Tizenötezer kilométerrel zárta a 2010-es évet Simon Dávid, aki a tavalyi év elején azzal a céllal indult világkörüli gyalogútra, hogy körbejárja a Földet a kevésbé gazdag országok érintésével. Jelenleg Nepál fővárosában, Katmanduban tartózkodik.
Az elmúlt évben Simon Dávid kilenc országot járt be: dacolt a farkasordító szerb téllel, bebarangolta a török riviérát, gyalogolt a forró iráni pusztaságokon, majd hajón és repülőn – Dubai érintésével – az indiai Mumbaiban kötött ki.
Innen gyalogolt át a nepáli Katmanduba…
Innen gyalogolt át a nepáli Katmanduba…
A magyar fiú már a 30-as éveiben jár, és azzal a céllal vágott neki élete kalandjának, hogy öt év alatt 50-60 ezer kilométert gyalogolva, egyfajta modern zarándokként bejárja a világ kevésbé gazdag országait.
Dávid nagyon jól halad; egy-két kevésbé veszélyes betegség és néhány ellopott holmi által okozott idegsejtroncsoláson kívül kutya-baja.
A családjának hazaküldött beszámolói alapján körvonalazódik, hogy a világ népei nem mindig olyanok, mint amilyennek előzetesen beállítják őket.
Dávid szerint például a "nyugatellenes" irániak befogadók és barátságosak, míg az indiai utcák embere sokkal ridegebb, mint ahogy azt elképzelte.
Így volt ez a dúsgazdag arab emirátusban, Dubaiban is, amikor az Arab(Perzsa)-öbölben, Iránból áthajózva a határon derült ki: a kikötői hatóságok nem tudnak kiállítani számára beutazási engedélyt, s visszatoloncolják Iránba, ami szintén nem lett volna megoldás, ugyanis az iráni vízuma is lejárt.
Végülis szerencsésen végződött a történet az iráni hajóskapitánynak köszönhetően: Dávid fizetség nélkül a hajón maradhatott (közben fordultak is egyet a két ország között), majd egy Dubaiban dolgozó volt évfolyamtárs ezer dollár óvadék letételével kezességet vállalt a magyar fiúért.
A családjának hazaküldött beszámolói alapján körvonalazódik, hogy a világ népei nem mindig olyanok, mint amilyennek előzetesen beállítják őket.
Dávid szerint például a "nyugatellenes" irániak befogadók és barátságosak, míg az indiai utcák embere sokkal ridegebb, mint ahogy azt elképzelte.
Így volt ez a dúsgazdag arab emirátusban, Dubaiban is, amikor az Arab(Perzsa)-öbölben, Iránból áthajózva a határon derült ki: a kikötői hatóságok nem tudnak kiállítani számára beutazási engedélyt, s visszatoloncolják Iránba, ami szintén nem lett volna megoldás, ugyanis az iráni vízuma is lejárt.
Végülis szerencsésen végződött a történet az iráni hajóskapitánynak köszönhetően: Dávid fizetség nélkül a hajón maradhatott (közben fordultak is egyet a két ország között), majd egy Dubaiban dolgozó volt évfolyamtárs ezer dollár óvadék letételével kezességet vállalt a magyar fiúért.
A magyar vándor jelenleg egy katmandui árvaházban dolgozik az áramot, fűtést és folyóvizet egyaránt nélkülöző szállásért cserébe. Foglalkozik a gyerekekkel: játszik velük, megtanítja őket, hogyan kell orrot fújni, cipőfűzőt kötni, egyszóval minden olyanra, ami az európai kultúrában természetes.
Dávid a napokban fontos döntés előtt áll, ugyanis nem tudja, merre haladjon tovább.
Ha Tibeten keresztül Indokína felé veszi az irányt, az 5000 dollárjába fájhat, ugyanis a kínai hatóságok csak ennek fejében engedik őt át a határon.
A másik úticél, amin gondolkodik az Banglades, ott viszont a közegészségügy helyzete nem túl rózsás, így lehet, hogy visszafordul Kalkuttába, és hajóval Thaiföld felé veszi majd az irányt…
Ha Tibeten keresztül Indokína felé veszi az irányt, az 5000 dollárjába fájhat, ugyanis a kínai hatóságok csak ennek fejében engedik őt át a határon.
A másik úticél, amin gondolkodik az Banglades, ott viszont a közegészségügy helyzete nem túl rózsás, így lehet, hogy visszafordul Kalkuttába, és hajóval Thaiföld felé veszi majd az irányt…
