A címben feltett kérdésre a válasz kb. kétféle lehet: nagyon sokan szinte semmit sem tudnak, ill. nagyon kevesen vannak, akik tényleg ismerik ezt a látványos, erőt és ügyességet egyaránt igénylő sportot. Az extrem.hu Dunavarsányban készült helyszíni tudósításával szeretné gyarapítani olvasói ismereteit!
 Tessék kiköltözni hétvégére!  |
Volt némi hiányérzetünk, amikor átnéztük, hogy a nyár beköszöntével, mely vízisportokról számoltunk be az extrem.hu-n. Volt itt minden: szörf, kitesurf, wakeboard, rafting és vadvízi kajak. Azaz csak szinte minden, hiszen a vízisíről mintha megfeledkeztünk volna. Az igazat megvallva a szerkesztőség munkatársainak sem voltak beható ismeretei magáról a sportágról ill. annak honi elterjedtségéről. Nos, ami azt illeti, ideje volt már, hogy beszéljünk egy illetékessel. Például Micskó Lászlóval, aki Dunavarsányban üzemelteti az ország talán legjobb létesítményét, ami, tervei szerint, csak egyre jobb lesz.
A pálya
Dunavarsány egy kellemes megjelenésű, mondhatni jól szituált nagyközség. Kb. olyan, mintha egy balatonparti település költözött volna Pest közelébe.
Laci három éve minden nyarat Varsányban tölt, építi, szépíti és üzemelteti a pályát. A közel négyszáz méteres pálya egy kétszer akkora, élénk zöld színű bányatóból van lekerítve.
-Nagyon jó, hogy ilyen hosszú a tó, mert kell a hely a kényelmes fordulókhoz. Sok bányatóval ellentétben ez nem túl mély, a legmélyebb részén sem éri el a négy métert. A stégnél el is kellett keríteni egy kis részt, mert előfordult, hogy leért a hajócsavar. Itt nagyon jókat lehet fürdeni, a múlt héten, abban a rettenetes hőségben, 30 fokos volt a víz.
A tó hátsó részében van kijelölve egy teljesen szabályos szlalom pálya hat bójával, amiket a versenyek során meg kell kerülni. Három éve, mióta itt vagyunk, mindig rendezünk legalább egy versenyt.
Többfunkciós komplexum
 Full extra: szauna! |
Azonban magában a vízisípálya nem elég. Kell még valami más, amivel a vendégeket a bányatóra lehet csalogatni. Épp ezért Laci azon fáradozik, hogy a lehető legtöbb nyári sportnak legyen helye a tó körül.
-Már van egy füves lábtenisz pályánk, és ha minden jól megy, hamarosan elkészül egy strandröplabda pálya is, a játéktér már teljesen kész van, csak a hálót kell még beszerezni. Szeretnék valahova egy mászófalat is, egyelőre csak egyszeri alkalomra, kísérleti jelleggel, például egy extrém hétvégére. Rá kell ébreszteni az embereket, hogy nincs annál jobb, mint amikor kimehetnek a szabadba, és kedvükre mozoghatnak, sportolhatnak! Pontosan ezért csodálatos dolog a vízisí.
A vízisí
Elérkeztünk végre a témához! Az alábbi sorok célja az, hogy minél több embernek csináljunk kedvet a vízisíhez, vagy éppen megadjuk az utolsó lökést ha már játszik a gondolattal.
-Természetesen a vízisí is az Egyesült Államokból indult hódító útjára. Pontosan nem tudom, hogy mikor, de körülbelül 40 éve történhetett. Először a motorcsónakos vontatás volt elterjedtebb, azonban ez eléggé drága mulatság, és sokakat távol tartott a sportágtól. Megoldásként erre találták ki a kábeles pályát. Itt kifeszített kábel és elektromos áram segítségével tud siklani a delikvens. Ez lényegesen olcsóbb mint a motorcsónakos és technikailag is könnyebb. Azok, akik egyszer megtanultak csónak mögött csúszni, könnyedén tudnak siklani a kábeles pályán. Sokan azt hiszik, hogy a vízisí nem más két síléc, amivel nem havon, hanem vízen siklunk. Ez azonban nagy tévedés, mert az igazi vízisínek csak a kezdete a két léc. Először mindenki két lécen tanul meg csúszni utána azonban jöhet az igazi, egy léces vízisí, ami már merőben más, igazi, komoly technikát igényel.
Hazai pálya
 Be lehet dőlni a kanyarban |
-Magyarországon jó 15 évvel ezelőtt Bakai Mátyás volt az, aki az elsők között kezdett vízisízni, akkor még kábelpályán. Motorcsónak mögött szintén ő kezdte kb. 10 évvel ezelőtt. Azóta körülbelül tíz vízisí klub alakult az országban azonban, sajnos, ezek közül sem mind működik. Most a miskolci versenyen közel 20-an vesznek részt, ez azonban nem a teljes mezőny, az kb. 30-35 versenyző lehet.
-Mennyivel jár előttünk a nemzetközi mezőny?
-Az élmezőny kb. annyival van előttünk, mint amennyivel egy hazai, úgymond profi, jobb egy teljesen kezdőnél. Példával illusztrálva: itthon van két-három versenyző, aki 12 méteres kötéllel tudja teljesíteni a pályát, egy világversenyen a harmincas döntőbe biztos, hogy nem lehet bejutni 12 méter fölött, a győztes meg olyan 10,75-10,25 közötti kötéllel megy.
Mi van a kötéllel?
 Elől a csónak, hátul a síző |
A versenyeken a hajó sebességét és a versenyzőt húzó kötél hosszát szabályozzák. A férfiak mezőnyében a hajó legkisebb sebessége 46 km/h (nőknél 43) lehet, a kötél maximális hossza pedig 18 m. A bóják a pálya tengelyétől 11,5 méterre vannak átlósan elhelyezve, ezeket kell kívülről megkerülni. Elindul a versenyző, minden paraméter alapon (46 km/h, 18 méter kötél), ha teljesítette a pályát, megállás nélkül, csak egy fordulóval, növelik a hajó sebességét. Minden sikeres kör után a hajó egyre gyorsabb lesz, egészen 58 km/h-ig. Ha ezt is vette az emberünk, akkor elkezdik rövidíteni a kötelet, amibe kapaszkodik, viszont a hajó már nem fog lassabban menni. El lehet képzelni, milyen az, amikor pl. 11 méteres kötél végén kell az embernek megtennie egy 11,5 méteres távot. A bója bevételekor 30-ra kell lassítania, az átlós egyenesben pedig 100 km-re is felgyorsulhat. Ilyenkor majdnem olyan erők hatnak a versenyzőkre, mint a Formula-1-es pilótákra.
De, aki ebbe egyszer belekóstolt!
Mike és az evező
Látogatásom ideje alatt Dunavarsányban kiváló szörfös idő volt, kerti széket borogató széllel, ez azonban kifejezetten alkalmatlan vízisízésre. Rendszerint. Dél körül vártuk Mike-t. Ő egy amerikai fiatalember, aki Magyarországon alapított családot, és nem mellesleg kiválóan vízisízik. Olyannyira kiválóan, hogy ilyen időben ő az egyetlen, aki egyáltalán vízre mer szállni. Laci elmondta, hogy ideális időben, Mike néha egy evezőlapáton(!) szokott siklani. Jön is Mike, konstatálja, hogy tényleg van némi szél, de már veszi is fel a szerelését, mi pedig ülünk be a motorcsónakba. Mit is mondjak, az a tíz perc, amíg Mike csúszkált, még a csónakból nézve is fantasztikus volt! Akkor milyen lehet a vízen?!
Tanuljon meg vízisízni, Ön!
 Az biztos, hogy az ember vizes lesz |
A szezon során, kb. április végétől szeptember végéig, a klub és a tó nem csak a profik előtt áll nyitva. Aki nem sajnálja az időt, a fáradtságot, nem riad vissza a kezdeti kudarcoktól, és hajlandó egy kéthetes Alpok beli sítúra árát kifizetni, az nyár végére egészen ügyesen tud siklani a bóják között.
-Az emberek többsége azt hiszi, hogy ez egy nagyon drága sport. Valójában nem drágább, mint bármelyik manapság divatos extrém sport. Egy kéthetes téli sítúra az Alpokban néha többe kerül, mint nálunk egy 300 perces bérlet, amivel kellő odaadás mellett, nyár végére könnyedén meg lehet tanulni alapfokon csúszni. Ráadásul csak a technikáért kell fizetni, tehát a hajó üzemköltségéért, és hasonlókért. Minden felszerelést mi biztosítunk, nem kell ruhát, mellény, kesztyűt, de még lécet sem hozni, mert nálunk mindezt ingyen megkapja a tanuló. Ráadásul kiváló oktatóink vannak, akik el is tudják magyarázni és meg is tudják mutatni, hogy mit és hogyan kell csinálni. Szabadjon egy kicsit büszkélkednem: itt tanult meg vízisízni Darnyi Tamás, aki ma már egészen remek ebben a sportban is!
Kedves olvasók! Remélem, hogy sokatok érdeklődését felkeltette ez a néhány bekezdés. Ha igen, akkor bátorságot, kitartást és sok szerencsét kívánok. Csatoljatok lécet és, a havas lejtők helyett, irány a víz!
