Klein Dávid egy nemzetközi expedíció egyetlen magyar tagjaként 2004. szeptember 25-én oxigénpalack nélkül megmászta a 8201 méter magas Cho Oyu csúcsot. Dáviddal a csúcsokról, a csajozás és a hegymászás közötti hasonlóságról, valamint a mászás közben megélt spirituális élményekről beszélgettünk.
 Dávid a Cho Oyu-n Forrás: expeditions.hu  |
A Cho Oyo, azaz a Türkiz Istennő a Himalájában fekszik, Nepál és Tibet határán. A 14 darab 8000 méter feletti csúcs közül ez volt az ötödik, amit megmásztak. Ez egy Herbert Tichy# vezette osztrák expedíció nevéhez fűzödik, akik 1954. október 19-én jutottak fel a 8201 méteres csúcsra, vagyis pontosan ötven évvel korábban, mint Klein Dávidék csapata.
– Úgy tudom, voltak fizető vendégek is a csapatban, vagyis ez egy kereskedelmi expedíció volt. Te hegyivezetőként voltál ott?
– Az expedíciónk vezetője Henry Todd egy híres himalájai veterán. Vele együtt három hegyivezető volt a csapatban, kilenc fizetővendég és Jobyval ketten mi voltunk az erős emberek. Független hegymászóként az volt a feladatunk, hogy diktáljuk a tempót, aggreszíven törjünk a csúcs felé, és ezzel húzzuk felfelé az expedíciót.
– Téged ki ajánlott be a csapatba? Azt nem lehet mondani, hogy itthon túl híres lennél, de persze ez korántsem jelenti, hogy külföldön ne jegyeznének remek hegymászóként.
– Ács Zoltán barátom mászott együtt Toddal az Everestre két évvel ezelőtt, ő ajánlott be. Szerintem a híressé válás vagy a pénz miatt nem érdemes hegyet mászni, túl nagy a kockázat és túl kicsi a haszon. Hegyet mászni csak annak érdemes, aki szereti, aki úgy érzi, hogy a léte akkor nyeri el igazi értelmét, ha fönt van a hegyen.
– Olvastam egy naplórészletet a honlapodon, amiben azt írtad, hogy számodra a hegy olyan, mint egy egzotikus szerető. Kifejtenéd ezt?
– Az első találkozást a heggyel leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor meglátok egy csajt az utca túloldalán. Az ember ilyenkor felméri, hogy milyen karakterű lehet a hölgy, milyen ritmusban érdemes hozzá közeledni. Mielőtt elhagyjuk a hegyet, és utoljára visszanézek rá, az pedig olyan, mint amikor egy kedves régi szeretőtől búcsúzik az ember.
– Neked már nem ez volt az első nyolcezres hegyed, de gondolom azért óriási érzés lehetett körbenézni, és látni a Himalája többi csúcsát – páholyból.
– Természetesen óriási élmény volt. Nyolcezres függő lettem. A hegymászás az extázis iránti vágy kielégítésének egy formája, ami közben az önoldódás élménye érhető el. Magában az extázisban vagyok benne, az ún. flowban. Ezt éreztem most is. Szerintem a hegymászás nem sport a szó hagyományos értelmében, hanem annál jóval több.
– Le sem tagadhatnád, hogy filozófia szakra jársz. Gondolom ez a spirituális élmény a halálzónában, 8000 méter környékén, ahol már kevés az oxigén, tovább erősödik. Itt már nehéz tisztán gondolkodni. Hogyan tudsz ilyenkor olyan fontos döntést meghozni, minthogy visszafordulj-e vagy továbbmenj-e? Ezen a döntésen az életed múlhat, hisz nem csak feljutni kell, de le is kell jönni utána.
– Ebben nagyon sokat segít a tapasztalat. Az elmeállapotomról a halázónában úgy szoktam információt szerezni, hogy egyjegyű számokat adok össze. Ha még nem kell három perc ahhoz, hogy kiszámoljam, hogy 3 meg 5 az nyolc, akkor jól vagyok. Van egy túlélési szabályrendszerem. Csúcsmászás előtt elhatározom, hogy akárhol is tartok, mondjuk pontosan 2 órakor visszafordulok. Ellenőrzöm, hogy megy-e még az összeadás, és azt is, hogy le tudom-e olvasni a számokat az órámon. A trükkös rész az, hogy a tompuló elmeállapotot megélő és az állapotot szemlélő intellektus is én vagyok.
– Azt mondtad, hogy 8000-es függővé váltál. Melyik csúcsra indulsz legközelebb?
– Kisebb csapattal, alpesi vagy félalpesi stílusban szeretnék mászni, technikásabb utakat nyolezresekre. 2000-ben a Broad Peakről (8047 m) kellett fagyás miatt 7800 méteren visszafordulnom, és 2003-ban a Gasherbrum II. (8035 m) sikeres megmászása után a Gasherbrum I-ről jöttem le csúcsmászás nélkül. Erre a két hegyre mindenképpen szeretnék visszamenni, és befejezni, amit elkezdtem. Valamint az Everesten néztem ki egy olyan útvonalat, amit még csak nagyon kevesen másztak meg.
