A kitesurfösök legfontosabb versenye a King of the Air, Mekkában, azaz Hawaiion. A leggyorsabban feljődő vízi extrémsport csúcsversenyére akár magyarok is mehettek volna, de idén nem jött össze.
 Tenger, napsütés, szél: Hawaii Fotó: Clay Rogers  |
Az idén már 6. alkalommal megrendezett Red Bull King of the Air olyan népszerű a kite-osok körében, hogy már globális kvalifikáció sorozatot kellett tartani. Szerencsére, aki bejut a hawaii döntőben, azoknak a szervezők már mindent kifizettek, nem kell aggódniuk az útiköltség és a szállás miatt. Pár évvel ezelőtt még lenézték azt, aki nem Maui-n kite-ozik, mondván, hogy csak annak van esélye a Levegő Királya címre, aki a Hawaii viszonyokhoz szokott, de mára ez megváltozott. Már világszerte kite-oznak, hisz ehhez csak egy kis víz és egy kis szél kell, nem kellenek hozzá olyan hullámok, mint mondjuk a hullámlovagláshoz. A kite-ozás akár a Balatonon is űzhető, és űzik is szép számmal. Az év elején felmerült, hogy a magyar kite bajnokság nyertesét a Red Bull segíti abban, hogy kijuthasson a King of the Airre, de végül a cég sportosztályának nem jutott rá idén a többi esemény (Air Race, Dirt Ride, stb.) miatt. Talán majd jövőre.
Persze a magyarok nélkül is egész jól elrepülgettek a kite-osok Hawaiion. A versenyzők többsége windsurfös, wakeboardos vagy snowboardos háttérrel érkezett a kite-ba, így rengeteg stílus keveredik.
 Kite-os hullámlovaglás Fotó: Clay Rogers |
A KofA zsűrije ezért nem is az egyes trükköket pontozta, hanem az összehatásra figyeltek. Így mindenki a saját stílusát is belevihette a mozgásba, sokkal inkább freestyle jellege volt a versenynek. A nagydöntőt Ho’okipán rendezték, egy olyan partszakaszon, ami az év többi részében a hullámlovasoké. Így a kite-osok úgy várták a döntőt, mint a gyerekek, hogy végre bejuthassanak az édességboltba. A Hawaii-ak „síkvízi” kite-ozásnak hívják azt, amit a világ többi részén csinálnak. Sokan nem is voltak hozzászokva, hogy itt a víz nem csak a talajt jelenti, ahonnan el lehet rugaszkodni, és jókat repülni. Itt meg kellett lovagolni a hullámokat, kicsit mintha wavesurfösök lettek volna. Ezen a versenyen tényleg sportágak egész mixe jelentkezett. Snowboardból átvett trükköket használtak, úgy húzatták magukat a habokon, ahogy a wakeboardosok teszik, a deszkán való állás a windsurfből jön, ehhez jön a hullámok meglovaglásának technikája, no és persze a kite ernyőhasználata.
 Tuterai Montaron, a Levegő Királya Fotó: Clay Rogers |
Aki ezen a versenyen jól ment, az nem csak a levegő, de a víz királya is. A férfiak között a legjobban egy tini nyűgözte le a bírókat. Tuterai Montaron a Polinézia egyik szigetén, Bora Borán lakik, és mindössze 17 éves,viszont a stílus jobban tetszett a bíróknak, mint a francia és amerikai nagymenőké, így őt hozták ki győztesként. A nőknél tavaly hasonlóan fekete lóként nyert a dominikai Susi Mai. Előtte még soha sehol semmit nem nyert, de idei címvédése bebizonyította, hogy nem volt véletlen a tavalyi elsősége.
A királyi pár megválasztásán túl rendeztek még egy versenyszámot, ami már kevésbé volt véres küzdelem. A „Hangtime” lényege, hogy a kite-os meddig tud lógni a szeren, vagyis, hogy mennyi ideig tud fennmaradni a levegőben. Idén a legtovább a floridai Damien Leroy bírta, 6,65 másodperces idejével közel 400 ezer forintnyi pénzdíj ütötte a markát. Nem rossz órabér!
