Pár nappal ezelőtt olvashattátok a hírt – amit kicsit kétkedve fogadtunk – hogy egy francia berepülőpilóta helikopterrel fent jár a világ tetején. Az Eurocopter megkeresésünkre néhány képpel is szolgált. Galéria itt.
 Amiról nem készül felvétel, az szinte nincs is Forrás: Eurocopter  |
Az Everest csúcsa a Föld azon kevés pontjainak egyike volt, ahová nem lehetett csak úgy elruccanni. Ma már helikopterrel el lehet jutni az Északi- és a Déli-sarkra is, kiszállni, pezsgőzni egyet, majd visszaszállni a gépbe. Az Everestre azonban még a leggazdagabbnak is fel kellett másznia. Ha segítőkkel is, de saját lábán kellett feljutnia. Úgy tűnik, ennek is vége. Május 14-én, helyi idő szerint 7 óra 8 perckor, egy gyári Ecureuil/Astar AS 350 B3 típusú helikopter, amelyet az Eurocopter tesztpilótája, Didier Delsalle vezetett, 8850 méteren landolt, az Everest csúcsán.
Mivel 9000 méter környékén már nagyon ritka a levegő és idén az időjárás is borzalmas, némi kétkedéssel fogadtuk a hírt. Megkerestük az Eurocoptert, képek és videók iránt érdeklődvén. Nem mi voltunk az egyetlenek, és a cég – két héttel a rekord után – nyilvánosságra hozta az út képeit, és ígéretük szerint egy-két napon belül videó is lesz.
A KÉPGALÉRIÁT itt tekinthetitek meg.
Közben persze a hegymászók is szeretnének – hagyományos módon – feljutni a csúcsra. Az északi oldalon már egyre többjüknek sikerül el, de a déli, nepáli oldalról még mindig nem jutott fel senki. Hogy mivel töltik a napjaikat a jobb időt várva, arról Klein Dávid küldött egy beszámolót a magyarországi bázisának. Íme:
“Mivel mostanában várakozással töltjük az időnket, elmesélem, miket szoktunk foglalkozni. Az Alaptáborban általában nem sok mindennel, általában Backgammon (táblás logikai játék) csaták folynak, illetve olvasunk, könyvet csereberélünk, pletykálunk, és egymás alaptáborait látogatjuk a különböző expedíciókkal.
Az Alaptábor alatt, ahova most lementem, teljesen más az egész világ. Ugye itt talaj van a lábam alatt, ami egy zseniális érzés közel 2 hónapi hó és jég és szikla után. Körülöttem bokrok vannak, jakokat legelésznek, házikókat látok – tehát már maga a látvány, a szag, a tapintás, az oxigén sűrűsége, minden más, az egész közeg más. Ugyanakkor mindenfélét lehet csinálni. Például találtam Pangboche-ban egy DVD lejátszót, és nekem pedig volt egy csomó olcsó ázsiai DVD hamisítványom, úgyhogy egy csomó filmet megnéztünk.
Ezen kívül jókat ettünk, pipáztam, az élet nagy kérdéseiről merengtem.
Tulajdonképpen nem olyan vészesen rossz dolog egy érintetlen sherpa faluban, egy kolostor árnyékában pipázgatva, changot iszogatva az élet nagy dolgairól merengeni.
Most pedig megindultam felfelé, az Alaptábor felé, holnap már az Alaptáborban leszek, és tulajdonképpen a csúcstámadásról való elmélkedés tölti ki szinte minden időnket. Ha együtt vagyunk, arról beszélünk, ha nem vagyunk együtt, akkor pedig arról gondolkozunk.
Az időjárás előrejelzések alapján úgy tűnik, a jövő hét első napjaiban (május 30 és június 1 között) megnyílik végre egy időjárási ablak, vagyis pár napig nem fúj majd viharos erejű szél 7000 méter felett és tiszta lesz az ég. Ha ez valóban így alakul, óriási csúcsforgalomra lehet majd számítani, hisz a legtöbb mászási engedélyt június 10-ig adták ki a nepáli hatóságok, vagyis a mászóknak – akik már egy hónapja a hegy lábánál üldögélnek – ez lesz az utolsó reális esélyük megpróbálni megmászni a világ legmagasabb hegyét.
