Kajakpóló: kajakban labdáznak

Augusztusban Írország ad otthont az 5. kajakpóló Európa-bajnokságnak. Ennek apropóján az extrem.hu utánanézett, vajon hogy áll idehaza ez az Európában egyre népszerűbb sport. Kilátogattunk a csapat edzésére, ahol azt kaptuk, amit vártunk: lelkesedés van, pénz nincs.


Labdával, csapatban kajakozni nagyobb buli

Labda nélkül unatkoztak



A múlt század harmincas éveiben a hagyományos sportokat (már akkor!) megunó vidám emberkék kitalálták, hogy a kajakedzésre magukkal visznek egy labdát és azt dobálják egy, a vízilabdáéhoz hasonló, kapura. A nemzetközi szövetség jóval később, csak 1986-ban alakult meg, négy évvel később pedig kiadták az első szabálykönyvet. A szervezett keretek nagy lökést adtak a sportág fejlődésének és terjedésének, nem csoda, hogy a legutóbbi, esseni világbajnokságon már közel 30 ország válogatottja vett részt, Brazíliától Tajvanig.



Világbajnokságot 1994-től kezdve minden második esztendőben rendeznek. A páratlan években, így idén is, az Európa-bajnokság a sportág legrangosabb eseménye. Kajakpólóban nagyhatalomnak számít Nagy-Britannia (hallott már valaki brit kajakosról?; pólóban 1924-ben nyertek utoljára világversenyt), Németország, Olaszország, Franciaország és Hollandia.


A fiúk azon vannak, hogy hajóból is sikeresek legyünk labdával

Hát a magyarok hol vannak? – kérdezheti joggal a kedves olvasó. Kajakosaink alázzák az egész világot, pólósaink általában oktató mérkőzést játszanak a világversenyeken (kivéve a szerbeket…), tehát kajakpólóban is minimum világbajnokok kellene, hogy legyünk. Egyelőre azonban nem vagyunk.



Mint azt Tímár Istvántól, a kajakpóló válogatott edzőjétől megtudtuk, a sportág itthoni története mintegy 15 évvel ezelőtt indult. Itthon is az uszodai edzések monotonitását akarták megtörni vele. Azóta töretlen a kitartás, mintegy 60 fő űzi az országban, és egy évtizede minden világversenyen ott vagyunk. Most épp az Eb-re készülnek, mi pedig elmentünk megnézni, milyen is egy edzés testközelből.



A vadregényes Népszigeten


Őszies hangulat a Népszigeten

A KSI vízisport telepe, enyhén szólva is az Isten (és a Duna Plaza) háta mögött van, a Népszigeten. A Népszigeten a körülmények kicsit lehangolóak. A telep kb. ötven éve is így nézhetett ki, a környéket sokan szemétlerakónak használják, ráadásul a két fős tudósítói stábunk remek júniusi időt fog ki: 15°C, szitáló eső. Ez azonban láthatóan nem szegi kedvét a kibővített válogatott keretnek. (Ők úgyis vizesek lesznek.) Ugyanis, mint túravezetőnk, Ludman Attila elmondja, a válogatott a Dunán készül egy svájci tornára, ami egyben felkészülést jelent az Eb-re is. Kb. tucatnyi kajakpólós szeli a vizet, Attila pedig közli, hogy hétfőn, amikor még valóban júniusi idő volt, jóval többen voltak edzésen.


Ludman Attila kalauzolt bennünket

– Próbáljuk komolyan venni. Persze vannak olyanok, akik tényleg csak akkor jönnek, ha ráérnek vagy kedvük van, de van egy olyan mag, a válogatott keret, akik bizony hetente ötször edzenek. Hétfőn, szerdán és pénteken este 6-tól itt vagyunk lent a Dunán, két másik napon pedig futunk illetve erősítünk. Tavasztól őszig kellemes sorunk van, hiszen a Dunán elférünk a kajakosok mellett, télen azonban csak az Újhegyi úti uszodában tudunk heti egy napot készülni. (Ez az egyetlen uszoda a városban, ahol kajakosok is edzhetnek. Ezt használják a vadvízesek is.)



-Ilyen körülmények között fel sem merülhet a profizmus gondolata…



-Az az igazság, hogy azokban az országokban sem profik a versenyzők, ahol sokkal komolyabb szinten művelik ezt a sportot. Németországban ugyanúgy amatőrök a kajakpólósok, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy ott kb. 150 klub van, tehát sokkal nagyobb a sportág bázisa mint idehaza. Idehaza hat klub működik, három a fővárosban, másik három pedig Oroszlányban illetve Tatabányán. Ezek a csapatok alkotják a magyar mezőnyt, és az ő részvételükkel rendezzük meg évente a magyar bajnokságot.



Sok közelharc, kevés sérülés



A technikai sportokhoz természetesen nem lehet hasonlítani a kajakpóló költségeit, de az tény, hogy aki foglalkozni akar vele, annak muszáj némi pénzt belefektetnie.


A válogatott 2002-es esseni vb-t is megjárt hajója

– Egy kajakpólós hajó 200-220 ezer forintba kerül, és nem helyettesíthető semmilyen más kajakkal. Speciális a kiképzése, hiszen egyszerre kell gyorsnak és fordulékonynak lennie. A játék közben rengeteg az ütközés, ezért nagyon fontos a védőfelszerelés. (A szabályokról és a felszerelésről itt olvashatsz bővebben.)



– Ezek után az egyszeri ember azt hinné, hogy ez a sport veszélyesebb, mint, mondjuk, a jégkorong.

– Erről szó sincs! A védő felszerelések éppen azt szolgálják, hogy minimálisra csökkentsük a sérülések esélyét. A világversenyek mindig azzal kezdődnek, hogy bevizsgálják az összes felszerelést, és ellátják egy matricával, ami tanúsítja, hogy megfelel a nagyon szigorú előírásoknak. Én már több mint tíz éve kajakpólózom, de még soha nem láttam komolyabb sérülést. A legtöbb csapatsportban ez elképzelhetetlen.



Fiatalok kellenének



Minden sport utánpótlását a fiatalok jelentik. Magyarán a feladat egyszerűnek tűnik. A fiatalokat le kell csalogatni a vízitelepre, megtanítani kajakozni, a labdát mindenki szereti és máris megvan a jövő kajakpólós nemzedéke. Azonban ez csak elméletben ilyen egyszerű.


Vaskuti Éva, a női válogatott egyik fiatal titánja

– Természetesen mi is azt szeretnénk, ha minél több fiatal jönne kajakpólózni. Ehhez azonban több dologra lenne szükség. Először is valahogy népszerűsíteni kellene a sportot, mert idehaza még mindig nagyon kevesen ismerik. (Ebben sokat segíthetne a világversenyek tévés közvetítése.) Meg kellene teremteni a nyugodt sportoláshoz szükséges feltételeket, legalább annyit, hogy télen is tudjunk rendesen készülni. És nem ártana egy kicsivel több anyagi hozzájárulás a sportvezetés részéről. Gyorsan hozzáteszem, hogy idén még nincs is okunk panaszra, hiszen közel másfél millió forintot kaptunk a Kajak-kenu Szövetségtől, ami nagyon szép pénz ahhoz képest, hogy voltak olyan évek, amikor egyetlen forinttal sem segítették a sportágat.


Az Eb-n is ilyen remek védekezés kellene

Ezt a pénzt többé-kevésbé saját belátásunk szerint használjuk fel, de még így is elég sokat fizetünk saját zsebből. Ezt pedig nem várhatjuk el azoktól a gyerekektől, akik szeretnének ezzel a sporttal megismerkedni.



-Az írországi Európa-bajnokságra ki tud utazni a válogatott. Milyen tervekkel indultok útnak?



– Valóban ki tudunk utazni, még ha nem kis nehézségek árán is. A legnagyobb gond a hajók kijuttatása, mert repülőn nem szállíthatjuk őket. Így a csapat egy része, a hajókkal együtt, komppal fog átmenni Franciaországból Írországba. Ez közel félmillió forintos költséget jelent. A szállást le kellett mondanunk, amikor kiderült, hogy fejenként majd’ százezer forintba kerülne, így sátorban fogunk lakni a verseny helyszínén. Ettől függetlenül próbálunk minél jobban szerepelni. Biztató, hogy a tavalyi világbajnokságon, Essenben a férfi csapat 11. lett, a lányok pedig, balszerencséjük folytán, a 15. helyen végeztek. Megpróbálunk még ennél is jobbak lenni!



Rokonok, ha találkoznak


Egyedi gyakorlat: Bazsi a rodeókajakja terhelőképességét teszteli, a frissen beavatott Futó Zsolt tűri sorsát

Ott tartózkodásunk idején, a rossz idő ellenére, nagy volt a forgalom a sporttelepen. A kajakpólósok mellett megjelent a krakkói kajak szlalom ob hőse, Lucifer és befutott pár rodeós is. Bazsi (a rodeósok legmegtermettebbike) bepréselte magát egy nála alig nagyobb rodeó hajóba, és vízre szállt. A vízen pedig, mint egy habkönnyű balerina, úgy pörgött, forgott. Miután kitrükközte magát, sportmarketingbe kezdett. Vagyis rábeszélt néhány kajakpólóst, hogy próbálják ki az ő hajóját is.



Futó Zsolt, az egyik kajakpóló válogatott, alig pár perc alatt ráérzett a vadvízi hajóra, és úgy eszkimózott, gyertyázott, mint a vadvízesek. Az ő példája is remekük mutatja, hogy bőven van átjárhatóság a különböző kajak szakágak között.



Lucifer is beszállt a PR munkába, ő pedig arról próbálta győzködni a kajakpólósokat, hogy menjenek szlalom kajakozni. Az erejük és technikai tudásuk meglenne hozzá, pár vadvízi óra, és indulhatnak is a legközelebbi magyar bajnokságon. Legfeljebb a pálya végére tesznek nekik egy labdát…

(A cikkben található képek Kapornaki Anikó felvételei.)

Comments

comments