tesz majd fizikailag és pszichésen is erőlködés. Éjjel 1 és 2 között szeretnék indulni. 0 óra 30-kor még felhívom Démi Bébit, egy perc 30 másodpercet romantikázunk. Majd meggyújtom az expedíció határán a tüzet, egy percig nézegetem, a szokásoknak megfelelően körbejárom, majd magabiztosan belecsattogok az éjszakába. 15 perc múlva elérem a jégesés kezdetét, majd reménytelenül eltévedek.
Erősebbik fejlámpám a 2-esben… Apró LED-es kacatommal hiába pásztázom az egyforma sziklahalmokat. 3 óra 15 van, mire megtalálom az ösvényt a jégtömbök között. Szitkozódom. A 2-es előtt el fog kapni a nap! Meglepően erős tempót tudok tartani, bár valamiért 3 és 4 között hányinger kerülget. Aztán elmúlik.
Élvezem a tempóm, a magányt, és az éjszaka misztikus varázsát. 8:30-ra érek a 2-esbe. Mindenki fent van a Lhotse-falon. A 2-es üres. Kapok a szakácstól egy kis konzerv ananászt. Később osztott fejhallgatóval goa zenét hallgatunk, és nézzük a hegyet.
05. 16. Elaludtam! A fenébe! Be kell tuszkolnom a fagyos bakancsbelsőmet a hálózsákomba… Szinte automatikusan megkezdem a mozdulatsort. Majd rájövök, hogy csak álom volt az egész. 00:15-öt mutat az órám, majdnem két órát alhatok még. Valóban 2-kor kelek, de emlékezve a tegnapi viszonylag gyors tempómra, úgy döntök, csak 4-kor indulok. Talán nem kap el a nap.
Örömmel veszem észre, hogy valóban szép tempót nyomok. A Lhotse-fal tövében eloltom a fejlámpámat – már világos van – és felveszem a hágóvasamat. Kezdődnek a kötelek, amik a meredek jégfalakon keresztül vezetnek a 3-as táborba. 30 perc alatt kiderül, túl könnyedén öltöztem. Kantáros polárgatya, adidas polár felső, de nincs rajtam szélzáró réteg. Egy óra agonizálás után megállok, rögzítem magam a kötélen, és előhalászom a szélkabátomat. Így csak a fenekemet kóstolgatja az erősödő szél szemérmetlenül. 8:00-ra érem el a 3-ast. Egyedül vagyok. Bevackolom magam, és naplót írok.
Dávid azt tervezi, hogy május 16-án a 3-as táborban alszik, 17-én megpróbál felmászni a Déli nyeregig, majd 17-én vagy 18-án visszamegy az Alaptáborba. Május 23-ára van kitűzve a csúcstámadás, vagyis 20-án indul újra felfelé.
