Legyen gyűrött a füled, végy magadra kispet-et, és irány az olajbirkózás, a Yagli gures terepe! Ez a tradícionális török sportágat ma is sokan művelik.
Napjainban egymás után születnek, jönnek létre új sporteszközök, amelyek új sportágakat is életre hívnak.
De mi a helyzet az ősi kultúrák sportjaival? Kihalnak vagy továbbélnek?
Törökországban rangot jelent pehliván-nak lenni, vagyis a Yagli gures gyakorlójának, olajbirkózónak lenni.
Talán sokan a látványos és erotikus showjellegű női
 Egy nehéz fogás sok pontot ér  |
Nem, a Yagli gures ősi török sport, ami komoly felkészültséget, és nagyon sok évi edzést kíván meg művelőjétől.
Cél a nehézsúly
Az eltökéltek már hatévesen nyomják az olajban – hiába az alapokat nem lehet elég korán kezdeni. De kell is a korai kezdés, hiszen hosszú idő telik el, mire a sportág ranglétráján feljebb jut a birkózó.
Kezdi a legalacsonyabb osztályban, majd egyre feljebb kerül, míg a csúcsra, a nehézsúlyú kategóriába ér.
Nehézsúlyban olajbirkózni ugyanis dicsőség. A leghíresebb nehézsúlyú Yagli gures-harcos a 110 kg-os, 195 cm magas Cengiz Elbiye, aki 35-40 mérkőzésen birkózik
 “Kiegyezzünk döntetlenben?” |
Szűk gatya és extra szűz olaj
A mérkőzés menetének lényege: a sportoló – pehliván – magára veszi sportviseletét, a térdig érő, szűk nadrágot , a kispet-et -, majd bekenik testének minden részét olívaolajjal, amely lehet extra szűz, de akár sima is. (Bár az extra szűz olaj jót tesz a bőrnek…)
A lényeg,: jó csúszós legyen a sportoló teste, az ellenfél pedig ne tudjon fogást találni rajta.
Aztán következhet a küzdelem a hasonlóan olajos testű ellenféllel.
Az egyértelmű győzelmet az jelzi, ha az egyik birkózó hátára fekteti partnerét. A teljes sikert az is mutatja, ha a harcos ellenfelét a magasba emeli, és három lépést megtesz vele. Minderre 40 perce van – ennyi idő alatt kell megoldania a feladatot.
